2011. február 18., péntek

Az új vérvétel eredménye

Jééé, az antitestértékeim egyértelműen csökkentek a 4 hónappal ezelőtti vérvételhez képest :o)) 7 hónapja vagyok egyébként paleon :o) (izé... kisebb kilengésekkel azért, de mostantól igyekszem szigorúbban venni!!)

A TSH értékem viszont enyhén emelkedik :oI


Tudom persze, hogy a TSH értéke elég ingadozó évszaktól, napszaktól és sok egyéb körülménytől függően is, de jobban örülnék, ha megint 2 alá kerülne...

A háziorvosom egyébként most kapott tőlem egy képzeletbeli pirospontot. Legutóbbi kis "véleménykülönbségünk" után múlt héten már úgy mentem vissza a leletemért, hogy vittem szépen magammal a kinyomtatott anyagomat, olyan forrásból, amit nemigen lehet megkérdőjelezni. Kinyomtatta a leletemet, beszélgettünk egy kicsit, majd csak úgy elétettem a doksikat ártatlan arccal, hogy ezt találtam...

Elkezdte olvasni:
A legtöbb endokrinológus és hagyományos orvos nem fogja a - magas antitestekkel diagnosztizált - Hashimoto-t kezelni, amíg a pajzsmirigy-funkció értékek (mint pl. a TSH) határértéken belül vannak.

Hát igen - nézett fel bocsánatkérő arccal -, ő is pont ugyanezt mondta múltkor, hogy higgyem el, hogy ezen nincs mit kezelni...
Igen - válaszoltam -, és akkor itt folytatódik a cikk. Újra olvasni kezdte. Felhúzta a szemöldökét, kiült a D betű az arcára, és csak hümmögött...

Azonban néhány endokrinológus, holisztikus orvosok (akik tehát nem csupán az adott betegséget, hanem az embert magát gyógyítják) stb. úgy gondolják, hogy a tünetekkel együtt járó Hashimoto betegség már elegendő indok a kis pajzsmirigyhormonnal történő kezeléshez.

Normál TSH értékekkel rendelkező Hashimotos betegek kezelésének indokoltságát egy tanulmány is alátámasztja, ami az amerikai Thyroid szaklap 2001. márciusi számában jelent meg. Ebben a tanulmányban német kutatók azt tapasztalták, hogy olyan Hashimotos autoimmun pajzsmirigybetegek esetében, akiknél a TSH még nem emelkedett az értékhatár fölé (="euthyroid" értékek), a levothyroxin-os kezelés csökkentheti az autoimmun betegség rosszabbodásának mértékét.

Egy 21, euthyroid Hashimoto's Thyroiditis-es (TSH határérétken belül, ám magas antitestszám) páciensből álló tanulmányban a páciensek fele levothyroxine-nel lett kezelve egy éven át, a csoport másik fele meg nem. 1 év levothyroxine-os terápia után az antitestértékek és a lymphociták (a gyulladás bizonyítéka) jelentősen lecsökkentek abban a csoportban, akik kezelést kaptak. A másik, nem kezelt csoportnál viszont az antitestek értéke nőtt, vagy változatlan maradt.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a normál TSH értékkel rendelkező Hashimotos páciensek megelőző kezelése csökkentette az autoimmun thyroiditis különböző jelzőit, és valószínűsíthető, hogy az ilyen kezelés még a Hashimoto előrehaladását is megállíthatja, sőt talán még a pajzsmirigy alulműködés (hypothyroidism) kialakulását is megelőzheti.


Ja, és kijelölőfilccel kisárgáztam azt a részt, ahol arról ír, hogy a Hashimoto, az emelkedett antitestek milyen tüneteket okozhatnak: többek közt termékenységi problémákat ugye.
A háziorvosom eddig ugye nem ezen a véleményen volt, nem is hallott ilyesféle kutatásokról és arról sem, hogy a Hashimoto megakadályozhatja a beágyazódást, ill. későbbi vetélést okozhat; és annak ellenére, hogy én csak egy mitsemtudó kis laikus vagyok, elolvasta az elétett dokumentumot; sőt, annyira érdekesnek találta, hogy végül megkérdezte, megtarthatná-e... És javasolta, hogy majd az endodokihoz is vigyem el ugyanezt, nagyon kedves nő, és őt is biztosan érdekelni fogja... Ezt a hozzáállást őszintén becsülöm, de tényleg. És múlt héten már azt mondta, hogy ő is kezdi azt hinni, hogy a gluténmentes táplálkozással jó úton járok, ezek szerint valahol tényleg itt lehetett a gond.

Nem tudom, hogy fogok-e kapni bármiféle kezelést, de addig is megteszem amit tudok: már meg is érkezett a neten rendelt 1 doboz 200 mcg-s szelén. A szelén pajzsmirigyhez fűződő, ill. antitesteket csökkentő jótékony hatásáról először a Luxemburgban élő barátnőmtől hallottam (szintén Hashimotos), aki megkérdezte a Németországban élő (szintén Hashimotos) barátnőjét, és ő is a szelént mondta (egy híres német endo-doktornő javaslata alapján). Ekkor kezdtem egy kicsit utánaolvasni, és pár napra rá már meg is rendeltem :o) A szelént egyébként a Hashimoto-tól tök függetlenül még Z. West könyve is erősen javasolja, mondván a szelén hiánya egyértelműen kapcsolatba hozható a női meddőséggel, és a vetélések esélyének növekedésével. Nőknek a hivatalosan ajánlott napi adag 60 mcg (ennyi szokott lenni a multivitaminokban is), de Z.W. 200 mcg-t javasol.
Ja, és a szelénnek a sperma minőségének (morfológia, motilitás, mennyiség) javításában is meghatározó szerepe van, úgyhogy már a férjem is szedi :o)
Emellett vettem magamnak nyugtató St. John's teát :o)

2011. február 11., péntek

Hashimoto Thyroiditis


Simán a Wikipédiáról, a teljesség igénye nélkül, csak pár dolgot kiragadva:

"A Hashimoto-thyroiditis (lymphocitás vagy autoimmun thyroiditis) autoimmun betegség, amely a pajzsmirigy krónikus és fájdalommentes gyulladásához és végeredményben pusztulásához vezet. A folyamat ma még gyógyíthatatlan, de L-Thyroxinnal kezelhető. A betegséget az immunrendszer hibás működése okozza. A nevét Hashimoto Hakaru (1881-1934) japán orvosról kapta, aki 1912-ben először írta le a betegséget.
(...)
A leggyakoribb esetben (80-90%) az anti-TPO szint emelkedett (az anti-TG emelkedésével vagy anélkül) Jóval ritkábban emelkedik csak az anti-TG szint. Nagyon ritka esetben fennállhat Hashimoto-thyreoiditis a fenti antitestek jelenléte (ill. emelkedett szintje) nélkül is. Az antitestek többszöri kontrollálása értelmetlen, hiszen a betegség folyamata nem állítható meg. Egyszeri kimutatás a Hashimoto-thyreoditis jelenlétére utal.
(...)
Nők gyakrabban betegszenek meg, mint férfiak (kb. 8-10:1 arányban). A betegségre való hajlam öröklődik, amint ez látható is a családokban való halmozódásból, de ez nem jár minden esetben a betegség kialakulásával. Ismert, hogy a Hashimoto-thyroiditis kialakulása gyakran hormonális változással (pubertás, szülés, menopauza) vagy stresszel függ össze.
(...)
A betegség gyakran különböző nyomelemek hiányához vezet. Emiatt fontos lehet a vas, magnézium, cink, szelén és vitaminok (B6, B12) bevitele."

Namost, hiába vannak MÉG értékhatáron belül a TSH, T3 és T4 értékeim; 381 U/ml anti-TPO értékkel egyértelműen diagnosztizálható nálam a Hashimoto-féle pajzsmirigy-gyulladás.
Így hát a napokban elkezdtem kicsit utánanézni ennek a betegségnek, és az "orvos válaszol" rovatokat olvasgatva rögtön dobtam is egy hátast...

Nade mielőtt leírnám, miket találtam, mondom a háziorvosom véleményét:
  1. ezzel az égvilágon semmi teendő nincs, mivel a TSH értékeim MÉG határértéken belüliek. Pusztán az antitestek miatt nem szükséges semmiféle kezelés - az ráér majd akkor, amikor a betegség már előrehaladottabb stádiumba ér, és az immunrendszerem elkezdi felzabálni a pajzsmirigyemet.
  2. a TPO antitestek jelenlétének semmi köze ahhoz, hogy nem esem teherbe. Nincs kapcsolat. A ciklusaim sem emiatt csesződtek el a szülésem után.
Úgy látszik, hogy az ő egyetemi tanulmányaiban, továbbképzéseiben még nem szerepelt, hogy a Hashimoto-féle autoimmun gyulladás egyik jellemző tünete a menstruációzavar ill. a fertilitásproblémák.
Mondjuk nem hibáztatom, mert nagyon sok weboldalon is csak a pm alulműködés ill. a pm túlműködés tipikus tüneteit sorolják fel; azt a látszatot keltve, hogy pusztán az antitestek jelenléte az égvilágon semmi tünetet nem okoz; problémák csak akkor jelentkezhetnek, amikor a Hashimoto már konkrétan átcsap pm alulműködésbe.
Ez nem így van. A diagnosztizált Hashimoto, az emelkedett antitestérték már többféle tünetekkel járhat, pl.: fáradékonyság, idegesség, alvásproblémák, súlyproblémák, depresszió, hajhullás, izom/izületfájdalmak és többek közt fertilitásproblémák.

Amit amerikai cikkekből, ill. webes orvosokhoz intézett kérdésekből és válaszokból eddig leszűrtem:
  • a pajzsmirigyhormonok alapvető fontosságúak az egész szervezetünk megfelelő működéséhez
  • kutatásokkal alátámasztható, hogy a női meddőségnek, ismételt vetéléseknek a hátterében nagyon gyakran valamilyen pajzsmirigy-működési zavar áll (pl. autoimmun gyulladás, alulműködés)
  • Ha pajzsmirigy elleni antitestek vannak a szervezetben, az teherbeesési problémákat, vetélést okozhat
  • nagyon fontos a betegség felismerése és kezelése (!) abban a stádiumban, amikor még nincs pajzsmirigy-alulműködés, de a gyulladás már fennáll (magas az antitestek száma)
  • az éveken át fennálló autoimmun pajzsmirigy-gyulladás (pozitív anti-TPO eredmény) esetén a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyroidism) kialakulása mindenképp be fog következni
  • az autoimmun gyulladás gyakran társul meddőséggel, bőrtünetekkel, hajhullással, alvászavarokkal, depresszióval, gyomorpanaszokkal stb.
  • az autoimmun gyulladás gyakran szülés után alakul ki (és olyan endokrinológus véleményt is hallottam, hogy hajlamosabb az autoimmun betegségre az, akinek fia születik - nem tudom, ebből mennyi igaz, így ezt csak zárójelben írom)
  • az autoimmun pajzsmirigy-gyulladás összefügg a szoptatással is, mert ilyenkor a magas prolaktin szint stimulálja az autoimmun B sejteket
És tudjátok, hogy a pm alulműködéses/Hashimoto-s fórumokon hány olyan Hashimotos nő hozzászólását olvastam, akiknek rövid (18-23 napos) ciklusai voltak, és a pm gyógyszer hatására a ciklusaik 28-30 naposra álltak be??? Tudjátok, mit éreztem, amikor ugyanezeken a fórumokon egyre többen és többen írták, hogy az orvosok eleinte őket is korai változókorral diagnosztiázálták a ciklusproblémáik miatt? Hogy mit éreztem, amikor egy endokrinológushoz intézett kérdésben egy olyan mondatra bukkantam, ahol a Hashimoto-s páciensnek eddig minden második ciklusa 14 napos volt, és amióta kapja a kezelést (bio-szelént szed és napi fél Euthyrox 50 tablettát), azóta szabályosan, 30-32 napra jön meg neki..."?
(Na ekkor mondjuk konkrétan azt éreztem, hogy most lövöm magam fejbe...)


De komolyra fordítva a szót, ahogy egyre inkább belemélyedtem ebbe a témába, azt éreztem, hogy végre NEM VAGYOK EGYEDÜL. Hogy nem vagyok valami reménytelen, kezelhetetlen UFO azzal, hogy akárhogy előlködtem, minden második ciklusom 12-18 napos és lehetetlen volt eddig kitörni. Ráadásul a menstruációs zavaraim és a másodlagos, megmagyarázhatatlan eredetű meddőségem is a szülésem után jelentkezett! Fiam van, akit 14 hónapig szoptattam igény szerint... a szülés utáni első menstruációm is csak akkor jelentkezett először, amikor megkezdtem az elválasztást. És utána kezdődött a ciklusfelborulás és az egész kálvária.
És lőn világosság... hát jó reggelt, kedves Ezüstmackó!

2 országban összesen 7 (hét!!!) kezelőorvosom volt az elmúlt 4 évben; köztük elég neves meddőségi specialisták és endokrinológusok is, akiknek MIND elmondtam a menstruációs zavarok kezdetét és jellegét, és mégis, egyikükben sem merült fel soha semmiféle autoimmun betegség!!! A TSH-mat (amit egyébként az agyalapi mirigy termel) rutinszerűen ellenőrizgették, de mivel az mindig jellemzően 1.5 - 2 körül mozgott, ennél tovább soha senki nem vizsgált. És most sem vizsgáltak volna tovább; az autoimmun kivizsgálásokat ÉN kértem.

A háziorvosomnak az is új volt, amikor mondtam, hogy a legtöbb endokrinológus szerint a teherbeeséshez édeskevés, ha a TSH határértéken belül van, és mindenképp 2 alatt, vagy még inkább 1 körül szeretnék látni... Tehát már az én legutóbbi 2.27-es eredményem sem a legjobb, és van olyan endodoki, aki ezt már levinné... Neem, ez érthetetlen...és megkérdezte, hogy biztos ugyanaz-e a mértékegység Mo-n, mert lehet, hogy csak ez a különbség (ez azért egy picit rosszul esett; ritkán néznek ennyire hülyének)
Ja, és egyébként anyukámnál is találtak göböket, amiket rendszeresen ultrahangoznak is - az anti-TPO értékét viszont nem tudom, mert azt nem nézték (...) A TSH, T3 és T4 értékei ugyanis neki is jók.

A fentiek fényében TUDOM, ÉRZEM, hogy itt lehet a probléma gyökere, aminek a megoldására 4 éve várok!!! Mondtam a háziorvosnak is, hogy én igenis érzem, hogy végre tényleg megtaláltam az okot, és az autoimmun betegség miatt ilyenek a ciklusaim - amit szerintem az is egyértelműen alátámaszt, hogy amint paleo táplálkozásra tértem, a ciklusaim megnyúltak, szabályosak, stabilan kiszámíthatóak lettek; megnyúlt a luteális fázisom is és megszűntek a PMS tüneteim. És azt is mondtam neki, hogy az októberi TSH és anti-TPO-s vérvételkor már 3 hónapja paleo táplálkozáson voltam, úgyhogy simán lehet, hogy az a 381-es anti-TPO érték az étrendváltásom előtt akár a többszöröse is volt...
Erre azt mondta, hogy vááárjak, ne keverjem össze, a gluténmentes táplálkozásnak semmi köze az autoimmun betegséghez. Hát, izé... az a helyzet, hogy jópár tanulmány szerint VAN.
Mostanra szerencsére már eljutottam oda, hogy tényleg hidegen hagy, mit gondol rólam az adott orvos, és mennyire lehet nekik kellemetlen és idegesítő, amikor a legújabb tanulmányok eredményeire hivatkozva ellent mondok nekik. Az ÉN életemről van szó és TŐLEM vettek el 4 évet; és ha ÉN nem állok a sarkamra, még mindig nem tartanék sehol.
Elég stresszes egyébként mostanában az életünk, ami minden bizonnyal szintén jelentős akadály. Ezen igyekszem változtatni; emellett viszont minden más hátráltató tényezőt szeretnék kizárni.

Úgyhogy most az van, hogy március közepére kaptam beutalót egy endokrinológushoz. Túl sokat nem várok tőle... de az biztos, hogy hivatalos, angol nyelvű anyagokkal felszerelkezve fogok hozzá menni, mert semmi kedvem még egyszer végighallgatni, hogy 5.5-ig teljesen jó az a TSH, nincs min aggódnom, és amúgy sincs összefüggés a menstruációs zavaraim, a majdnem pozitív tesztjeim és a magas anti-TPO között.

2011. február 7., hétfő

2010. összefoglalója - II. rész

2010. júliusban járunk, az év első fele tehát eredménytelenül telt el. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott.


Születésnapomra ugyanis Szendi Gábor paleos könyvét kértem, és amint megérkezett, rögtön falni kezdtem az oldalakat. Szendi cikkei már korábban is megfogtak, és érdekelt a könyve is, de azt nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz az életemre. Először is, ez egyáltalán nem egy sima divatdiétás tucatkönyv (ha így lenne, teljesen hidegen hagyott volna), hanem nagyon komoly témákról ír, komoly tanulmányokkal, vizsgálati eredményekkel alátámasztva. Azt hittem, nekem már nemigen lehet újat mondani például az inzulinrezisztenciával kapcsolatban, de Szendinek sikerült.
A könyv meggyőzött, áttértünk a paleo táplálkozásra. A keménysajtot leszámítva elhagytuk a tejtermékek fogyasztását (mondjuk ezt a külföldi teherbeesős könyvek többsége is erősen ajánlja, de ők főleg a tehenek hormonozása miatt), és gabonából készült termékeket sem eszünk, meg hüvelyeseket sem. Húst igen, tojást is, meg sok (keményítőt nem tartalmazó) zöldséget és gyümölcsöt. A cukrot már korábban száműztük, így ez nem okozott problémát.
Itt egyébként szerencsére nagyon könnyű gluténmentesen táplálkozni, irdatlan termékválaszték van. Ettől függetlenül nem mondom, hogy könnyű volt az átállás, mert alapból nem szeretem a zöldségeket, ráaádsul el nem tudtam képzelni, hogy akár 2 napot kibírjak tejfölös/tejszínes ételek nélkül, vagy akár krumpli nélkül. A könyv viszont nagyon meggyőző volt, és ennyi év hiábavaló próbálkozással a hátam mögött már vesztenivalóm sem maradt.

Tudtátok például, hogy a lektin - ami az összes gabonában és a hüvelyesekben is megtalálható - a fő felelőse annak, hogy a bélfal átenged fehérjéket, amik egy idő után autoimmun folyamatokat indíthatnak be a szervezetben? Hogy a tej és tejtermékek valójában 3-6x nagyobb inzulinválaszt váltanak ki, mint azt a glikémiás indexük alapján várnánk (pláne szénhidráttal együtt fogyasztva)? Mondjuk logikus is; a tej a borjú táplálására való, nem emberi fogyasztásra lett "tervezve": az intenzív növekedési szakaszban lévő kisborjúnak a nagy inzulinválasz serkenti a növekedését, míg az emberben inzulinrezisztenciát alakít ki.
Tudtátok, hogy az egészségesnek és diabetikusnak hitt fruktóz valójában hosszú távon fokozza az inzulinrezisztenciát? Tudtátok, hogy a D vitamin nevű hormonnak (mert valójában az) nagyon komoly szerepe van az immunrendszer megfelelő működésében, a gyulladásos folyamatok szabályozásában; az autoimmun betegségek, cukorbetegség, rák megelőzésében?
Tudtátok, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjein D vitamin-receptorok találhatók, és D vitamin hiányában nem megfelelő az inzulintermelés - így hát megfelelő D vitaminpótlással javítható vagy megszüntethető az inzulinrezisztencia, a glükóztolerancia, egyes esetekben a II-es típusú cukorbetegség is? Tudtátok, hogy a D vitaminhiánnyal ma már 17 ráktípust hoznak kapcsolatba??
Lehetne még sorolni a végtelenségig, de azt tudom tanácsolni, hogy mindenki, aki a teherbeesésért küzd, olvassa el a könyvet, higgyétek el, megéri! Az elmúlt években rengeteg magyar, angol, amerikai, ausztrál meddőséges-teherbeesős könyvet, tanulmányt olvastam, és mégis ettől az egy magyar könyvtől kaptam a legtöbbet, ami még csak nem is konkrétan erről szól.

Visszatérve a ciklusaimra, elkezdtem tehát a paleotáplálkozást, és emellett elkezdtem D vitamint szedni. Életemben nem szedtem még külön D vitamint, valahogy ez eddig teljesen kikerült a látókörömből, egyáltalán nem is foglalkoztam vele. Csak Szendi könyve világított rá, mennyire létfontosságú is a D vitamin, és arra is, hogy a hivatalosan ajánlott napi 200-400IU mennyire nulla mennyiség (de én még ennyihez sem jutottam hozzá.)
Világos bőrű, szőke, kék szemű vagyok ugyanis; könnyen pöttyöződő, rossz bőrminőséggel, így hát én 10 percet sem töltök a napon 30+ faktoros naptej nélkül. Ami viszont blokkolja a D vitamintermelődést, tehát ebből a szempontból hiába kirándulgatok én egész nap a jó levegőn, a D vitaminszintemen ez nem változtat. És ez már hosszú évek óta így megy, főleg amióta a családban előfordult melanóma.

Így hát el sem mentem külön vérvételre, mert számomra totál egyértelmű volt, hogy súlyos D vitaminhiányom lehet (ahogy egyébként a legtöbb embernek is, csak nem is tudnak róla, nem is foglalkoznak vele). Írjátok csak be simán a google-ba, hogy D vitamin deficiency és milliónyi cikk, tanulmány jön fel, újabbak és újabbak. Aztán érdemes melléírni az "infertility" szócskát is, és meg fogtok lepődni az olvasottakon. Sőt, továbbmentem, megnéztem a d vitaminhiány és a pozitív ANA, ill. az autoimmun betegségek kapcsolatát is...

Elkezdtem tehát azonnal D vitamint szedni. Szendi szerint egy felnőtt napi szükséglete 1000-4000 IU között mozog, de különböző mérések azt mutatják, hogy egészen napi 10.000 IU-ig nem kell aggódni a túladagolás miatt. Ismétlem, hivatalosan a napi ajánlott adag 200-400 IU, ha e fölött akarnál szedni, a gyógyszertáros elájulna a felelőtlenségeden, hogy túl akarod adagolni.
Napi 1400 IU-t kezdtem szedni, amit aztán nagyon hamar megdupláztam, napi 2800 IU-ra (reggel-este 1-1 1000-res D vitamin (de néha napi hármat is szedtem belőle), plusz 1-1 600-as Calcium 400 IU D vitaminnal)

3 teljes hónapon át szedtem tehát a hivatalosan ajánlott napi mennyiség kb. tízszeresét, majd elmentem egy vérvételre; életem első D vitaminszint-ellenőrzésére. Az eredményem így 116 nmol/L lett, ami az itteni határértékben (60 - 160) ugyan benne van, ám a Vitamin D council roppant érdekes honlapja szerint 50 ng/ml-nél, azaz 125 nmol/L-nél kezdődik az elfogadható D vitamin szint, és 125 - 200 nmol/L a határérték!!
Vazze, ha 3 hónap extrán "túladagolás" után sem sikerült elérnem a kívánatos határértéknek még az alsó határát sem, akkor mégis mennyi lehetett a D-vitaminszintem a kezelés előtt????

Férjem csak feleannyit szedett, mint én, tehát napi 1400 IU-t, és 3 hónap után 89 nmol/L lett az eredménye...
Fentiekből is nyilvánvalóan látszik, hogy ha a hivatalosan javasolt mennyiséget szedtük volna, az pontosan annyit ért volna, mint halottnak a csók - a D vitamin szintemet gyakorlatilag semmivel nem növelte volna meg! Azon felnőtteknek egyébként, akiket minimális vagy semmi UVB sugárzás nem ér, napi 5000 IU-t javasol a Vitamin D council. Ki lehet számolni, hogy ezen D vitaminmennyiség eléréséhez mennyi terhesvitamint vagy multivitamint (amikben általában olyan 50-200IU közötti D vitamin van, ha van egyáltalán) kellene naponta bekapkodni... Szedtem én mindig is multivitaminokat, és azt hittem, hú de egészséges vagyok, mindent jól csinálok.

A másik, hogy elkezdtem B6-ot szedni. Egész pontosan a ciklus első felében B complex-et szedek, a luteális fázisban pedig pedig zinc+B6+magnesium tablettákat.
A B6 vitamin ugyanis elengedhetetlen a női ciklus normális működéséhez. A B6 vitamin hiányára a petefészkek alacsony progeszteronszinttel reagálnak, ami ösztrogéndominanciához vezet, és luteális fázis problémákhoz.
A multivitaminokban is van persze B6, olyan 1.2-2.2 mg körüli mennyiségben, ami le is fedi a nőknél hivatalosan javasolt napi adagot. A teherbeesés esélyének növeléséhez, ciklusbeállításhoz, luteális fázis megnyújtásához azonban naponta min. 50 mg-ot javaslok. Én is ennyit szedek (luteális fázisban néha 75-öt is), meg is lehet nézni azóta a ciklusaimat... Írjátok be simán a google-ba, hogy "B6 fertility" és olvassatok csak bele az ezrével feljövő cikkekbe, sikersztorikba.

Ja, nézettem egyébként újra TSH-t, és ezúttal T3-at és T4-et is kértem hozzá, meg anti-TPO-t. Korábban mindig csak TSH-t néztek, mivel mindig jellemzően 1.5-2 körül mozgott, tehát abszolút határértéken belül, így soha nem tartották indokoltnak a többi vizsgálat elvégzését. (Tudom egyébként, hogy a TSH teherbeeséshez 2 alatt az ideális, egyes endodokik szerint inkább 1 alatt (bár közvetlen környezetből is több példát tudok 3.5 fölötti TSH-s teherbeesésre))
Az eredményeim a következők lettek:

TSH: 2.27 (0.35 - 5.50) mIU/L
Free T4: 12.6 (9.0 - 25.0) pmol/L
Free T3: 4.1 (3.5 - 6.5) pmol/L

A TSH és a T3, T4 eredményeim is jók tehát, úgyhogy ha nem nézettem volna anti-TPO-t is, azt hihetném, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ez viszont 381 lett (60 alatt fogadható el az érték), ami Hashimoto betegségre utal. Ez és a pozitív ANA így együtt már húzós egy kicsit, úgyhogy szeretnék majd elmenni a háziorvoshoz beutalóért egy jó endokrinológushoz.

Na de mondom tovább! Úgy kezdtem el a gluténmentes táplálkozást, hogy én egyáltalán nem vagyok gluténérzékeny; sőt, soha semmire nem voltam érzékeny. Így hát engem lepett meg a legjobban, amikor 3 hónapnyi paleo étrend után azért inkább erre is kértem a kivizsgálást, és megkaptam a leletet, miszerint a HLA DQ8 génpár bizony pozitív lett:


A gluténérzékenység tehát igenis ott lappang bennem is, még ha nem is tudtam róla!
"A fehérvérsejtek felszínét képező fehérjék szerkezete határozza meg, mire reagál az immunrendszer. Ezeket a fehérjéket humán leukocita antigéneknek, vagyis HLA-knak nevezik. Ezek közt az egyik altípus a HLA-DQ, aminek 9 fajtája van. Mindez azért fontos, mert a cöliákiában szenvedők esetében 98%-ban kimutatható vagy a HLA-DQ2 vagy a DQ8. (...)
Mivel minden gén párosával van bennünk, egy anyai, egy apai eredetű, ezért a legnagyobb kockázatúak azok, akikben párosával van jelen a DQ2, a DQ8, vagy a kettő kombinációja." (...)
Bizonyos fehérjék emésztetlenül jutnak át a bélfalon, és az immunrendszer betolakodónak nézve őket védekezni kezd ellenük. Ha azonban a betolakodó fehérje és valamely testfehérjék között szerkezeti hasonlóság áll fenn, akkor az idegen fehérje ellen aktiválódott immunrendszer később a saját testszövetei ellen fordul: ezt nevezzük autoimmun betegségnek. Mivel elég sok autoimmun betegségben mutatható ki a HLA DQ8 gén jelenléte, ezért igen erős a gyanú, hogy ezeket a betegségeket az élet során elfogyasztott gliadin provokálta ki azáltal, hogy aktiválta az immunrendszert.
(forrás: Szendi Gábor: paleolit táplálkozás, 70-71. oldal)
Úgyhogy ismét köszönjük szépen Szendi Gábornak - nélküle az életben nem jutott volna eszembe gluténérzékenységi vagy autoimmun vizsgálatot kérni, és nélküle azt sem tudtam volna, hogy a kettő között bizony ok-okozati összefüggés van...

És akkor lássuk, hogyan alakultak a ciklusaim a paleo táplálkozás + D + B6 vitamin együttesének hatására (más kiegészítőket is szedek persze, de azokat eddig is szedtem: pl. E vitamin, omega 3, Q10, Royal Jelly, EPO a ciklus első felében stb. És persze multivitamint is szedtem, de azt később a jódtartalom miatt már elhagytam (Hashimoto-soknak tilos a jód!!))


Szerintem ritka szép ciklus és görbe, gyönyörűen és élesen elkülönülve a ciklus két fele. A luteális fázisban annyira gyanús lett, hogy sorozatosan szinte ugyanolyan értéket mértem, hogy a végén teszteltem... és halványan, de egyértelműen pozitív lett. A férjem is látta, nem csak beképzeltem magamnak. El sem hittem: végre sikerült!!! Tervezgettem, számolgattam, és alig vártam a másnap reggelt, hogy újra tesztelhessek: ami viszont sajnos már negatív lett, és rá pár napra meg is jött. :o((
Nagyon rossz volt, de legalább reményt adott, hogy igenis jó úton járok!

A következőkben pedig szépen beállt a ciklusom 22-23 naposra. Azt hiszem, el tudjátok képzelni, mit éreztem, amikor lassan 4 (NÉGY) ÉV hiábavaló küzdelem után, most először egymás után 2 ciklusom is normális volt, majd a harmadik is, majd a negyedik is... Már az 5. ciklusban vagyok, és a jelek alapján most is csak a 10-11. nap között fogok ovulálni! :o)

A paleo étrend + vitaminok okozta változás elképesztő:

- megbízható, fix, 22-23 napos ciklushossz
- fix 10-11. napi ovuláció
- nincsenek többé 12-18 napos ciklusok
- nincs többé 5. napi ovuláció
- a luteális fázisom, ami korábban jó ha 10 nap volt, nagy ritkán 11; most már fixen 11-13 napos!
- hőgörbék sokkal szebbek
- egy molekulányi barnázás sincs a ciklus végén
- a PMS tünetek teljesen megszűntek!

A saját kutatómunkámmal értem el azt, amit az orvosoknak és specialistáknak az elmúlt 3.5 évben nem sikerült!!!!! Miért nem nézték nekem soha eddig a D vitamin szintemet??? Miért nem hívta fel soha egy orvos sem a figyelmemet, hogy ez a vitamin mennyire fontos az egész hormonrendszer működéséhez? Miért nem vizsgáltak soha azelőtt autoimmun betegségekre?

Igen, rövidek a ciklusaim (bár hozzáteszem, hivatalosan csak a 21 nap alatti ciklusok esnek ki a normál tartományból); viszont amikor 27 éves koromban leálltam a 8 éve szedett fogamzásgátlóról, akkor az első ciklusom még 28 napos volt, utána pedig beállt 22-24 naposra, és a kisfiam is egy ilyenben fogant. Tehát mivel nekem már 27-28 évesen is ilyen rövidek voltak a ciklusaim, vagy már akkor is korai változókorban voltam, vagy most, 34 évesen sem vagyok abban...és valami egész más áll a háttérben!

Azóta többször is teszteltem már pozitívat, ami ugye a kisfiammal való terhesség óta nem fordult még elő! Sajnos mind biokémiai terhesség csak, még csak nem is vetélés. Elindul valami, aztán valamilyen okból mégsem fejlődik tovább. :o(

Két fő okot tudok erre elképzelni:

1. Lehet, hogy most kivételesen a férjem spermaeredménye lehet a háttérben, mert bár a mennyiség több, mint kiváló (csaknem 90 millió/ml), a motilitás is 40% fölötti, viszont a morfológia rettenet gyatra, mindössze 3% (!) a normál formájú sperma. 2009-ben 11% volt, ami szintén meglehetősen rossz, de valamiért azt hittem, csak valami kivételről lehet szó, mert azelőtt azért nem volt ennyire rossz eredménye (2007-2008-ban pl. 22% vagy több volt a normális alakzatú spermák száma, ami szintén nem nagy szám, de a természetes teherbeeséshez már elég).

2. a másik lehetséges verzió szerintem az autoimmun cucc lehet. Ebbe most kezem csak magam jobban beleásni.

Az is biztos, hogy nem a tesztek hibásak. Ugyanazt a tesztsorozatot használom, és minden ciklusban ugyanúgy 9-11 dpo között tesztelek, és egyes ciklusokban halvány pozitív, másnapra picit erősödik, aztán sajnos negatívra vált - más ciklusban pedig azonnal csontnegatív.



Arról sem lehet szó, hogy én nézek valamit félre. Ezek márpedig igenis pozitív tesztek, világosan látható egy halvány második csík is (ami gyakorlatilag azonnal megjelenik, tehát nem csak valami száradás utáni szellemcsík) - és hát 9-10 dpo-nál ennél erősebbet nem is lehetne elvárni (rákattintva kinagyítható):




A lényeg, hogy 4 évnyi küzdelem, hiábavaló sorozatos orvosi kezelések, tabletták, injekciók, homeobogyók, gyógyfüvek, gyógyteák, varázslatok után már elmondhatom végre, hogy simán az új étrendemnek, D és B vitaminpótlásomnak köszönhetően a ciklusaim helyrejöttek, kiszámíthatóak, egységesek és rendszeresek.
Nagyon hiszek még az akupunktúrában, jógában és a reflexológiában - a jövőben efelé fogok orientálódni - a jelenlegi táplálkozás megtartása mellett természetesen.
Szurkoljatok légyszi, hogy olyan pozitívat is tudjak tesztelni végre, ami aztán egyre csak erősödik, aztán már ultrahangon is látni lehet majd a mi kis kincsünket, és hallhatjuk a szívdobogását is...

2011. február 1., kedd

2010. összefoglalója - I. rész

Ott hagytam abba, hogy 2010. februárban abbahagytam a fogamzásgátló szedését - amit azért szedtem egy negyedévig, mert egyszerűen nem akartam több 12-17 napos ciklust; nem bírtam már az állandó stresszt; a jelek sasolását, amik arra mutattak, hogy igen, ez a ciklus is rövid lesz, akármivel erőlködöm.
Ez alatt az idő alatt sikerült kikapcsolnom a témát, elkezdtem futni, fogytam is néhány kilót.
Az első természetes ciklusom nagyon hosszúra sikerült: 34. napi ovulációval és mindössze 8 napos luteális fázissal (ami gyakori jelenség a tabletta abbahagyása után). A következő ciklusban viszont már a 9. napon ovuláltam, amit 9 napos luteális fázis követett, és a 19. napon meg is jött ugye...
Utána megint a 26. napon ovuláltam, szintén 9 napos luteális fázissal. A sorminta tehát maradt, egy rövid - egy hosszú... Mondtam már, mennyire őrjítő ez, hogy képtelenség ebből kitérni???
A következő - azaz a tabletta abbahagyása utáni 4. természetes ciklusban - elmentem 3. napi vérvételre. Bár ne tettem volna...

FSH - 14.5 IU/L (!!!!!!!!!!)
LH - 8.9 IU/L
Ösztrogén - 620 pmol/L
Progeszteron - 3.7 nmol/L

Csak úgy mondom, hogy a kerek 1 évvel korábbi vérvételemen 594-es ösztrogénszinthez még csak 3.2 volt az FSH-m. Teljesen egyértelmű, hogy a mostani ritkaszar eredményt a sorozatos clomidos (closty), FSH szuris stb. kezeléseknek köszönhetem, és nyilván a 4 hónapnyi fogamzásgátló sem volt a legjobb ötlet. Külföldi fórumokon is millió olyan esetet lehet olvasni, ahol stabilan 10-es FSH-ból egy 6 hónapos clomidos kezelés csinált 20-ast.

A háziorvosnál az eredményt látva üveges tekintettel meredtem magam elé, és úgy jöttem ki a rendelőből, mint akivel halálos betegséget közöltek. Padlóra kerültem; kész, vége, tényleg a menopauza felé tartok 33 évesen.
Pár nap alatt aztán valahogy mégis összekanalaztam magam. Rájöttem, hogy a legrosszabb FSH eredményeket érdekes módon akkor kaptam, amikor cukorterheléses vizsgálattal egybekötve nézték. Amikor ugyanis a vizsgálat előtt kimegyek futni egyet reggel (ez beindítja a hormonokat), illetve rendesen eszem-iszom (sok vizet), és töknyugodt vagyok a vérvételkor, akkor jó eredmény születik... Amikor viszont már előző estétől nem eszem és nem iszom, és reggel kiszállva a kocsiból csak átülök kényelmesen a rendelőbe, és éhgyomorra felhúzom magam a nővérke lassúságán, na akkor magasabb az FSH-m is.

Ezen kívül bújtam az angol nyelvű fórumokat, és rengeteg sikersztorit mentettem el magamnak; olyanokét, akik szintén a harmincas éveik elején lettek korai petefészekkimerüléssel diagnosztizálva, és az FSH-juk az enyém sokszorosa volt, mégis teherbe tudtak esni később, és egészséges babát szültek az orvosaik nem kis döbbenetére.
Egyre több tanulmány mutatja egyébként, hogy az FSH (ami amúgy is ciklusról ciklusra változhat, hol magasabb, hol alacsonyabb; ráadásul sok egyéb tényezőtől is függ, pl. stressz) nem megbízható módja a petefészektartalékok felmérésének, pláne nem a 38 éves kor alattiak esetében. (az AMH tesztet tartják megfelelőbbnek erre, de itt is számos példa van, ahol gyenge AMH érték mellett is sikerült a teherbeesés, szóval ez is csak egy stresszfaktor, így hát nem csináltattam meg)
A közvetlen baráti körömben is van olyan példa egyébként, ahol a lánynál 28 évesen a hormoneredményei alapján az orvos korai petefészekkimerülést diagnosztizált, és korai menopauzával riogatta. A házassága, az élete romokban hevert akkor, és egyedül maradt a kisfiával. Állandó stresszben élt, pánikrohamjai voltak. Évekkel később aztán rátalált az új szerelem, új városba is költözött, teljesen új életet kezdett, és még két babát szült... legutóbb 37 évesen, és mindkét terhesség szinte azonnal összejött. Szóval erről ennyit.

Nézettem egyébként kortizolt is, de határértéken belül volt. A vérképem is teljesen rendben volt továbbra is. A cukorterheléses vizsgálat pedig a következő eredményt hozta:

Glükóz 0 perces: 4.8 mmol/L (3.6 -6.0)
Glükóz 60 perces: 6.6 mmol/L (3.6 - 11)
Glükóz 120 perces: 5.5 mmol/L (3.6 - 7.7)

Eddig tehát tökéletes. A 120 perces eredményem sem csúszik az éhgyomri alá, ami utalhatna inzulinrezisztenciára.

Inzulin 0 perces: 2.2 uU/ml (ref. range 17 alatt)
Inzulin 120 perces: 31.6 uU/ml (ref. range 23 - 59)

Én is látom, hogy a 120 perces az éhgyomrinak enyhén szólva is több, mint az ötszöröse, de ettől függetlenül nem tartom rossz eredmények (a leletemre egyébként a labor rányomtatta, hogy minden a legnagyobb rendben, és 3 év múlva várnak kontrollra, és persze az orvos is tökéletesnek mondta, de hát tőle nem is várok többet). Plusz más mértékegységben mérték, mint Mo-n, és a labor referenciahatárai alapján is jó ez az eredény. Ekkor egyébként már csak 65 kg körül mozogtam (180 centihez), de nem diétáztam.

Megnézték az elmúlt 3 hónap átlagos glükózszintjét is:
HBA1C: 5.4 % (4.0 - 6.0)
eAG: 6 mmol/L ( ez HbA1C eredmény alapján becsült napi átlagos gülózszint)

Szóval ezeket én jónak minősítém, pláne mivel akkor még nem is diétáztam.
Ami viszont még megijesztett az FSH-n kívül, az az autoimmun vizsgálat volt. Az ANA tesztem (Antinuclear Antibodies) ugyanis pozitív lett. 160 lett az eredményem, és pont ez a határérték is; 160 alatt kell lennie.
Pattern: speckled.
ds-DNA Antibodies: kevesebb, mint 5 IU/ml (8 alatt kell lennie , szóval ez jó)

Mint az a leletemen is rajta van, az ANA jelenléte többek közt SLE-re utalhat (lupus). Ezt beírva a keresőkbe egyből elsápadtam, és rájöttem, létezik annál sokkal nagyobb gond is, minthogy nem esem teherbe... Viszont az SLE diagnózisához nem elég simán az ANA jelenléte, hanem több feltételnek, tünetnek kell fennállnia emellett, és nekem ezekből szerencsére egy sincs.
Néhány napnyi kéztördelős idegeskedés után úgy döntöttem, hogy nekem erre végképp semmi szükségem, úgyhogy egyszerűen ignoráltam ezt a témát.

Visszakanyarodva az adott ciklushoz, amint az az ösztrogénszintemből látszott is, megint korán, már a 9. napon ovuláltam. Utolsó reménysugárként bejelentkeztem egy kínai csodadokihoz, közben pedig megcsináltam egy 3 napos méregtelenítő kúrát, ami alatt csak folyadékot vettem magamhoz (frissen facsart zöldség- és gyümölcsleveket ittam).

A kínai dokinál tett látogatásom nagyon érdekes volt. Teljesen másképp zajlik náluk egy vizsgálat, mint azt megszokhattuk - ők a pulzust nézik nagyon gondosan, mindkét kézen. Az ujjait váltogatja közben, hol itt fog rá, hol ott, és közben figyel, számol, hallgat, érez. Ezen kívül még a nyelvet vizsgálja meg mindig. Összeállított nekem valami kínai gyógynövénykeveréket, amit vízben feloldva kellett innom. Közben visszajártam kontrollra. Már rögtön abban a ciklusban 11 nap lett végül a luteális fázisom, ami utoljára csak a fogamzásgátló szedése előtt fordult elő.
Mondta, hogy a következő ciklusban nézzünk megint egy FSH-t, mert csökkennie kell. Hitetlenkedve néztem rá - ugyan már, hiszen ebben a ciklusban nézték, ő meg a luteális fázisban kezdett el kezelni, hogy csökkenne máris jelentősen rögtön a következő ciklusban? De jól van, elmentem, megnézettem és csodát láttam: majdnem ugyanolyan ösztrogénszint (678) mellett az FSH-m ezúttal már csak 6.3 volt; tehát kevesebb, mint a fele!! Rajta van a leletemen, feketén-fehéren... (ebből is látszik egyébként, hogy az FSH milyen gyorsan és milyen nagy mértékben változhat) A föld fölött lebegtem boldogságomban, legszívesebben megöleltem volna a kínai dokit!
A későbbiekben viszont sajnos nem vált be a kezelés: a kínai gyógycuccok hatására egyre korábban ovuláltam, és a luteális szakasz is jelentősen rövidült, úgyhogy pár hónap után feladtam.

És innen kezd majd érdekes lenni a történet, amit majd egy másik bejegyzésben írok meg. Hiszem, hogy megtaláltam a megoldás kulcsát, nem csak saját magamhoz, de rengeteg sorstársamhoz is! :o)