2009. október 23., péntek

Életjel

Bevallom, hogy "kissé" megkeseredtem az utóbbi hónapokban és már írni sem volt kedvem az egészről, úgyhogy nem jelentkeztem. Pedig Ti gondoltatok rám és szurkoltok, úgyhogy igenis tartozom Nektek annyival, hogy megírom a fejleményeket.

Az első inszemnek úgy mentem neki, hogy tényleg, őszintén nagyon bíztam benne, hogy sikerülni fog. Hiszen van már egy gyerekünk, és igazából mindent rendben találtak mindkettőnkkel, miért ne sikerülne? Az, hogy a gondosak kiválasztott, feltuningot kiskatonák seregét pont ovulációkor feljuttatják egészen a petevezetőkhöz, azért elég nagy rásegítés, tuti sikerülnie kell. Statisztikákat olvastam, meg fórumokat, és bizony elég sokszor sikerül már az első inszem. Nekem sajnos nem sikerült.
Elkenődtem, főleg mivel a tüszőrepesztő elég későn ürült ki, így kerek egy napig azt hittem, most sikerült, terhes vagyok.
A hőgörbém a múltkor nem tettem fel, most pótlom:


Elég hamar összekaptam magam, azonnal akartam kezdeni a második inszemet. Igenám, de ha maradt a sorminta, azaz hogy nekem minden második ciklusom vészesen rövid, akkor nincs értelme belekezdeni ugye. Bementem hát a klinikára és kértem egy vérvételt, még azt is én mondtam meg, hogy miket vizsgáljanak. Ezt egyébként imádom itt, hogy abszolút a páciensért vannak; semmi lekezelő, kioktató hangnem - egyenértékűként kezelnek, odafigyelnek az emberre és meghallgatják a véleményét.
A lényeg, hogy a ciklus elején az ösztrogénszintnek alacsonynak kell lennie, az majd csak az ovuláció közeledtével kezd jelentősen emelkedni. A ciklus 2. vagy 3. napján kell levenni a vért. Amikor nekem 100 körüli az ösztradiol értékem, akkor rendesen, úgy a 14. nap körül ovulálok. Egyszer mértek 594-et (ciklus 2. napján) - és ahogy az várható is volt, sokkal előbb, már a 9. nap ovuláltam abban a ciklusban. Az eddigi legdurvább 2. napon mért értékem 1114 pmol/L volt, és ez 5. napi ovulációt jelentett, egy mindössze 14 nap hosszú ciklusban...
Na de visszakanyarodva, megmérték és 111 lett az érték. Szuper, tök boldog voltam, mehet a 2. inszem! Egyébként ez volt a legígéretesebb hőgörbém, szerintem itt lehet, hogy lett volna belőle valami.

A ciklus vége felé, ahogy emelkedett egyre tovább és tovább a hőm, tényleg kezdtem hinni benne, hogy basszus sikerült! Hát nem. Ugyanaz volt, mint az előző ciklusban, ugyanúgy pozitívat teszteltem, itt még 1 nappal tovább is. Picit több hcg volt a tüszőrepiben, ezúttal ugyanis nem 5000-re Pregnylt kaptam, hanem Ovidrelt, ami vagy 6500-as, ez magyarázza a még lassabb kimerülést.

Sebaj, újult erővel kezdtem a harmadik inszembe!
Egyszer csak sikerülnie kell... Az első inszemnél még folyamatosan bújtam a netet, tüneteket, történeteket keresve, ki mit érzett, kinek hányadik sikerült, kit mivel stimuláltak, kinek hány és mekkora tüszője volt, ki mikor kapta a tüszőrepit és mikor volt az inszem, feküdt-e utána stb. Mindent megtettem, amit tudtam, mindegyik inszemnél. Mégsem sikerült. A harmadik SEM.

Teljesen magam alatt voltam: hogy lehet, hogy egy teljesen természetes úton összejött, majd gondtalan terhességből, természetes úton világra jött makkegészséges gyerekkel, 2 év próbálkozás, cikluskövetés, stimulálás után még 3 inszemmel sem tudok teherbe esni?? Egyszerűen nonszensz! Elegem volt, abba akartam hagyni.
Fel sem hívtam a klinikát, annyira csalódott voltam. Legalább 1 ciklust ki akartam hagyni, elegem lett az állandó macerából, utazgatásokból, időpontkérésekből, beszélgetésekből, ultrahangokból, inszemekből, injekciókból, számolgatásból.

Első természetes ciklusom szuperjól indult. Először is, végre megfelelő mennyiségben véreztem. 5 napig volt meg, plusz még 2 nap barnázás - nekem ugye jó esetben is kb. 3 napig szokott meglenni, az extra rövid ciklusokban meg ugye már a 2. napon alig van valami :o(
Aztán, életemben ilyen "későn" én még nem ovuláltam - a 17. napra tette a fertilityfriend, és végül maga a ciklus is 31 napos volt!! Bár a terhesség sajnos ezúttal sem sikerült, mégis örültem a normál hosszúságú ciklusnak - főleg a 14 napos luteális fázisnak. Végre!!! Eddig jó ha 10-11 nap volt.

Az meg végképp nagy boldogság volt, hogy nem ovuláltam túl korán - a ciklus első felének rövidülése ugyanis egyértelműen petefészekkimerülésre mutat... :o(((( (De hát 33 évesen? Könyörgöm, kicsit korai lenne még az a klímax... a családban sincs semmi ilyenre példa, anyunál is csak 52 éves kora körül jelent meg a menopauza.)

Láttam a fényt az alagút végén, és vártam, hogy elkezdhessem a 4. inszemet. Annak rendje és módja szerint le is esett a hőm, úgyhogy el is battyogtam szépen újra a klinikára és befizettem a következő, 4. inszem árát. Ciklus első napján kellett hívnom őket. Egy szombati napon meg is jött, végül azonban csak hétfőn szóltam nekik, és akkor is inkább személyesen mentem be, mert egyértelmű volt, hogy valami baj van.
Rendes vérzést vártam - 31 napos ciklusban azért bőven van ideje megvastagodni a méhnyálkahártyának. Ehhez képest szombaton pár órát vérezgettem (nem volt számottevő, a legtöbb nőnek szerintem csak a menstruációja vége felé, úgy a 4-5. nap körül van ekkora mennyiség). Aztán elállt. Éjjel amúgy sem szoktam vérezni, de másnap azért igen - most meg semmi. A ciklus 2. napján nem vérzek!!! Nagyon minimális, alig látható kis barnázás volt csak. Terhességi teszt közben persze totál negatív. Ciklus harmadik napján termékeny nyákot véltem felfedezni... Irány a klinika, kértem gyorsan egy vérvételt, mielőtt bármit elkezdenék szedni+szúrni.

Amikor az eredményekkel aznap délután felhívtak, azt hittem, kiesek a cipőmből.
Tehát, ne felejtsük, a ciklus 3. napjáról van szó!!

Ösztradiol: 1938 pmol/L
FSH: 8.05 IU/L
beta HCG: 0
Progeszteron: 7.6 nmol/L

A progeszteron az egekben, mondjuk olyan 1.5 alatt illett volna lennie. Az ösztradiolnál a papíromon a legfelső határérték az az ovuláció előtti csúcs, és 1500-ig van a skála... Nekem meg csaknem 2000 már a 3. ciklusnapon??? Az FSH is nagyon fontos adat, ez mutatja a petefészektartalékokat. 6 alatti érték kiváló, 8-ig még egész jó, de még 10-ig is elfogadható, utána viszont már egyre kevesebb az esély, hogy érik épkézláb pete és valaha is sikerülhet még a terhesség. Nézzük csak meg az én eredményeimet! Az FSH szint csökkenésével kezd ugyanis hirtelen nőni az ösztrogénszint - vazze, ha ez a csökkent érték, akkor mennyi lehetett az FSH-m az ösztrogénemelkedés előtt??? 15??? Van itt még értelme BÁRMINEK???

Bediktálta az IVF-es nővér az értékeket, én meg miután magamhoz tértem a sokkból, megmondtam neki, hogy akkor ezt a ciklust felejtsük is el, semmi értelme, majd talán a következőben. Erre meglepve visszakérdez: "akkor ezek szerint ezt a ciklust ki akarom hagyni, nem akarok most inszemet?"
Amilyen állapotban voltam, legszívesebben ráordítottam volna, hogy "cicám, felfogtad te egyáltalán az eredmények jelentését, amit az imént lediktáltál?? Mégis mi a francnak kéne itt még stimulálni, mondd már meg, hogy minek!"
Ehelyett összeszedtem magam, és nyugodt hangon közöltem vele, hogy idő- és pénzpocsékolásnak tartanám, ha még szúrkálnám magam, mivel ilyen értékekkel kizárt, hogy 10 napnál hosszabb legyen a ciklusom. Semmi kedvem ezt még pluszban felgyorsítani és tovább rombolni a petefészkeimet. Terhesség létrejötte ilyen ciklusban nyivlánvalóan kizárt.

Végül aztán kemény 12 napig húztam... Mutatom a hőgörbémet, igazán tanulságos.


Kerek 10 hónapja (!) járok az IVF klinikára, túl vagyok egymillió vérvételen, ultrahangon, konzultáción, stimuláción, hasbaszurin, fenékszurin, 3 sikertelen inszemen, és ide jutottam, hogy nemhogy terhes nem lettem, de minden még sokkal rosszabb lett, amióta "kezelik a problémámat"???
Most nem azért, de a fiam születése után kezdődtek a rövid cikusok - eleinte csak kb. 2x fordult elő egy évben, hogy 14 napra újra megjött. Amióta viszont a nyugati orvostudományt hívtam segítségül, már szabályosan minden 2. ciklusom szar!!!!

Csalódtam, méghozzá hatalmasat. Az elmúlt hónapok alatt rá kellett jönnöm, hogy a problémám egyedül egyvalakit érdekel - és az én vagyok. Az orvosoknak csak egy vagyok a sok közül, és a legtöbb esetben ők maguk is csak próbálkozgatnak. Most nem azért, de éreztem már azt, hogy az adott témában ÉN jobban képben vagyok, mint az, akinek ilyen irányú végzettsége van... és ez azért nem kicsit szomorú.
Egy olyan orvost sem találtam eddig, aki tényleg a szívén viselte volna az estemet, és komolyan, őszintén meg akarta volna keresni a probléma gyökerét. Már arra is gondoltam, hogy írok a SOTE-nak, csak van ott olyan, még lelkes orvostanhallgató, akinek egy ilyen eset kihívást jelent.

Azt már nem is mondom, hogy ráadásul most is alig vérzek... szóval vérvétel nélkül is előre sejthető, hogy ismét rövid ciklusom lesz...
És ezzel kimondtam, hogy kész, VÉGE, én itt befejeztem!!! Hagytam üzenetet a klinikán, hogy szeretném törölni a 4. inszemet, hívjanak vissza, mi a módja a pénzem visszafizetésének. Majd még akkor rögtön, a ciklus első napján elmentem a háziorvoshoz és felírattam tablettát.
Igen, fogamzásgátló tablettát.
Jelenleg ugyanis ezt az egy megoldást láttam a problémáimra, mert így legalább:
1. leállítom a petefészkeimet, pihenhetnek végre *
2. végre 28 napos ciklusaim lesznek - ha egy mód van rá, nem szeretnék ugyanis minden héten vérezni!!!
3. miután leállok a tablettával (kb. fél év múlva, ennyi irattam fel), hátha történik valami csoda és normalizálódik a helyzet, de legalábbis gőzerővel indul meg a peteérés, és akkor talán hátha...

2 napja szedem a tablettát. Eltűnnek majd végre az aknék a szám körül, az államról (petefészekproblémára mutat ugye ez is), és a hajhullásom is meg fog állni... Hurrá.

Addig is mozgok rendszeresen, normálisan táplálkozom, még valami kínai csodadokit is fel fogok keresni szerintem. Meg rendeltem az USA-ból egy csodakönyvet, ami mindenféle titkokat árul el a teherbeeséshez, pont az ilyen reménytelen eseteknek, mint én vagyok. A könyv állítja, hogy nincs olyan, hogy "meddőség", mindennek oka van, amit ha megtalálnak és megfelelő módon kezelnek, akkor igenis simán teherbe lehet esni.
Még csak a 70. oldalon tartok a 271-ből, nemigen volt időm eddig olvasni, de ha jónak ítélem, akkor mindenképp megosztom Veletek is.
Köszönöm mindenkinek, akinek volt türelme mindezt végigolvasni - és köszönöm Nektek a szurkolást is!

Későbbi frissítés: a fogamzásgátló NEM akadályozza meg a peték fogyását, pusztulását!! Még egyszer nem követnék el ekkora hibát, hogy 4 hónapra visszamentem a fogamzásgátlóra!