2009. január 23., péntek

Dokinál

Alig vártam a mai napot, délre volt időpontunk egy specialistához. Hozzá érkeztek meg a hormoneredményeim, ezek kiértékelése miatt mentem, valamint egy első konzultációra, ahol felvette az adatainkat, és minden infót ami fontos lehet. Vittem 2 évre visszamenőleg ciklusdiagramokat (14 és 44 nap között váltakozik lassan 2 éve), fertilityfriend-ről a hőgörbéimet (azt a másfelet, ami van eddig...), korábbi egyetlen hormoneredményem, és az inzulinvizsgálat eredményeit.

A tavaly augusztusi hormonvizsgálatom eredményeit leírta magának is, és közben mondta, hogy az FSH tényleg elég magas, úgyhogy szeretné megismételni a vizsgálatot a következő ciklus 2. napján (mivel alapvetően rövidebbek a ciklusaim) Most ugyanis a 21. napon történt a vérvizsgálat (amiből viszont kiderült, hogy volt ovulációm!!!)

Korábbi hormoneredményeim (clostys stimuláció után), a ciklus 3. napján:

TSH: 3.24 mIU/l
LH: 3.19 IU/l
FSH: 10.86 IU/l (sajnos túl magas, ami kimerülő petefészekre utal)
Prolaktin: 195.6 mIU/l
Ösztradiol: 218 pmol/l
Tesztoszteron: 1.55 nmol/l
SHGB: 37.2 nmol/l
DHEA-S: 12.28 umol/l (ez emelkedett lett, valahol 9-nél van a felső határ; de lehet cisztától is)

Az FSH (tüszőserkentő hormon) a petefészek stimulálhatóságát mutatja és minél alacsonyabb az 1-3. ciklusnapon, annál bizakodóbbak lehetünk. 6 alatti érték kiváló, 6-8-ig normális, 8-10-ig még megfelelő, 10-12 között már alacsonyabb petefészek tartalékra mutat, stimulálásra kevésbé reagál, 12 fölött még kevésbé reagál stimulására és még rosszabb petesejt és embrió minőségre lehet számítani, 17 fölötti értéknél pedig már "nincs remény".
A PCOS betegek kivizsgálásakor az FSH/LH arányt is nézik. Ez az arány normálisan kb. 1:1-hez, ha az LH értéke magasabb, a PCO diagnózisa valószínű. Nálam nem ez a helyzet.

Nade a mostani eredményeim, a ciklus 21. napján:

FSH: 4.09 IU/l (luteális fázisban 1 és 10 között elfogadható)
LH: 2.35 IU/l (luteális fázisban 0.90 - 9.33)
Prolaktin: 263 mIU/l (0-500)
Ösztradiol: 255 pmol/l (luteálisban 150 - 960)
Progesteron: 10.85 nmol/l (5 fölötti érték már jelez valamilyen ovulációt!)
Testosteron: 1.6 nmol/l (0.4 - 2.9)
SHGB: 73 nmol/l (26 - 110)
Free testosterone: 16.35 pmol/l (3 - 37)

A mostani hormoneredményeim tehát TÖKÉLETESEK!! :o))) Nagyon kíváncsi vagyok a 2. ciklusnapi ismétlésre, ha akkor is 4 körül lenne csak az FSH-m, én lennék a legboldogabb a világon :o)))
Közben rájöttem, hogy mivel nekem rövidebbek a ciklusaim és hamarabb van PÉ is, hamarabb kellett volna a luteális fázisos vérvételt is megcsinálni. A 21. napon a hőgörbémben is jelentős esés volt, ami aztán tovább esett még pár napig (persze mind még a cover line fölött) és a 25. napon meg is jött. A 20. napon - amikor még a hőm is szépen fent volt - minden bizonnyal még magasabb progeszteronszintem volt.

Kaptam tehát új beutalót vérvételre, a párom pedig spermavizsgálatra. A petevezető-átjárhatóságit csak megemlítettem, hogy olyanom sem volt még, és már azonnal írta arra is a beutalót, 2 helyre is, ha az egyiken esetleg túl későn tudnának időpontot adni... De azt mondta, hogy mivel már van egy természetes úton fogant kisfiunk, ő nem tartja valószínűnek, hogy itt lenne a gond. Mindenesetre ha a vérvételből kiderül, hogy nincs védettségem rubeola ellen, akkor meg kell kapnom az oltást, és akkor úgyis van 4-6 hét várakozási idő, ami alatt meg lehetne csinálni az átjárhatóságit.

Ma a ciklusom 12. napján vagyok, tegnap már pozitív volt az LH tesztem!!! Most mellétettem a ma délutáni tesztemet, ami szintén pozitív, még erősebb is mint a tegnapi (a tegnapi is egyértelműen az volt, csak már halványodott)


Érdekes, hogy az előző ciklusban 3 napon át (10-11-12. nap) is pozitív volt az LH tesztem, kíváncsi leszek a holnapi tesztemre is... A doki azt mondta, hogy ez normális, semmi gond nincs vele.
Azért ez vicces, mennyire tudok örülni egy pozitív LH tesztnek is... Nekem viszont több olyan ciklusom is volt, amikor egyáltalán nem volt peteérésem (14-19 napos ciklusokban nehéz is ugye), úgyhogy most nagyon örülök.
Biztos, hogy a súlyommal is összefüggésben van, hogy normalizálódtak a ciklusaim (24 naposra), mert ez azóta van, hogy sikerült lefogynom 5 kg-ot. A doki most kiszámolta a testtömegindexemet és az alapján nem vagyok túlsúlyos (ezt persze én is tudtam), de akkor is. Még mindig van 7 kg rajtam és biztos, hogy az eddigi túlsúlyom, étrendem, a mozgásszegény életmód és a kialakult inzulinrezisztencia okozta a galibákat.

Most megnézett uh-val is, és a jobb oldalon látott domináns tüszőt. Még ovuláció előtt vagyok, úgyhogy azt mondta, most 3 napig mindent bele, akár most is sikerülhet :o))

2009. január 12., hétfő

Megint nem sikerült...

LH teszteltem a ciklusban, mutatta is az LH-t, és ez a hormon felelős a tüszőrepedésért, tehát elméletileg volt tüszőrepedésem (az uh-követés során korábban az derült ki, hogy érik szépen a tüsző, de nem reped meg amikor kellene, nem szabadul ki petesejt, csak a tüsző nő szépen tovább...)

Páfrányokat is láttam a mikroszkópon, és az LH tesztek is egyértelműen pozitívak voltak. Jókor voltunk együtt, a pozitív napokon és előtte is és utána is, és mégsem sikerült.
Ma megjött. Igyekszem a pozitív oldalát nézni: először is, ismét csak a 25. napon jött meg. Másodszor: végre normális, szakértő kezekbe kerültem, össze fog jönni a baba, ha másképp nem, hát a segítségükkel. Harmadszor: igyekszem a menstruációt úgy felfogni, hogy ez nem a vég, hanem a "megtisztulás", egy új ciklus, új remények kezdete.
Össze fog jönni. Tudom, érzem. Már nagyon várjuk.

2009. január 8., csütörtök

Elkezdődött...

Ma végre valami elkezdődött.

Úgy másfél éve nincs normális ciklusom. Eleve rövidebbek voltak, aztán egyszer csak megjött 14 napra, és onnantól úgy minden második ciklus 14-15 napos lett. Az első alkalommal még azt hittem, csak valami véletlen lehet, a másodiknál viszont már azonnal felhívtam a nődokimat. Sőt, be is mentem hozzá. A válasza a problémámra az volt, hogy szedjek fogamzásgátlót, az majd beszabályozza 28 naposra. Erre persze megkérdeztem, hogy nem kellene-e inkább magát az okot megkeresni... "ha elkezdünk vizsgálódni, még a végén találunk valamit" - hangzott a válasz.
A felírt fogamzásgátlót végül nem tudtam beszedni, mert ki voltam írva visszérműtétre (a terhesség miatt jött elő, végül egy eret el kellet távolítani a lábamból), és a trombózisveszély miatt sem a műtét előtt, sem után nem szedhetek fogamzásgátlót jó darabig. Meg hát különben is, babát szerettünk volna, miért szedtem volna fogamzásgátlót? Szedtem 8 éven át, bőven elég volt.
Megműtöttek, lábadoztam, telt az idő. De ismét megjött 15 napra - és akkor azt mondtam, elég. Újra bementem a dokimhoz és kikönyörögtem egy hormonvizsgálatot. De jó, végre most kiderül, miért van ez az egész. 
Levették a vért, de én nem láttam, pontosan milyen vizsgálatokat kért az orvos, és az eredmény is hozzá ment. Úgy 2 hétre rá felhívtam, hogy megérkezett-e már a leletem. Előkereste a gépből, átfutotta, és azt mondta, minden rendben, csak hát a progeszteron kicsit alacsony, de semmi extra. Megnyugodtam és ismét csak telt az idő... Közben viszont elkezdtem utánaolvasni, hogy is működik egy ciklus; mi az az LH, FSH, ösztrogén, progeszteron és a töbibek, milyen értékek mire utalnak. Zavart, hogy a saját eredményeimet nem tudom, úgyhogy bementem a dokimhoz és elkértem őket. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek, mindössze 3 tétel szerepelt rajta: egy TSH, egy prolaktin és a progeszteron. Ennyi. Ezért vettek le tőlem vért, ez lett volna a hormonvizsgálat... TSH, ami önmagában nemigen informatív, más értékek is kellenének hozzá, egy prolaktin, na és a progeszteronmérés, a ciklus 3. napján.

A progeszteront ugyanis a ciklus 3. napján nincs is semmi értelme megnézni, olyankor mindenkinek alacsony, ez a dolga. Csak a sárgatest fázisban nő a szintje, ezért nézik a 21. napon.
Ekkor váltottam dokit. Ezúttal konkrétan endokrinológus nőgyógyászt kerestem, akinek ez a szakterülete, vérzészavarok, meddőség, PCO (igen, ekkor már a PCO-nak és PCOS-nek is alaposan utánaolvastam)
Időpontot kértem a magánrendelésére, és végre úgy éreztem, jó kezekbe kerültem. Elmondtam neki, hogy hosszú hónapok óta fennáll a problémám, de semmi érdemleges nem történt. Erre mit mondott? Na mit? Hogy az az igazság, hogy ők ilyenkor azt szokták tanácsolni, hogy szedjek fogamzásgátlót, az majd beszabályozza.
Nnna???
Kérdezem: teljes hormonsor, miegyéb? Á, az nagyon drága vizsgálat, ne szaladjunk annyira előre... Felír valamit, megpróbáljuk így beállítani a ciklust, meg uh-s nyomonkövetés, megnézzük a tüszőket, a petefészkek nagyságát, méhnyálkahártyát stb. (egyébként az uh alapján mindent rendben talált)
Eltelt 2 hónap, terhes nem lettem, viszont a háromféle bogyótól felszedtem még 5 kg fölösleget. A ciklusom kitolódott 44 napra, gyógyszer nélkül meg sem jött.
Ekkor döntöttem úgy, hogy elég, és megmondtam, hogy MOST hormonvizsgálatot akarok, TB alapon (ugyan legyen már egy kis értelme, hogy hosszú éveken át nem kevés tb-t fizettem)
És ÉN szóltam, hogy egy inzulint is nézzenek! (a doktornő magától nem írta volna hozzá...) Nem nagyon tetszett a doktornőnek - de pont nem érdekelt. A legtöbb orvos utálja, ha a páciensbe esetleg szorult egy kis értelem és elszántság, és maga is képes utánanézni a dolgoknak és szelektálni az információk között.

Röpke 3 hét múlva meglett az eredmény, a hormonértékek jól eltolódva, és - ahogy sejtettem - jól fejlett inzulinrezisztenciám van. Az inzulin is egy hormon, méghozzá elég fontos, és ha ez nem működik jól, akkor addig a női hormonoktól ne is várjuk... Iszonyatos dühöt éreztem. Hogy lehetnek orvosok ennyire felkészületlenek, nemtörődömök? Miért van az, hogy az internetről, fórumokról vagyok kénytelen tájékozódni, más lányok történeteiből? Miért van az, hogy a végén úgyis nekem kell saját magam diagnosztizálnom? Mi lett volna, ha nem döntök úgy, hogy saját kézbe veszem a dolgokat és az orvosokra bízom magam, hiszen ők tudják... Hány évem ment volna rá?

Több, mint 1 év telt el így, és a problémámra az orvosok nem találtak (és nem is akarak találni) sem okot, sem megoldást. Aztán beszélgettem pár más lánnyal, és kiderült, hogy ez semmi... Vannak ugyanis, akiknél inszemet, sőt lombikot is csináltak úgy, hogy ezt az apróságot - egy terheléses vércukorvizsgálatot inzulinszint méréssel - előtte nem ellenőrizték!! 
Ez nem más, mint hanyagság, nemtörődömség és így fölöslegesen herdálják a tb pénzét..
Nem beszélve a lelkiekről. Vannak, akiknek éveket vett el az életéből a fölösleges próbálkozások, értelmetlen beültetések sora, miközben mindössze egy nyamvadt vérvételből kiderült volna, mi a gond valójában. Aztán diéta (plusz metformin, de ez is röhej, nem adják ám azt olyan könnyen...), némi mozgás, és jééé... pozitív terhességi teszt. Olyanoknál, akiknek azt mondták, hogy természetes úton nem fognak tudni teherbe esni.

Metformint végül nem sikerült szereznem, azt mondták, először csak diétázzak, meg mozgás, aztán majd hónapok múlva újabb vérvétel és majd akkor kaphatok esetleg met-et.
Elmentem egy újabb orvoshoz, Prof.Dr. Szabolcs István endokrinológushoz, és róla csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni. Eszméletlen tudása van, és emellett nagyon kedves, közvetlen ember, egyáltalán nem a megszokott "magas lovon ülő" orvos. Ő többek közt azt mondta, hogy a leleteim alapján nem hiszi, hogy PCOS-m van és a met-et nem javasolja, simán csak a mozgást és a diétát. Le kell fogynom a teherbeesés előtti súlyomra, és akkor magától helyreáll majd minden és be fogok babásodni újra, spontán módon. Hiszek neki :o)

Azért ez milyen érdekes... Annyi extrán túlsúlyos nő van, akik mégis gond nélkül teherbeesnek és gyereket szülnek. Én meg inzulinrezisztenciás leszek, mert az addigi max. 63 kg helyett 75 kg-osra híztam (most már csak kerek 70 kg vagyok). De mindehhez 180 cm magas vagyok... Annyira tehát azért nem látványos rajtam ez a túlsúly... És mégis.

Hagytam a fenébe az egészet, amúgy is költözködtünk, eléggé felfordult az életünk. Igyekeztem lefogyni, már "csak" kb. 7 kg fölösleg van rajtam.
A ciklusaim visszaálltak szépen kerek 25 naposra (ez is igazolja, hogy működik, ez volt a gond nálam!!). Nemrég elkezdtem hőmérőzni, aztán - gondoltam - megnézhetnénk a hormonjaimat újra. Ma délelőtt 10-kor felhívtam hát a háziorvosi rendelőt, hogy időpontot kérjek valamikorra jövő hétre mondjuk. A doktornő szabadságon lesz - hangzott a válasz, de mit szólnék a ma 1.40-hez? Ohhó, tökéletes.
Elmentem, vittem magammal 2 évnyi ciklushossz-táblázatomat (gondosan vezetve a ciklus.hu-n). Megnézte, és igazat adott, hogy itt valami nem stimmel... És már írta is a papírt. TSH, LH, FSH, tesztoszteron, ösztradiol stb. na és progeszteron. Hányadik napon vagyok a ciklusomban? Mert a 21. napon szokták a vért levenni. Ilyen kérdésekre fel sem voltam készülve, hiszen csak puhatolózni mentem igazából, hogy majd ajánljon valamit, hová menjek, hogy kapok beutalót stb. Elkezdtem utánaszámolni, és jött a döbbenet: épp ma vagyok a 21. napon. Na, gondoltam, így jártam, akkor majd a következő ciklus 21. napján kell elmennem valahová vérvételre.
Erre azt mondja a doki halál kedvesen: hát ez szuper, na, akkor futás gyorsan át ide a másik szobába és gyorsan le is veszik a vért.
Hogy miiii??? Itt?? Most? Aznap már le is veszik?? Ilyen létezhet??? El sem hiszem...
És igen. Levették a vért - nulla várakozási idővel! - már csak egy orvos nevet kellett mondanom, ahová majd az eredményt küldik. Gyorsan felhívtam egy barátnőmet, aki nagyon dícsért egy specialistát, és végül őt adtam meg. Megkérdeztem, mikorra lesz meg az eredmény (az előzőre 3 hetet kellett várnom...), aztán jött a válasz: hétfőre...
Közben bejelentkeztem a specialistához is, január 23-án megyek hozzá. Viszem minden eddig leletemet is. Reménykedem egy petevezető-átjárhatósági vizsgálatban is, ki tudja, hátha ott is van valami bibi.

Elképesztő, hogy amit korábban másfél év alatt sem, itt és most mindössze egyetlen nap alatt sikerült elérnem, hogy csináljanak egy teljes hormonsor vizsgálatot, és ehhez még aznap le is vették a vért. Hát igen, így is lehet...

2009. január 7., szerda

A hőmérőzés



A hőmet igazából nemrég kezdtem csak el mérni. Az alapokkal persze tisztában voltam (minden reggel ugyanabban az időpontban mérni, és ugyanott (pl. száj, hónalj, hüvely...), digitálissal vagy hagyományos higanyossal, ágyban fekve, és még pisilni sem lehet kimenni előtte, mert úgy már megtévesztő lehet az eredmény), mégis elkövettem egy hibát: fülhőmérőt használtam.
Gondoltam azért nincs a felsorolt eszközök között, mert a többihez képest még viszonylag új dolog. Aztán hamar rájöttem, hogy valszeg azért nincs, mert teljesen megbízhatatlan.
Én mindig a jobb fülemben mértem, és az tűnt fel, hogy mindig csak 36,1-36,2 között mozog. A ciklus második feléhez közeledvén ez azért furcsa volt. Így aztán kipróbáltam, hogy a mérés után közvetlenül ugyanott ismét megmértem és 35,9 lett, aztán harmadjára is megmértem és akkor már 36,3.
Ezek után a másik fülemben is elkezdtem mérni, ott pedig mindig 37 körül mozog. Ha valaki ezt érti, akkor szóljon...
A ciklus első felét mindenesetre sikerült elcsesznem, de amikor rájöttem, azonnal elmentem a gyógyszertárba és felszerelkeztem hőmérőkkel.

Teljesen meglepődtem, ugyanis léteznek konkrétan ovulációs hőmérők!! Ezt eddig nem is tudtam...

Vettem egy digitálisat és egy higanyosat is :o)


A digitálisban az az extra, hogy két tizedesig mér. Merthogy azért nem mindegy, hogy a hő 36,7-ről esik le 36,6-ra, vagy mondjuk 36,69-ről 36,64-re.



Adtak hozzá szájtérképet is, merthogy az is fontos, hogy mindig ugyanoda tedd a nyelved alá, enélkül is elég nagy különbségek lehetnek!




A szájtérkép:
A higanyos pedig így néz ki, jó nagy osztások vannak rajta, ez is profi.

2009. január 6., kedd

az első bejegyzés

Már jó ideje én is azok közé tartozom, akiknek a naptárban nem x hónap ötödike, vagy tizenkilencedike vagy huszonkettedike vagy akárhányadika van. Igazából már szinte hónapok sincsenek, tökmindegy, hogy épp november van, vagy március. Az én időszámításom egyik ciklustól a másikig tart, a többi információ gyakorlatilag mellékes. Az a fontos, hogy a különböző ciklusnapokon hogyan alakul a hőm, na meg hányadik napon kezdjem az LH tesztelést, a mikroszkópozást, érzek-e ovulációs fájdalmat, vagy mellfeszülést, vagy bármit.
Akinek a legfontosabb az életében az, hogy teherbe essen, hogy babája legyen és hónapról hónapra újra és újra átéli a kucarcot, hogy most sem sikerült, az pontosan tudja, miről beszélek. :o(

Persze, mindenki azt mondja, hogy ne gondolj rá, ne akard annyira görcsösen és akkor biztos sikerülni fog. Én igyekszem, de tényleg. Ráadásul nincs is semmi okunk megkeseredni, hiszen van már egy gyönyörű, lassan 3 éves kisfiunk, aki természetes úton fogant (kb. fél évnyi próbálkozás után) Szóval egész biztos most is sikerülni fog! :o) Sikerülnie kell. Semmit sem szeretnék jobban.
A mindenféle utánaolvasást, méregetést nem a rágörcsölés miatt csinálom, hanem mert egyszerűen ilyen vagyok, szeretek tanulni, minden tőlem telhetőt megtenni és a lehető legjobban képbe kerülni az adott témát illetően - jelen esetben szeretnék tisztában lenni a testem működésével, a miértekkel. 

Úgy döntöttem, naplót írok a babára várás időszakáról - inkább saját magamnak. 
És hogy miért "Ezüstmackó"? Mert a jobb ötleteim már mind foglaltak voltak. Kisgyerekkorom kedvenc diafilme volt a "Télapó és Ezüstmackó", de hogy ez épp most hogy ugrott be, arról fogalmam sincs, mindenesetre a név még szabad volt :o)
Nem reklámozom sehol a blogot, de ha valaki majd hónapok múlva mégis rátalál és olvasni fogja, meg még szurkol is nekünk, az csak jó :o))