2012. november 12., hétfő

A pofáraesés :(

Köszönöm szépen mindenkinek, aki drukkolt, tényleg nagyon jólesik! Igazából már rég megírhattam volna a történteket, de egyrészt nem voltam abban a lelkiállapotban, másrészt volt még egy találkozóm az orvosommal, úgyhogy ezt még meg akartam várni, hogy teljes képet adhassak. 
A helyzet az, hogy sajnos megspóroltam magamnak a beültetés utáni 2 hét várakozás izgalmát, ugyanis a korábbi ígéretes eredményeim ellenére sajnos egyetlen petesejtet sem sikerült leszívni, így nem is volt mit visszaültetni ugye. :((( Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogyan érintett ez, de a történteket azért leírom, hátha tanulságul szolgálhat valakinek (nekem biztos).

Szombat este a megadott időpontban beadtam a tüszőrepesztő injekciót. Vasárnap este 10-től már nem ettem és nem ittam, hétfőn reggel 6.30-kor pedig a kórházban kezdtünk. 
Megmondom őszintén, hogy volt némi rossz előérzetem, ugyanis a tüszőrepi beadása óta az égvilágon semmit nem éreztem; se feszítő érzés, se szurkálás, se görcsök, se derékfájás, se semmi, ami korábban az inszemek előtt egyértelműen jelentkezett (és több tüszőm ott sem volt).

Felvették az adataimat, kaptam karszalagot és lábszalagot is, pont ahogy a lapar előtt, és pont ugyanabban a "day procedure" kórterembe kísértek, ahol a lapar előtt is voltam. A különbség annyi volt, hogy az TB-re ment, ez meg ugye magánban (reprodukcióval kapcsolatos költségeket a magánbiztosítóm majd csak jövő áprilistól fizet sajna), úgyhogy ugyanazon a kórházi ágyon 4.5 órát eltölteni az most kapásból 210.000 Ft-nyi összegbe került (oké, ebben benne volt egy bögre tea, egy csomag keksz és két db szendvics is - nem gluténmentes, hiába írtam rá a kórházi papíromra, hogy azt kérek). Azóta egyébként már megjött a számla a lombikról is: a kórházi ágyon felül összesen cirka 1.7 millió Ft-nyi összeget kell becsengetnünk (amiből mondjuk később csaknem 1 millát visszakapunk az itteni TB-től). Azért ilyen olcsó, mert ICSI-vel és visszaültetéssel, luteális fázis támogatással végül nem kellett vesződniük. Ja és ha lett volna blasztobabánk, és/vagy fagyasztásra való babánk, az is mind sok-sok plusz pénz lett volna.

Na de visszatérve a leszívás napjához: hamarosan megjelent az anesztes doki, nem ugyanaz, aki a múltkor volt. Külön el is mondtam, amit az összes papíromra rá is írtam, hogy 4 hónappal ezelőtt voltam altatva ugyanebben a kórházban, és elég szar vége lett; akármit adtak, 8 órán keresztül nem múlt el a brutál hányinger, volt hányás, gyengeség, alacsony vérnyomás, sok infúzió ellenére nempisilés, nem működő hólyag miatti katéterezés és végül 4 nap kórház. Huhh, rögtön vissza is nézte a papírok között, hogy miket is kaptam, és mondta, hogy az ötféle hányás/hányingercsökkentő szerből amit alkalmaznak, én múltkor kettőt kaptam (köztük a legerősebbet is, amit kemosoknak is szoktak adni), most ő hármat fog alkalmazni. Nyugtatott, hogy a lapar azért komolyabb volt, hosszabb ideig is tart, meg ott ugye felfújják a hasüreget gázzal és ez is bekavar. Mondtam neki, hogy csak 2 tüszőm van, úgyhogy nekem amúgy sem tart sajnos annyi ideig a leszívás, mint egy normál nőnek. Nekem az se baj, ha csak szunyókálok, vagy félig ébren vagyok; inkább ne is üssön ki teljesen, mert még egyszer nem csinálnám végig a lapar után történteket (na és anyagilag sem fér bele, hogy 4 nap kórházban tartózkodást ki tudjunk fizetni ugye).

A műtőben bemutatkozott a biológus, meg az orvos is megérkezett, aki a leszívást csinálta (nem az én dokim volt, hanem egy szomorú szemű nő). Elmondtam nekik, hogy sajnos korai petefészek-kimerülésem van, és "csak" két tüszőm, de azok ígéretesek az ösztrogénszint alapján. Kérdeztem a biológust, hogy az EmbryoGen-t ezen a klinikán használják-e már. Namost ahhoz képest, hogy épp ausztrál találmányról van szó, nekik halvány fogalmuk sem volt, miről beszélek. Visszakérdeztek: az embryo glue-ra gondolok? Nem, mondom, teljesen másra; ez egyfajta táptalaj, és nagy mértékben növeli a beágyazódás és a klinikai terhesség esélyeit, például az ilyeneknél mint én, akinél ugye esély nincs blasztocitáig elmenni, és marad a korai beültetés. Ekkor úgy tűnt, valami talán rémlik nekik, de mondták, hogy itt ilyen nincs - aztán szerencsére elaltattak.

Amikor felébredtem az őrzöben, az első amire emlékszem, az az, hogy nincs hányingerem. Csak szimplán nagyon álmos voltam. Láttam pár nővért tenni-venni, de hozzám senki nem jött oda beszélni velem. 9 után már vissza is toltak a helyemre, ahol a férjem olvasgatott egy széken békésen. "Adtál mintát?" - kérdeztem tőle egyből, ő meg csak lesett, hogy neki senki nem szólt, hogy mennie kéne bárhová is. Ekkor már tudtam, hogy nagy a baj, hiszen 8.30-ra volt kiírva mintaadásra, úgyhogy ha nem szóltak neki, nyilván nyomós okuk volt rá. Mondtam, hogy hát akkor ez azt jelenti, hogy ennyi. :(( Ő azt mondta, dehogyis, máris elmegy és megkérdezi. Kb. tíz perc után jött vissza, és mondta, hogy nem tudtak leszívni sajnos semmit. :((( A nővéreknek már értesíteniük kellett volna erről minket, de ezt úgy látszik, senki nem tette még meg. Nem sokra rá aztán megjelent Claire, az aranyos nővérke, akivel  2 nappal azelőtt a sportnapon véletlenül összefutottam és akkor sokat beszélgettünk (egyébként már simán megismernek a nővérek, pedig iszonyat sok páciensük van).
Megölelt, megpuszilt, ekkor persze már bőgtem. Elmondta, hogy a dokikat is meglepte a dolog, mert az ösztrogénszintem tényleg ígéretes volt 2 tüszőhöz, de többszöri átöblítés után sem tudtak petesejtet leszívni. (az biztos, hogy küzdöttek, mert rendesen véreztem, még rá két napra is több volt, mint pecsételés)

A tüsző fejlődésekor a petesejt ugye a tüsző falához van csatlakozva, és innen csak az ovuláció előtt válik le (ezért kell pontosan időzíteni a lombikot ugye, tehát akkor leszívni, amikor a tüsző még nem repedt meg, de a faláról már levált a sejt és így könnyedén le lehet szívni a tüszőfolyadékkal)
Első és legfontosabb tudnivaló: minden tüsző tartalmaz petesejtet. Az "üres tüsző" elnevezés tehát erősen félrevezető, mert valójában nincs ilyen. Hogy a petesejt miért nem válik le a tüsző faláról, annak több oka lehet: probléma a petesejt fejlődésében, minőségében, probléma a tüszőrepesztő injekció körül (minőség, mennyiség, rossz időzítés), rossz protokoll választás, elcseszett stimuláció stb.

Az EFS-ről (Empty Follicle Syndrome - azaz amikor megfelelően fejlődő, érett méretű tüszők és a hozzájuk tartozó magas ösztrogénszint ellenére sem sikerül petesejtet leszívni) itt olvashattok bővebben (és itt is írja, hogy az ilyen esetek többsége emberi hiba következménye, ami a protokoll/stimuláció változtatásával korrigálható), ahogy érdemes elolvasni Dr. Sher cikkét is, aki azt is leírja, hogy a leggyakrabban csökkent petefészektartalékokkal rendelkezők (DOR), 40 év fölötti nők, illetve PCOS-ok esetében fordul ez elő, AKIK nem a számukra megfelelő protokollt, stimulációt kapták. (itt pedig érdemes megnézni a hozzászólásokat, hogy hányan vannak, akik tizensok jónak kinéző tüszőből nem kaptak végül semmit, vagy csak 1-2 petesejtet).

Az én orvosom azonban, mivel eddig is erősen húzta a száját az FSH és AMH eredményeim láttán,   nyilván egyből azt süti rám, hogy alapból szar minden bennem érő petesejt, amellett, hogy rohadt kevés is van belőlük. Ez viszont NEM így van. Először is, az életkor sokkal fontosabb tényező, mint a magas FSH. Nálam, alig 36 évesen a 20-28-as kezdő FSH (ami ráadásul csak idén szabadult el, az elmúlt években normál keretek között mozgott) nem azt jelenti, hogy egy kb. 46 éves nő petesejtjeivel rendelkezem, hanem azt, hogy igenis vannak az életkoromnak megfelelő minőségű sejtjeim, csak épp jóval kevesebb, mint egy átlag 36 évesnek.
A másik, hogy az FSH hullámzik; néha magas, néha viszont normális (normál ösztradiol mellett). A perimenopauza sajnos ezzel jár: hosszabb-rövidebb ciklusok, változó FSH és ösztradiolértékek, így a mi esetünkben egyáltalán nem mindegy, mikor kezdünk stimulációba. Jó adag szerencse is kell hozzá: az, hogy egy jónak ígérkező ciklusban végül szar eredmény születik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy legközelebb is pontosan ugyenezt az eredményt kaphatjuk csak.

És akkor a DHEA-ról:
Mint tudjátok, a DHEA-t én nem az interneten veszem, hanem a klinikán, és az orvosom írta fel. Többen is kérdeztétek, hogy ellenőrizte-e előtte a DHEA-S szintemet. Az a helyzet, hogy nem; annak ellenére sem, hogy már eleve a legelső találkozásunkkor megmutattam neki az elmúlt évek leleteit, hogy a DHEA-S szintem nekem mindig alapból is a felső határértéknél, vagy fölötte volt. Azt mondta, ez jelen esetben teljesen irreleváns, itt a magas FSH-t és a DOR-t kezeljük, és az csak a használat során fog kiderülni, hogy vajon abba a csoportba tartozom-e akiknek használ, vagy abba, akiknek nem.
Boldog voltam, hinni akartam, hogy nálam is beválhat (fontosnak tartom elmondani, hogy a DHEA-s cikk óta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam olyanoktól, akikkel sok évnyi sikertelenség után valóságos csodát tett, és sikerült is teherbe esni!!!). Úgy voltam vele, hogy max nem használ, de rosszabbá csak nem teszi az eleve szar helyzetet.

Mivel az elmúlt évek negatív orvosos tapasztalatai alapján inkább szeretem én is tudni, mi és miért történik velem, a háziorvosomon keresztül 2 hónapnyi szedés után azért csak kértem egy DHEA-S és tesztoszteronszint ellenőrzést. Az eredményről júniusban a blogon is írtam: az addig normális tesztoszteron szintem a felső határértékre került, a DHEA-S szintem meg jóval a felső határérték fölé. Ezekről természetesen megkérdeztem az orvosomat is a következő konzultáció alkalmával, de ismét azt mondta, hogy semmit nem jelent. Szedjem csak tovább a DHEA-t, és felírt további 2 dobozzal (2 x 100 db-ot). Rá két hónapra egy másik háziorvoshoz kaptam időpontot, aki azt tanácsolta, hogy próbáljak kikapcsolódni, relaxálni, és nem írta ki az általam kért vérvételeket, merthogy szerinte fölösleges. Mivel szedem a DHEA-t, nyilván magas lesz minden, majd jöjjek vissza akkor ha már nem szedem. De a magas tesztoszteronszint megakadályozhatja az ovulációt is - mondtam neki, mire ő azt válaszolta, hogy á, 2 hónapja is épp hogy határérték fölött volt, nem befolyásol az semmit.

Ehhez képest most, a stimulált ciklus után, okokat keresve a sikertelenségre, sajnos nem egy olyan forrást találtam (pl. ezt), ahol arról számolnak be, hogy azok akiknek eleve a normálisnál magasabb androgén vagy DHEA-S szintjük van, azok véletlenül se kezdjék el szedni a DHEA-t, mert csak rosszabbá teheti a helyzetet. Mielőtt szedni kezdenénk, méressük meg a DHEA-S és androgén szinteket, és ezeket a DHEA szedés alatt is folyamatosan monitorozni kell, hogy meggyőződjük róla, hogy nem szállnak el túl magasra.

7 (hét) hónapig szedtem végül a DHEA-t, és ezalatt az idő alatt egyszer lett csak mérve az érték (2 hónap után), az is csak azért, mert én külön kértem. Az orvosomnál persze nem egyszer rákérdeztem erre, de azt mondta, nincs összefüggés, ne aggódjak annyit. Mivel amúgy is kezdtem belefáradni az egészbe, tényleg leálltam a témáról, nem olvastam utána jobban, igyekeztem bízni benne.

Gondolhatjátok, mennyire szíven ütött hát, amikor most a sikertelenség okát kutatva azt találtam, hogy a DHEA bizonyos esetekben olyan tesztoszteron túltelítettséget okozhat, ami már negatívan befolyásolhatja a tüsző- és petesejtfejlődést, annak minőségét. Itt bővebben is utánaolvashattok, hogy miért is jelent problémát a magas LH/tesztoszteron a petefészkekben. Mint láthatjátok, ez a nagy nevű amerikai orvos is elismeri a DHEA termékenységet növelő hatását - olyanoknál, akiknél alacsony vagy normál DHEA vagy tesztoszteron termelődés van (a DHEA-t nagyobb részben a mellékvesekéreg, kisebb részben a petefészkek/herék termelik)
A mi esetünkben (POF, DOR) nagyon fontos a személyre szabott, a szokásosnál nagyobb figyelemmel monitorozott stimuláció (és hogy pl. Menopur-t, ami nem csak FSH-t, hanem nagy dózisú LH-t is tartalmaz, mi ne kapjunk (se clomidot, de azt mondjuk eddig is tudtam).
A mi esetünkben a sikeres lombikhoz nagy adag szerencse is kell persze, de a legtöbb az orvos szakértelmén, felkészültségén, tapasztalatán múlik; az általa alkalmazott protokollon és petefészek-stimuláción.

A kudarc után természtesen szerettem volna mindezt megbeszélni az orvosommal. Kezdtem azzal, hogy elmondtam neki, ilyen szép ösztrogénszint mellett elégedett voltam a 2 tüszővel, és igencsak lesújtott végül az eredmény. Hát igen, ők is meglepődtek, de sajnos benne volt a pakliban.
Elmondtam, miket találtam, és hogy ezek alapján én 7 hónapig szedtem egy szteroid hormont, amit egyes források szerint nekem speciel el sem lett volna szabad kezdenem, mivel eleve magas volt a szint, és a túl sok tesztoszteron belépve a tüszőfolyadékba negatívan befolyásolhatja a petesejt fejlődését. A fickó közölte, hogy ezekkel ő nem ért egyet, a tüsző fejlődésénél ez kiegyenlítődik, és a DHEA-S szintet meg ők a klinikán nem is szokták soha ellenőrizni, mert nem jelez előre semmit, nem lehet belőle megjósolni az IVF kimenetelét. Az, hogy a DHEA beválik-e, csak akkor tudhatjuk, ha hónapokon át szedem, függetlenül bármiféle szintemtől. Közölte, hogy egyedül a petefészkeimet hibáztathatom, nem mást. Ő megmondta előre, és most is csak ezt tudja mondani, hogy nálam csak a donor petesejt a megoldás. Mondta ezt olyan fejjel, mintha csak arról beszélne, hogy magas egy kicsit a prolaktin, felír némi bromot.
Mondtuk neki a férjemmel, hogy ezt - ennyi idősen - elfogadni sajnos nem tudjuk. Lehetetlen, hogy itt a vége, és 36 évesen már csak donor petesejttel lehessen testvére a minden probléma nélkül, természtes úton fogant kisfiunknak. Ha 48 éves lennék, ciklusok és ovuláció nélkül, rég belépve a menopauzába, akkor megérteném, hogy ezt mondja, de 36 évesen, egyetlen elcseszett lombik után én még nem adnám fel, ha nem bánja.
Nagy nehezen előállt aztán egy ötlettel, amit még esetleg meg lehet próbálni. Felcsillant a szemem, hátha a Saizen-t mondja, de nem, ő a tesztoszteron krémre gondolt, majd hozott is róla egy pár oldalas fénymásolt anyagot, és vigyorogva tette hozzá, hogy ez persze pont ellentétes azzal, amit az az amerikai orvos írt. (az anyagot eltettem, és azóta sem olvastam még el.)

Múlt héten (a DHEA abbahagyása után 1 héttel) megmérettem újra a háziorvossal a DHEA-S szintemet, és 4.4 lett az eredmény (1.7 - 9.2), soha ilyen alacsony még nem volt. Olyan, mintha a szervezetem a 7 hónap alatt hozzászokott volna, hogy kívülről kapja, és ha leállok, nincs elég, de mindez persze csak az én fantáziám, nem néztem még utána (és nincs is hozzá kedvem). Mutattam az orvosnak az eddigi értékeimet:

*12.28 umol/l      (2.68 - 9.2)   21/08/2008
9.6 umol/l           (0.96 - 11.7)    14/05/2009
6.3 umol/l           (1.2 - 6.9)        14/05/2010
*7.9 umol/l          (1.2 - 6.9)       18/10/2010
*14.3 umol/l         (1.7 - 9.2)       09/06/2012  (2 hónap napi 75 mg DHEA után)

Rákérdeztem, hogy az eddigi eredményeim fényében hogy lehet most ilyen kevés. Erre azt válaszolta, hogy ha megnézem, megfigyelhető egy csökkenő tendencia, 12.28 - 9.6 - 6.3..., úgyhogy ez a természetes, korral járó folyamat.
(hogymiafaszvan??) Felhívtam szíves figyelmét a határértékekre, amit ha megnéz, láthatja, hogy hiába ugyanaz a mértékegység, teljesen különböző helyeken vették le a vért (az elsőt még Mo-n, a többit itt, de különböző városokban és államokban), különböző laborok értékelték ki, úgyhogy rohadtul nincs szó semmiféle csökkenő tendenciáról!! Ja, hát igen, országonként, városonként, laboronként vannak különbségek - mondta, de végül a kérdésemre nem kaptam normális választ, csak az eddigieket ismételgette.

A 7 hónapnyi DHEA egyébként nem okozott semmi komoly mellékhatást. NEM mélyült kicsit sem a hangom, pont ugyanaz a mezoszoprán, amivel középiskolában énekkaros voltam :D És nem  szőrösödtem; nem nőtt bajszom, szakállam, pajeszem se, és a testszőrzetem sem durvult el, ugyanolyan kis szőke pihéim vannak, mint eddig. :D Aknék azok voltak (még mindig vannak, de már múlóban), hajzsírosodás is, meg hajhullás is (mindez mondjuk nem kis mértékben, főleg az utóbbi időben).
Csekély ár ez a remélt eredményt figyelembe véve...

Rákérdeztem, létezik-e itt AOA (anti ovarian antibodies) teszt. Ugyan év elején már egy nővért is megkérdeztem erről, és ő még csak nem is hallott róla, azért tettem itt is egy próbát.
A petefészek elleni antitestek ugyanis jellemzően megtalálhatóak a korai petefészek-kimerüléses nőknél. Igaz ugyan, hogy a tesztet sokan nem tartják túl megbízhatónak, mivel úgy 30%-ban egészséges, teljesen termékeny nőknél is megvannak kis számban ezek az antitestek, a korai petefészek-kimerülésesek esetében viszont akár 70%-uknál is megtalálhatóak, ráadásul nagy mennyiségben! És ha már van vmilyen autoimmun betegség (pl. Hashimoto...), akkor eleve alapnak kellene lennie, hogy ezt is letesztelik.

Megkérdezte, ugyan mit segítene az rajtam, ha végeznének itt ilyen tesztet? A teszttől nem fogok meggyógyulni. Hát mondom a teszttől biztosan nem, de ha kiderül, hogy vannak antiestek és kezeljük őket, akkor azzal valószínűleg javíthatok a helyzetemen. Erre nem létezik kezelés. Érdekes, ez a cikk meg azt mondja, hogy van. Értsem meg, a petesejtjeimet nem hozza vissza már semmi.
Ezzel tisztában vagyok - mondtam, és nyilván nem is azt várnám a kezeléstől, hogy hirtelen normál méretűre nőjenek vissza a petefészkeim és huszasával ontsam a lombikokon a jobbnál jobb petesejteket,  de ha legalább lelassíthatnánk a pusztulást, már nyertem egy kis időt.
Nincs amivel lassíthatnánk.

A férjemet megkérdezte, hogy szedi-e a Menevitet, mert azzal igazán javíthatna a sperma mennyiségen, ez a készítmény a legjobb, és semmi mással nem helyettesíthető.
Kérdezte ezt konkrétan egy Menevit-es tollal a kezében. :D
Mondtam neki, hogy a mennyiséggel speciel nincs gond, 100 milla fölött van / ml, ami elég brutál, nálunk mindig csak a morfológia volt a probléma, és ezen a legnehezebb bármit is javítani.

A progeszteron krémre azt mondta, hogy abszolút nem javasolja, mert többet árt, mint használ; megakadályozhatja a beágyazódást (ennél a mondatnál az összes hormonterapeuta egyszerre szisszent volna fel).

Rákérdeztem a gluténérzékenységi vizsgálatomra, hogy megkaphatnám-e az eredményt, amit még év elején csináltatott. Kiderült, hogy szart sem ért, merthogy ugye gluténmentes diétán voltam (amit egyébként el is mondtam neki, hogy 2 éve azon vagyok, úgyhogy nem tudom, minek írta ki így ezt a vérvételt). Senki kedvéért nem fogok 2 hétig (a vérvétel előtt) glutént zabálni, amivel aztán vagy 6 hónapom cseszem el.
Kérdezte, honnan jött nekem egyáltalán ez a gluténérzékenységes dolog? Mutattam neki, hogy a HLA DQ8 génpár pozitív lett (az eredményem beszkennelve ide is feltettem anno). Háááát, igeeennn, de hát ez azért még nem jelent egész biztosan gluténérzékenységet - mondja. Van bármi tünetem?
Nincs - válaszoltam. Hát akkor meg minek vagyok én egyáltalán gluténmentes diétán?? - kérdezte.
Az autoimmun problémám miatt (ld. Hashimoto), merthogy több tanulmány is alátámasztja, hogy van összefüggés az életünk során elfogyasztott glutén és az autoimmun betegségek kialakulása között.
Na, itt már úgy nézett rám, mint egy cirkuszi majomra, majd közölte, hogy valamit nagyon keverek, nincs ilyen, egyek csak nyugodtan glutént.
Ezen a ponton már igazán nem láttam értelmét, hogy akár egy perccel többet is elpazaroljak az életemből, úgyhogy elköszöntem és eljöttem. (és erre az orvosra vártam én anno 3.5 hónapot, hogy egyáltalán bejussak hozzá!!!)

Hát ezek vannak, köszönöm ha valaki volt olyan kitartó és végigolvasta.
Az a helyzet, hogy megakadtam. Nincs kihez fordulnom, nem tudok itt olyan orvosról, aki legalább egy kicsit pozitívabban tudna hozzáállni az esetemhez, van bőven ilyen irányú tapasztalata és sikeres esetei. Mutattam most ennek az orvosnak is egy esettanulmányt, ahol 20-as FSH-val kezdett a nő 38 évesen, mégis teherbe tudott esni inszemmel, aztán 40 évesen kezdte a lombikokat a kistesóért, 300IU-s Gonal-ra ekkor nem is reagált, törölni kellett a ciklust, később változó protokollokkal, változó mennyiségű Gonal és egyebek mellett lett pár tüsző és petesejt, de sosem sikerült semmi, míg végül a 7. lombik lett a befutó, alacsony dózisú stimu mellett (150 gonal a korábbi 450 helyett) 4 tüsző, 4 petesejt, 4 embrió és 42 évesen ikerlányokat szült.
A különbség az, hogy neki volt olyan orvosa, aki küzdött érte, és értett is ahhoz, amit csinál. Kurva sok pénze ráment a nőnek, de úgy volt vele, hogy pénzt tud majd teremteni a menopauza után is, petesejtet viszont nem. És ma 3 gyerekes anya, mind saját petesejtből.

Jövő áprilisig anyagi okokból mindenképp pihenünk (most csak cikluskövetésekre vagyok kiírva).
Addig megpróbálok felhajtani itt egy korai petefészek-kimerüléses esetekben tapasztalt orvost, hátha azzal nagyobb szerencsém lesz. Az idő ellenem dolgozik, ezt sajnos tudom jól :(
Annyit tudok tenni, hogy visszamegyek a paleo-ra (húst viszont egyébként alig eszem, sosem voltam annyira oda érte, nem kívánom; a tejtermékekről viszont iszonyat nehéz lemondanom), ötvözöm a raw food diet-tel (erről is írtam nemrég), és most már TÉNYLEG elkezdem az AVIVA tornát. Ebben szeretném Zöld Csiga segítségét kérni, ha esetleg olvas, hogy megkereshetném-e skype-on.

Köszönöm mindenkinek, hogy velem voltatok, drukkoltatok és sajnálom, hogy nem szolgálhattam jobb hírekkel. 

2012. október 26., péntek

Számok, méretek

Optimistán kezdtem a napot, de tényleg. A legrosszabb, amire számítotam, az az volt, hogy a bal pf-ben  lévő 3 kisebb méretű tüsző elkezdett felszívódni (vagy már fel is szívódott). A jobb petefészekben viszont - mivel abban kerek 48 órával ezelőtt 3 egységes méretű, szépen növekvő tüsző is volt - 3 db kb. 15-16 mm-es tüszőt reméltem, mivel ugye a tüsző naponta kb. 1-2 mm-t nő.

Most nem a tegnapelőtti szonográfus volt, hanem egy másik nő, aki se szimpi, se kedves, se kommunikatív nem volt. Síri csöndben tette a dolgát; úgy éreztem magam, mintha temetésen lennék. A sajátomon. Nem mondott semmit a méhnyálkahártyámra sem, úgy kérdeztem rá, hogy pontosan milyen vastag is jelenleg. 8.7 mm.
Először a bal oldalra nézett el, ahol már csak 1 kicsi tüszőt talált, mérni sem érdemes méretben. Láttam a képernyőn én is, hogy nem nagyon van mit nézni, de azért jobban szerettem volna, ha kommentálja is a látottakat. A jobb oldalon pedig annak ellenére, hogy alig 2 napja itt még 3 szép tüsző volt - 1 db 10 mm-es és 2 db 12 mm-es - ő most csak kettőt látott: 1 db 19 mm-est és 1 db 15 mm-est mért. Ennyi. És mindent úgy kellett kihúzni belőle.
Nagyon rosszul érintett, és mire a kocsihoz értem, már bőgtem (biztos a hormonok). Hová tűnt a harmadik tüszőm? Eddig úgy tudtam, hogy bármelyik tüsző, ami eléri a 11 mm nagyságot, az igen nagy valószínűséggel eljut később az ovulációig is. De ha én ebben is kivétel vagyok, azért az akkor is túlzás, hogy 48 óra múlva már nyoma se legyen a tüszőnek, nem? Hát még a bal oldali egyik kicsi is látható volt ma. Ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy kapkodott volna a nő, mert jó sokáig elnézelődött meg méricskélt bennem.
Nem egészen értem a számokat sem, ha 2 napja 12 mm volt a legnagyobb, hogy a francba lehet az ma már 19?!? Vagy ha az 19, akkor a másik mér' csak 15? Mi van, ha abban nem lesz elég érett a sejt (ha van benne ugye...)?

Amint hazaértem, rögtön utánanéztem a tüszők pontos növekedésének, és azt találtam, amit a klinikán a nővér is mondott, hogy gonadotropin ciklusban (ez van most nekem ugye) 16 - 20 mm között számít érettnek a tüsző, és ekkor már lehet is repeszteni. Stimulált ciklusban pedig többet, 3 mm-t is simán nőhet a tüsző naponta. Ez egy kicsit megnyugtatott.

Azóta meg már megtudtam a ma reggeli (hajnali) ösztradiol szintemet is: 2193.
Ami viszont roppant ígéretes 2 tüszőre nézve! Tüszőnként kb. 1000-ret kell számolni, ez az optimális  érték egészséges, érett tüsző esetén, ha pedig az érték nem éri el az 500-at sem tüszőnként, inkább törölni szokták a ciklust, mert az rossz petesejtminőségre utal. Csak holnap este megy a tüszőrepesztő, addig még egy kicsit nő az ösztradiol is, és így ha végül netalántán mégis hárman vannak, talán-talán az sem lesz annyira gáz, de tény, hogy ehhez az értékhez jobb a kettő. Vagy ha úgy oszlik meg, hogy kettő jobb minőségű, meg egy kevésbé? Oké, abbahagyom, hétfőn úgyis minden kiderül.
Merthogy az orvos is azt mondta, hogy továbbra is gyönyörű az ösztrogénem, úgyhogy ő nem törölné a ciklust, hanem menne tovább, 2 tüszővel is. Holnap reggel adom be az utolsó adag Gonalt és a Lucrint, holnap este pontban 8.15-kor pedig megy a 2 x 250 mcg Ovidrel (erről még hűtőmágneses emlékeztetőt is kaptam! :D)

A méhnyálkahártya tehát ma reggel 8.7 mm volt, ami egyáltalán nem rossz, és még 3 nap van a leszívásig, szóval addig is simán fog még vastagodni (napi kb. 1-1.5 mm-t elméletileg, aztán ovuláció után is még valamennyit, de ekkor már inkább a "szerkezeti átalakulás" a jellemzőbb. A méhnyálkahártya az ösztrogénemelkedés hatására kezd vastagodni, és a progeszteron az, ami őrzi a vastagságát, gondoskodik a folyamatos vérellátásáról és beágyazódásra alkalmassá teszi a felszínét).

A leszívás tehát jövő hét hétfőn lenne, és a kevés tüszőszámra való tekintettel már kedden vagy szerdán vissza is kapnám ő(ke)t. Reméljük a legjobbakat, nagyon rámfér most a drukk!!! Ha úgy nézem, már az kész csoda, hogy egyáltalán idáig eljutottam, nemigaz? :)

2012. október 24., szerda

A meglepetés

Ott hagytam abba, hogy a 3. ciklusnapon szélnek eresztettek 2 doboz 900 IU-s Gonal F-fel, meg a Lucrinnal. A Gonal-ból napi 300-at kell szúrnom, tehát 6 napnyi adagot kaptam. Nem bízták a véletlenre; a kétféle,  színes-szagos nagyon részletes útmutatón kívül még DVD-n is megkaptam a tudnivalókat. Plusz még a nővér is hülyebiztosan elmagyarázza, megmutogatja, mit-hogy-hová-mikor, úgyhogy végül nem is volt szükség semmi segédanyagra.


A következő 6 napban aztán a kutya rám nem nézett, a legközelebbi időpontjaim mára voltak: vérvétel, időpont a nővérhez, időpont az első uh-ra. A ciklus 10. napján vagyok, és tegnap ugye ellőttem az utolsó Gonalt, úgyhogy ma reggel már csak a Lucrint tudtam beadni. 7.40-re volt reggel időpontom az uh-ra és 8-ra kellett visszaérnem a kórházba a nővérhez az újabb adag Gonalért. Ami jó, mert mire a nővérhez megyek, az uh-n előtte már látni, hogy történik-e bent egyáltalán valami, kell-e az újabb adag Gonal, vagy sztornó a ciklus. Erre tegnap hívtak, hogy csúszás lesz sajnos, és áttennék az időpontomat  7.40-ről 9.10-re. Remek.
Úgyhogy reggel uh helyett vérvétellel kezdtem, aztán szólított is a nővér. Nézte a monitoron, hogy akkor ki is vagyok, hogy is állunk, és az első amit megjegyzett, az az, hogy látja, hogy az FSH elég magas... Kérdeztem: - most a 14-re gondol? Azt mondta igen, arra, de aztán látja, hogy lejjebb ment 12-re ami alakul, de azért még mindig elég magas... 
- Aha - mondtam - korábban 86.8-as FSH-m is volt, úgyhogy az a helyzet, hogy az a 14 meg 12 nekem az év híre... Na itt leesett az álla, "huhh, tényleg?!?" - és vissza is nézte az adataimban, hogy jé tényleg...hát ez elég durva..   Igen, tényleg az. És nemrég töltöttem be a 36-ot... :(((

Csevegtünk még egy sort, aztán elment a következő adag Gonal-ért. Kaptam ismét egy 900-as dobozt, meg egy 300-asat (tehát a szerda-csütörtök-péntek-szombat van ezzel lefedve). Kissé vonakodtam átvenni, mert sajnos esetemben nagyon is valós esélye van annak, hogy a Gonal ellenére sem történik  bent semmi, és az orvosom sztornózza a ciklust. De ha már átvettem a pakkot, ki kell fizetni azt is persze, és itt elég komoly pénzekről van azért szó. Ezért lett volna jó, ha előbb az uh van, de hát ez van, elhoztam a szurikat.
Nagyon reménykedtem benne egyébként, hogy történik valami odabent, mert amióta adom a Gonalt, érzek néha mindkét pf-nél kisebb-nagyobb szurkálásokat, tegnap-tegnapelőtt meg már egyértelműen éreztem a bal petefészkemet; köhintésnél, bizonyos mozdulatoknál. Tegnap-tegnapelőtt meg megjelent az eggwhite mucus is, egyre növekvő mennyiségben, szóval az ösztrogénszintem is egész biztosan növöget.

Itt tartok most; életem első lombikján:



A klinikáról átsétáltam az ultrahangra. Amikor a szonográfus a váróterem csendjében a hátam mögül hirtelen a nevemet rikkantotta, az újság is majdnem kiesett a kezemből ijedtemben. Tudtam, mennyi minden múlik most ezen az uh-n és iszonyat ideges voltam. Mondtam a szonográfusnak, hogy 6 napnyi Gonalon vagyok túl, ciklus 10. napján és sajnos magas FSH-s vagyok, nagyon alacsony petefészektartalékokkal, úgyhogy iszonyatosan tudnék örülni, ha találna valamit, BÁRMIT, akár csak 1 vagy 2 növekvő tüszőt! Említettem neki azt is, hogy nemrég volt laparoszkópiám, és a JOBB petefészkem az sajnos sokkal kisebb a másiknál, szóval a BAL az, amitől most talán várhatunk valamit, és egyébként is inkább ebben érzek vmi tevékenységet, de rettegek, hogy talál-e értékelhető tüszőt. Mondta, hogy 6 napnyi Gonal után még eléggé az elején vagyunk, most még amúgy sem kéne ám "leszívás-közeli" állapotokat látni, hanem csak valami kezdeményt, szóval nyugi :) Tök aranyos, vidám nő volt; hálás voltam a kedvességéért. :))

Azzal kezdte, hogy szép a méhem és a méhnyálkahártya is gyönyörűen alakul, szépen vastagszik. Izgalmamban nem kérdeztem meg, hogy pontosan hány mm-ről is beszélünk, mert nem akartam megzavarni, ugyanis már ment is a JOBB petefészekhez, ahol aztán egyből 3 (HÁROM!!!) szépen növekvő tüszőt látott, 10-12 mm-eseket. Teljesen elégedett volt a látottakkal, nekem meg az állam is leesett - a lapar utáni kontrollon ugyanis találkoztam a laparos dokimmal (ő tök aranyos volt velem mindig egyébként), és sajnos megmutogatta nekem a műtét során készült szép színes fotókat, és hát a jobb pf még laikus szemmel is elég szarul nézett ki a balhoz képest... olyan göröngyös volt a felszíne, dióbél-szerű, üres, csoffadt kis valami, míg a bal nagyobb, kisimultabb volt, és mutatta a doki a képen, hogy tüsző is volt benne.

Még magamhoz sem tértem az ámulatból, amikor már a BAL pf-et nézte, ahol viszont csendesebb állapotokat talált - itt is van ugyan 3 db tüsző, de kisebbek a jobb oldaliaknál. Ami egészen hihetetlen, hiszen pont ettől az oldaltól vártam volna bármit is, miközben a jobbtól semmit. Azt mondta, lehetséges, hogy utolérhetik még a másik oldalt, de mindenesetre valószínűbb, hogy a jobb oldal most a nyerő. Ő úgy saccolná, hogy az egg pick up jövő hét hétfőn, talán szerdán lenne. 

Na, mit szóltok? Azért összesen 6 db tüsző (még ha valszeg csak 3 is, ami végül felhasználható lesz) ilyen döbbenetesen magas FSH értékek után és ilyen mérhetetlenül alacsony AMH-val... szerintem nem is olyan rossz! :)))

Na és ebben a percben lett meg a ma reggeli vérvértel eredménye: 1543 az ösztradiolom (az utolsó méréskor, 1 héttel ezelőtt 150 volt), és a doki elégedett volt ezzel a számmal :)) Úgyhogy marad a 300 Gonal + a Lucrin, és holnapután (pénteken) reggel új vérvétel és új uh. Szurkoljatok légyszi, hogy nőjön az ösztrogén, nőjenek a tüszőim, na és hogy legyenek majd bennük jó minőségű petesejtek! ++++++

2012. október 17., szerda

Az újabb fejlemények

Nemigen jártam erre mostanában, és a levelezésemmel is nagyon el vagyok csúszva (ezúton is elnézést kérek mindenkitől), mert szerettem volna minél jobban kiiktatni ezt a rémálmot az életemből és inkább más dolgokra fókuszálni. Így, hogy kiderült az elzáródott bal petevezeték, és a használhatatlan jobb petefészek, gyakorlatilag minden reményem elszállt, hogy valaha is újra spontán teherbe tudjak esni. :((( 

A lapar után pedig sajnos újra elcsesződtek a ciklusaim. :( A laparos ciklus görbéje katasztrofális lett, össze-vissza hőugrások között alig kivehető egy gyengécske ovuláció, 7 nap luteális fázissal, amire évek óta nem volt példa. Utána jött egy szokásos 21 napos ciklus, 12 nap luteális fázissal, amitől úgy tűnt, lassan talán helyreáll a műtét előtti állapot.
Ezután viszont életem eddigi leghosszabb ciklusa következett... Itt már néztek 2. napi FSH-t, ami sajnos 20 lett, úgyhogy sok jóra nem számítottam, de ennél azért mindenképp többet vártam. 
Azt mondták, szedjem csak tovább a DHEA-t, és jelentkezzek a következő ciklusnál. Vártam, hogy történjen valami, de hiába. És ahogy teltek a napok, úgy lettem egyre elkeseredettebb. :( A hőmet azért továbbra is mértem, mert lassan 4 év alatt abszolút része lett az életemnek, és egyébként is szeretem tudni, hogy mikor mi történik a ciklusomban. De már rég nem LH tesztelek, és 10 DPO-nál sem szoktam már hajnalban ellőni egy 10-es érzékenységű terhességi tesztet, merthogy minek :((

Mutatom a legutóbbi hőgörbémet; kritikán aluli:




Ösztrogénem pedig tutira volt a ciklus során, ezt egyértelműen éreztem a melleim teltségén és a bőséges tojásfehérje nyák is erre utalt. 
A huszadik eseménytelen naphoz közeledve már kezdtem egyre jobban elkeseredni, de akkor még úgy voltam vele, hogy kivárom, mi lesz. Az orvosomat nem hívtam fel, de itt sajnos amúgy sem így megy ez: az orvos a nővéreken keresztül kommunikál (azt is csak meghatározott időben), tehát nem is találkozunk, sem cikluskövetésnél, sem vérvételek eredményeinek megbeszélésén, sem uh-n. Gondolom a petesejtleszívást meg az embrió transzfert azt azért biztos ő csinálja, de hát ezt meg honnan is tudhatnám ugye. Ha valami megbeszélnivalónk van vele, külön időpontot kell kérni és kb. 6-8 hét bejutni hozzá.
Mindegy is, a lényeg, hogy semmi kedvem nem volt megosztani vele a problémámat, hogy eseménytelenül telik a ciklusom és nem látom a végét. Nem voltam abban a hangulatban, hogy meghallgassam az "én megmondtam, ez már a menopauza, kezdhetjük is a hormonpótló terápiát" c. lemezt.

Mivel a következő ciklusban vérvételre voltam kiírva, nem akartam emiatt most semmivel bekavarni, de egy idő után már ez sem érdekelt, és úgyis mindegy alapon eldöntöttem, hogy akkor saját kézbe veszem a dolgokat. A 44. napon elkezdtem szedni a Vitex-et (barátcserje kivonat). Régebben próbáltam már, tinktura formájában, és egyértelműen hatott is a ciklusomra. Csinált egy mintaszerű ciklust, szép hormonértékekkel, gyönyörű hőgörbével, de a következő még a szokásosnál is rövidebb lett, úgyhogy felhagytam a Vitex-szel, meg amúgy is akkor indultak az inszemek. Később is használtam néhányszor, kisebb adagokban, de inkább a luteális fázisban, mert nem akartam, hogy még korábbra hozza az eleve korai ovulációmat.

A Vitexet ezúttal tabletta formájában kezdtem szedni, elég brutál adagban, reggel és este is 1-1 tablettát. A többi gyártó ált. 1000 mg-os tablettát árul, amiből napi 1-et kell bevenni, így hát nem kicsit lepett meg, hogy ez meg napi 3 x 1 -et (!) javasol a csomagolásán.
A 44 - 66. napig szedtem, és látszik is, hogy szépen "megszelidítette" a hőmet. Nem bízva semmit a véletlenre, az 52. naptól elkezdtem kenni a progeszteron krémet is. Ezt még az USA-ból rendeltem jó régen, és felbontatlanul állt itthon. Évekkel ezelőtt kentem már a progikrémet, de nem voltak vele jó tapasztalataim. A luteális fázisomat szerettem volna meghosszabbítani, de ehelyett még az addiginál is rövidebbek lettek; alig pár napnyi kenés után már megjött. Leveleztem anno hormonterapeutával is, aki ezt természetesnek mondta, hogy először van egy állapotromlás, és csak időt kellett volna adnom, de nekem meg pont az nem volt sajnos, úgyhogy jópár elcseszett ciklus után végképp feladtam a kísérletezgetést.
Ezúttal viszont csak egy menstruációt akartam kicsikarni, úgyhogy napi 2x fél teáskanálnyit kezdtem kenni. Legalábbis kábé, mert sajnos nem pumpás krémem van, hanem tégelyes, úgyhogy igazából fogalmam sincs, pontosan mennyit kentem - teáskanálból is van többféle méret, meg púpozott vagy csapott legyen benne a krém... mindegy is. Kentem.
Meglepő módon pár napra rá ovulációt éreztem, és a a görbém is egyértelműen ovulációt mutatott: két full ugyanolyan érték két egymást követő nap, aztán hő felugrás, majd visszaesés a 2. nap, majd újra fel. Innentől kezdve már tudtam, hogy tutira lesz menstruáció, kb. 11-12 DPO után. A 65. napon már csak reggel kentem, és kisebb adagban, a 67. nap reggelén pedig vééégre megjött, ráadásul bőséges mennyiségben! :) Sosem hittem volna, hogy egyszer még ennek is így tudok örülni... :((( Az is hihetetlen, hogy ezúttal 14 napig tudtam kenni (ahogy eddig is kellett volna), és csak utána jött meg - korábban 8 napig sem jutottam és már megjött, hiába kentem.

A DHEA-t végig szedtem, kivéve a progeszteron krémes időszakot, mert az volt a korábbi tapasztalatom, hogy a progikrém az ösztrogénszintemet is mindig megdobta, és nem akartam túl sok ösztrogénhatást.

Újrakezdtem egyébként az akupunkturát is, amit pár hónapja anyagi okok miatt kénytelen voltam felfüggeszteni. A ciklus 48, 54 és 64. napján voltam kezelésen. Ja és van egy új fitness gépem is, ami segíti a jobb véráramlást, erősíti a csontokat, tónusossá teszi az izmokat :)

A ciklus 1. napján felhívtam a klinikát, és bejelentkeztem másnapra vérvételre. Egy ilyen ciklus után nem vártam semmi jót persze. Mondtam is nekik, hogy a sorminta alapján most rövid ciklusnak kellene jönnie, és előre szóltam, hogy a progiszintem valszeg magasabb lesz a kelleténél, de az azért van, mert 14 napig krémeztem. A nővér azt mondta, hogy ne aggódjak, ez nem fog látszódni a véreredményen, mert a krém hatékonysága sehol nincs az általuk alkalmazott orvosi progitól. Namost ez nem így van, volt nekem már krémezés utáni 8-as progiszintem is a 2. ciklusnapon, de nem vitatkoztam vele, ráhagytam. 

Az orvosom a legutóbbi megbeszélésünkkor ICSI-re írt elő - már ha persze valaha is egyáltalán eljutok még oda. A nővér valószínűleg csak azt nézte a papíromon, hogy kezdjük az IVF-et, úgyhogy a vérvétel után rögtön hozta is volna a Gonalt meg a többit. Mondtam neki, hogy én sajnos nem vagyok ennyire optimista, úgyhogy nem viszek el semmit addig, amíg nem tudom az FSH eredményemet, ami valószínűleg vagy újra szar lesz, vagy ha alacsonyabb is, akkor meg csak azért mert az ösztrogén túl magas és az nyomja le.
A nővér vonakodott, mert ha viszont kezdeni kell, akkor még aznap el kellene kezdenem szúrni a Lucrint, úgyhogy megígérte, hogy amint megvannak az eredmények, ő maga fog felhívni és ha zöld utat kapok, akkor azonnal bemegyek a szurikért a klinikára. Ja, hát hogyne! :D

Mondanom sem kell, hogy tiszta ideg voltam egész délelőtt, hozzám sem lehetett szólni, másra sem tudtam gondolni. Végül 1 óra felé hívott fel egy nővér, hogy megvannak az eredményeim, és sajnos az FSH-m újra túl magas lett...

Itt összeomlottam. Igyekeztem pedig előre felkészülni erre a hírre is, de egyszerűen sokkolt, és könnyek szöktek a szemembe, borsónyira ugrott a gyomrom. 40-50-es értékeket láttam magam előtt, és az orvosom gyászos képét. Kész, vége mindennek, csinálhatok én akármit, nekem annyi :(((
A nővér közben már a progeszteronszintemet ecsetelte, hogy az 6 lett, ami egy kicsit fura így ciklus elején (jéé, mik vannak...), de nem is foglalkoztam vele, ehelyett erőt vettem magamon és megkérdeztem, hogy mennyi lett az FSH.
Azt mondja: 14.

Erre hisztérikus kacaj tört fel belőlem, és megkérdeztem, hogy és erre mondta ő, hogy "sajnos túl magas"??? Hát nem látja a kis monitorán, hogy korábban 75-ös meg 86-os értékeim is voltak?!? Lehet, hogy neki magas, de nekem ez az év híre!!! Megkérdeztem ugyanis gyorsan az ösztradiolt is, és az meg 150 lett... :))))))))
A nővér mondta, hogy sajnos ez még mindig magas, mert 13 fölött nem kezdenek lombikot. Hát szerintem meg a 13 és a 14 már a majdnem mindegy kategória, de ez van, a szabály az szabály.
Ettől függetlenül madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem!!!

Az orvosom azért biztos ami biztos, kiírt ma reggelre is egy vérvételt (3. ciklusnap), hogy lássuk, merre mozdul az FSH, úgyhogy ma is vérvételen kezdtem. 
Pár órára rá, épp a kutyával voltam kint futni, amikor csörgött a mobilom. Amikor a nővér elmondta, hogy az FSH-m mára lement 12-re, úgyhogy az orvosom zöld utat adott és délután mehetek vissza a szurikért; már beszélni is alig tudtam a könnyeimtől. A parkban senki nem tudhatta, mi bajom van; csak annyit láttak, hogy leteszem a telefont, és úgy ahogy van, térdre esek a füvön és zokogni kezdek.

Ma este kezdtem a Lucrint, holnaptól jön hozzá a Gonal F. Nem tudom, nem tudhatom, mi lesz ebből, de azzal, hogy ilyen előzmények után egyáltalán idáig sikerült eljutnom, valahogy máris nyertesnek érzem magam. Nagyon-nagyon örülnék minden drukknak, hogy legyen egy-két értékelhető tüszőm, legyen mit leszívni, na és aztán legyen mit visszaültetni... Tudom, hogy sajnos gyalázatosan kevés az esélyem ilyen mérhetetlenül alacsony AMH-val, de akkor is muszáj megpróbálnom. Most egy időre próbálok kikapcsolni, nem olvasni, nem idegeskedni, csak szépre és jóra koncentrálni.


2012. július 12., csütörtök

Az átjárhatóságról

Ismét találkoztam az orvosommal, 2 hónap kihagyás után. Persze már napok óta stresszes voltam emiatt. :(

Elétettem a legutóbbi FSH-s papíromat, ami szemmel láthatólag meglepte; mondta is, hogy "na, itt valami történik".  Az erősen emelkedett DHEA-S szintem miatt nem aggódott; az azért van, mert szedem a DHEA-t (nyilván...). Aztán átbeszéltük a lapar eredményét. Átfutotta a leletet meg a szövettant, és mindent rendben talált, kivéve az elzáródott bal petevezetéket (meg a kicsi petefészkeket ugye, de a hormoneredményeim alapján nem is várt mást).
Mutattam neki a 3 évvel ezelőtti HyCoSy leletemet, és rákérdeztem, hogy akkor hogy is van ez.

A következőket mondta:
Nem ritka, hogy különböző eredmények születnek az átjárhatósági vizsgálatnál és a lapar + hisztero során. Lehetséges, hogy azóta történhetett "eldugulás", de az is lehet, hogy más áll a háttérben.
Az akadály lehet állandó (pl. hegek miatt), DE lehet átmeneti is (pl. nyákdugó - "mucus plug" miatt), és ez utóbbi esetben a lapar+hisztero "hamis pozitív" eredményt ad. Ugyanakkor ez a "hamis pozitív" dolog fordítva is igaz, ugyanis a két eljárásnál különböző kontrasztanyagot használnak; az átjárhatóságinál egyfajta víz alapút, a laparnál viszont egy sűrűbb folyadékot... Szóval simán lehet egy részleges és átmeneti eldugulás is.
Mindenesetre ha a lapar eredménye mellett egy viszonylag nem régi másféle eredmény is van, akkor ő ezt mindig figyelembe szokta venni, mert ez simán jelentheti azt, hogy nincs teljes és állandó elzáródás.
Inszeminációnál ő amúgy is úgy szokta csinálni, hogy mindkét oldalból próbál érett tüszőt kihozni, de ha egyoldali ovuláció jön össze és épp a bal oldalon, akkor normál esetben törölné a ciklust, ám mivel van egy ilyen korábbi HyCoSy eredményem is, így ebben az esetben valószínűleg így is megcsinálná az inszeminációt. 
Egy elzáródott petevezető sebészeti úton történő újramegnyitása nagyon nehéz, és rosszak az eredmények. A petevezetők nagyon szűkek, és a műtét során okozott hegek csak még nagyobb kárt tesznek benne. Tulajdonképp ez volt az egyik ok, amiért feltalálták az IVF-et; mivel a petevezető műtétekkel nemigen tudtak javítani a helyzeten.

Hát ez van; így már tisztább azért a kép.. Én inszemre így nem megyek, mert fölösleges pénzkidobásnak tartom (pláne 5%-os morfológiával...), az IVF-nek meg szerinte nincs értelme ilyen pocsék AMH szint mellett. Majd megírom valamikor részletesen is a beszélgetésünket, de egyelőre nem szívesen gondolok vissza rá :(

2012. július 6., péntek

A lapar eredménye

A laparoszkópia és a hiszteroszkópia elméletileg a legbiztosabb módja a lehetséges meddőségi okok feltárásának; nem véletlenül vártam annyira. 

Egyik itteni barátnőmnek sehogy sem jött össze a kistesó. Volt némi IR-je (amit véletlenül sem az orvosa diagnosztizált...), de ezen kívül minden eredménye jó volt (amh és fsh is). 
Már több inszemen és lombikon is túl volt, és bár mindig első osztályú embriói lettek, valahogy mégsem sikerült. Rettenetesen maga alatt volt. Az orvosa simán ment volna tovább a következő lombikra, de a lány azt mondta, hogy addig NEM, amíg meg nem nézik, hogy minden rendben van-e belül. Valahogy úgy érezte, hogy a megtapadással lehet a probléma. Az orvosa végül ráhagyta; neki végül is mindegy, privátban ment, a fizető vendég meg mindig öröm. Átjárhatósági vizsgálata már volt korábban, kétszer is, azt tehát tudták, hogy a petevezetőkkel nincs gond. Millió ultrahangja is volt persze az évek során, ott is minden normálisnak látszott.
A lapar + hisztero során viszont végül olyan komoly méhen belüli gondokat, a korábbi császár miatti összenövéseket találtak, hogy a lapart végző orvos nem is tudtott vele mit kezdeni, másik specialistához küldte, így hát alig 2 hétre rá egy újabb és hosszabb műtét keretében hozták rendbe a méhét! Ezen kívül moderate (a másik orvos szerint viszont quite bad) endometriozisa is volt, amire az égvilágon semmi tünet nem utalt: sosem volt erős fájdalmakkal, görcsökkel járó menstruációja, elhúzódó és bőséges vérzése stb.
Érdekes módon a lapar után AZONNAL spontán terhes lett... az a baba végül sajnos nem maradt vele, de legalább már tudták, hogy menni fog ez természetes úton is, nem kell több lombik... Rá 2 ciklusra ismét teherbe esett, és ma már 2 hónapos a gyönyörű kislánya.
Ha az orvosán múlt volna, a mai napig lombikozgathatna elkeseredetten, tök hiába... Nem elgondolkodtató?? 

Korábban már írtam róla, hogy a szülésem után bent maradt a méhlepény egy darabja, és az orvos mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül, ott helyben, kapkodva végigkaparta a frissen szült méhem ("betapintás Bumm-kanállal"); így hát esélyesnek találtam, hogy esetleg hegek maradhattak utána vagy bármi egyéb sérülés. 

Még az inszemek előtt, 2009-ben csináltattam egy HyCoSy-t, hogy meggyőződjek a petevezetők átjárhatóságáról. Erről itt írtam részletesen. Akkor nem tettem fel a leletemet, most viszont pótolom:


2009-ben tehát mindent a legnagyobb rendben találtak, és a petevezetőim is átjárhatóak voltak (abban a ciklusban egyébként a 16. napon ovuláltam).

Ehhez képest a 2012-es laparom eredménye röviden összefoglalva: a méhem formára és méretre is teljesen rendben van, és belül sem találtak eltérést, tehát se polip, se mióma, se méhsövény, se semmi nem oda való. A petefészkeim egy kicsit kisebbek, főleg a jobb. A bal oldali petevezetőmbe felment a dye rendesen, de a végén nem jött ki. A jobb petevezető teljesen okés. Ezen felül eltávolítottak némi endometriózist is (erre sem utalt az égvilágon semmi tünet, hogy nekem ilyen van). 
Ennyit mondtak.

Annyit tudok, hogy a petefészkek normál esetben olyan dió méretűek és formájúak, kb. 3 centi hosszúak. Az enyém - ahogy más korai petefészekkimerüléseseké is - sajnos ennél valamivel kisebb, de szerintem azért még nem a reménytelen kategória (a petefészkek menopauza után egészen picire, borsó méretűre zsugorodnak). A fenti, 3 évvel ezelőtti leletemen is látszik, hogy a jobb petefészkem valamiért már akkor is kisebb volt.. de senki nem foglalkozott vele. Nyilván ciklusnaptól is függ a petefészkek mérete (ahogy érnek benne a tüszők, úgy lesz egyre nagyobb ugye, én meg a ciklus legelső napján voltam a laparon), de azért akkor is megállapítható, hogy valamivel kisebbek, mint az a korom által indokolt lenne. :(
De mégis mitől lehet ez?? A 8 éven át szedett Mercilon fogamzásgátló okozhat ilyet???

Amikor mondták, hogy a bal petevezetőmből a végén nem jött ki a dye, én valahogy vártam volna a mondat befejezését, hogy "de sikerült végül megoldani a kis elakadást". Vagy valami. Végül is ezért voltam ott, nem???
De nem, nem történt semmi, ők simán csak diagnosztizáltak. Azt mondták, nincs min aggódnom, az IVF-et ez nem befolyásolja! Nemmondod, bazdmeg! 
Hát nem a normál állapot visszaállítása lenne a cél, hogy természetes úton is teherbe lehessen esni??? Arról nem is beszélve, hogy az én FSH és AMH értékeimmel nincs klinika, aki IVF-et csinálna nekem, úgyhogy ezt akkor megszívtam, ugyanis a jobb petefészkemmel semmire nem megyek, az ovulációt is egyértelműen mindig a BAL petefészkemben érzem, és jééé hát pont a hozzá tartozó petevezető nem bizonyult átjárhatónak!

Ez is furcsa volt egyébként, hogy amikor előadták a "fill-no-spill" szöveget, akkor rákérdeztem, hogy tehát akkor el van záródva, ugye?? Erre pedig a válasz kb. 2 mp szünet után az volt, hogy mmm, lehetséges. (wtf?!?)
De végig nagyon óvatosan fogalmaztak, pl. amikor rákérdeztem, hogy "szóval kicsik a petefészkeim?", akkor is kijavítottak, hogy nem kicsik, csak kisebbek.

Mondanom sem kell, egy világ omlott össze bennem. Jelenleg lombikra semmi esélyem (már csak az anyagi oldala miatt sem), így a dhea és egyéb okosságok segítségével próbáltam volna felturbózni a szervezetemet, hogy sikerülhessen a csoda... De hogy pont a még használható, bal petefészkemhez tartozó petevezető ne legyen átjárható, az akkora szívás, hogy elmondani nem tudom :((

Amikor mondtam nekik, hogy mindig a balban érzem az ovulációt, és ez a nagyobb petefészkem is egyben, így hát ez nekem most a létező legrosszabb hír; akkor tudjátok, mint mondott az ágyam végében álló 2 orvos és 2 rezidens? Hogy ne aggódjak, hiszen ott van a másik petevezetőm, ettől még sikerülhet a terhesség, mert a jobb petevezető is át tudja venni a bal szerepét, ugyanúgy el tud nyúlni a kiszabaduló petéért.
Hmmm. Ja, erről én is tudok, hogy létezik olyan, hogy a kiszabaduló petesejt a hasüregen keresztül megtalálhatja az útját az ép petevezetőhöz. Valószínűleg Nyonyeszka esetében is ez történt.
Méhen kívüli terhességek elég nagy százalékánál figyelték meg, hogy a magzat nem abban az oldali petevezetékben akadt el, ahol a tüszőrepedés zajlott (uh-n látni a tüszőrepedés után kialakult sárgatestet, így nem nehéz megállapítani, melyik pf-ből jött a petesejt) Ha meg minden rendben a terhességgel, akkor meg sosem derül ki ugye, hogy hol volt az ovuláció és ehhez képest melyik petevezetőn jutott be a petesejt.
Szóval igen, létezik ilyen, de azért ne vegyük már mindennaposnak!

És akkor most jön a slusszpoén...  Egyszerűen nem hagyott nyugodni ez a petevezető-dolog. Ha még 3 éve is teljesen átjárható volt, akkor azóta mitől dugult volna el? Az endometriózis amit találtak, állítólag minimális volt, és amúgy sem a petevezetőnél.
Hétfő este, amikor hazaengedtek, épp akkor jött a fiatal doktornő megbeszélni a szemközti ágyon fekvő 96 éves néni kezelési opcióit. Miután végzett, elkaptam egy percre, bár nagyon sietett. Szerencsére épp nálam volt a HyCoSy eredménye (ld. fent), és elétettem, hogy ha 3 évvel ezelőtt teljesen átjárható voltam, akkor szerinte milyen behatás érhetett azóta, amiért most nem? Óóó - mondta, és lelkesen olvasni kezdte a leletet, aztán közölte, hogy akkor simán lehet, hogy most is teljesen átjárható vagyok. Ezt a petevezető tágulásával és összehúzódásával magyarázta, szóval attól hogy most nem jött ki a másik végén a dye, attól még lehet, hogy máskor átment volna.
(???) Szóljatok légyszi, ha értitek! 

Most őszintén: nem röhej, hogy a lapar után pár nappal már azon gondolkodtam, hogy el kéne mennem még egy újabb HyCoSy-ra, hogy megtudjam, mi a franc van akkor a bal petevezetőmmel?? 
Hát nem ezért volt a lapar, az ég szerelmére??? Azt nézhettek volna meg bennem, amit csak akartak, amíg én aludtam. Arról nem is beszélve, hogy ha valami eltérést találnak, talán meg kéne próbálni helyrehozni, nem? (igaz, egy szavam sem lehet, az endot a külön kérésem nélkül is leszedték...)

Semmilyen papírt, leletet, fotót nem kaptam, mindent a háziorvosomhoz fognak majd küldeni. Hozzá jövő hétre kértem is időpontot, hogy begyűjtsem az anyagaimat. Az orvosommal aki műtött - és akit azóta sem láttam - majd augusztus elején fogok csak találkozni; akkor kell visszamennem kontrollra. Ki fogom majd kérdezni erről a petevezető-átjárhatóságról, de hol van az még. Nagyon csalódott vagyok :(

Szóval ezek vannak, és innentől kezdve nem tudom, hogyan tovább. 
Lombikra leghamarabb jövő áprilisban tudnék menni (ha addigra lesz egyáltalán bármi értelme is :( A legnagyobb esélyem sajna még mindig a természtes teherbeesés lett volna, vagy az inszem. De ha tényleg nem átjárható a bal petevezetőm, a jobb petefészkem meg gyakorlatilag olyan mintha nem is lenne, akkor hogy??
Úgyhogy fogalmam sincs, most mi van. Nem kicsit vagyok elkeseredve :(((

A kórházban az egyik nővér elképedt a születési évem láttán; azt mondta, sokkal fiatalabbnak nézek ki, simán huszonévesnek gondolt volna, biztos nagyon jó géneket örököltem...
Aha, tényleg... gondolnád, a petefészkeim meg úgy egy huszassal öregebbek mint én? :(( Persze nem szóltam semmit, csak megköszöntem a bókot.

35 éves vagyok. Nem arról van szó, hogy későn kaptam volna észbe, hogy nekem még gyerek kell - már 5 éve próbálkozunk! Normál esetben még mindig lenne kb. 15 ÉVEM a menopauzáig!! Még legalább 8-10 ÉVIG teherbe kellene tudni esni!! 10 év alatt hány gyereket is tudnék szülni??? Nna, én ehhez képest esküszöm, hogy megelégednék EGGYEL. Tényleg akkora kérés ez? :(((

2012. július 4., szerda

Laparoszkópia + hiszteroszkópia

Múlt hét pénteken megvolt a lapar. Amilyen sokat vártam tőle, most épp annyira vagyok csalódott :( 

De kezdjük az elején. Ez a fajta beavatkozás itt abszolút ambulánsan történik, nem kell bent maradni éjszakára, a műtét után 1-2 órával már haza is lehet menni. Maga a lapar + hisztero olyan fél-egy órát vesz igénybe, ha minden jól megy, aztán egy fél - 1 óra megfigyelés és lehet is menni ha minden oké.

Múlt hét hétfőn kaptam postán egy pakkot a kórházból, benne mindenféle tudnivalóval, kórháztérképpel és egy kórházi fertőtlenítővel, amivel közvetlenül a műtét előtt kellett otthon lezuhanyoznom.
Pénteken 11.30-ra kellett bemennem a helyi, szinte vadonatúj, városnyi méretű közkórházba. Kedvesen üdvözöltek, majd felvezettek a "day procedure" részlegre, ahol rögtön kaptam egy ágyat. Fehér karszalagot tettek rám (aki allergiás vmire annak pirosat adnak), rajta a nevemmel, születési dátumommal és azonosító számommal. Bénán kacarásztam, hogy addig jó, amíg nem a lábamon van, aztán nem sokra rá a bokámra is kaptam egy ugyanolyat :)

A hatalmas, L alakú teremben vagy 30 ágy volt, de a függönnyel-elválasztós rendszernek köszönhetően minden páciensnek saját, privát szférája volt, akasztós szekrénnyel, asztalkával, mindennel. Plusz szék is volt bent a páromnak, aki végig velem lehetett. Át kellett öltöznöm a szokásos hátul kötős kórházi hálóingbe, majd vérnyomást mértek (119 / 79 lett, meg is dícsértek :), pisimintát kellett adnom, aztán várni. Jó kedvem volt, nem izgultam. :)
Úgy du. 1 körül felbukkant az altatóorvos: egy fiatal, nagyon vidám, nagyon cuki srác. Jött elbeszélgetni a 180 kg-os páciensével... ugyanis mint kiderült, a magasság adatom véletlenül a súlyomhoz lett írva :D Hát nem mindegy. Nevetve javította ki 65 kg-ra. Kérdezte, voltam-e már valaha altatva ill. volt-e bármi komplikáció. Mondtam, hogy volt egy visszérműtétem pár évvel ezelőtt, és akkor altattak, de annyi volt csak, hogy utána nagyon hányingerem volt, amire kaptam valami szurit, visszaaludtam és mire felkeltem már nem volt bajom. "Hányás nem volt?" Nem. 
"Bármi allergia, dohányzás, alkohol, drogok, gyógyszerek, szervi panaszok?" Semmi... tök fitt és egészséges vagyok, egyszerű eset! - mondtam neki vidáman. 

Fél 2-kor kimentem pisilni még egy utolsót, és ekkor láttam, hogy megjött... Soha jobbkor. Persze mivel hőmérőzök, totál egyértelmű volt, hogy aznap meg fog jönni, de reméltem, hogy legalább estig kihúzza... Nem sokkal később meglátogatott egy fiatal, kedves mosolyú doktornő is, és mondta, hogy ő is bent lesz a műtétemnél, lapar + hisztero + dye lesz, van-e bármi aggodalmam. Mondtam hogy nincs, mindent tudok, viszont épp most jött meg... Nem akadt ki, azt mondta semmi gond.
Du. negyed háromkor jött egy zöld ruhába öltözött fickó, hogy rajtam a sor, indulunk. Elbúcsúztam szerelmemtől, aztán az ágyamon elgurítottak a műtőelőkészítőbe. Az itt lévő nővérek is leellenőrizték az adataimat, egyeztettük az aláírásom, aztán elbeszélgettek róla, hogy ha egy 8 hónapos kutyával napi 2x, 1-1 órát vannak kint a parkban, az nem túl sok-e, okozhat-e neki izületproblémákat. 
Majd megjelent az orvosom a fiatal doktornő társaságában. Mondtam neki, hogy remélem megtalálja az okot, hogy miért nem tudtam teherbe esni határértéken belüli FSH mellett sem az elmúlt 5 évben.

Dokik elbúcsúztak, találkozunk a műtőben. Jött a műtősfickó és áttolta az ágyamat. Tiszta Vészhelyzet-feeling volt egyébként, ahogy a folyosón gurultam és néztem a lámpákat :) Egy műtő-komplexumhoz értünk, ajtók nélküli hatalmas fakkok, oldalukon megszámozva. Ekkorra már az altatóorvos is mellém került, és mesélte, hogy 12 műtő van itt, én az 1-esben leszek. A műtőt meglátva már kezdtem azért izgulni. Átmásztam a műtőasztalra, kitámasztották a karom, és kaptam egy kanült, majd abba egy koktélt, ami ellazít. Azonnal futni kezdett a fejem fölött a hatalmas műtőlámpa, valahogy úgy, ahogy a félkarú rablóban pörögnek a minták. A következő emlékem az, hogy már az őrzőben vagyok, rohadtul hányingerem van, és veszem le az oxigénmaszkot magamról, hogy szólhassak valakinek. 
Sikerrel járok, kapok valamit a kanülbe, aztán újra visszaalszom. Arra ébredek, hogy már visszakerültem a "day procedure" terembe, a párom cirógatja a karomat, és mondja, hogy 2,5 órát voltam bent, du. 5 óra van. Nekem továbbra is baromira hányingerem van, kábán szólok a nővéreknek, ők meg kétféle cuccot is fecskendeznek a kanülbe. Várom, hogy hasson, mert abszolút a hányás határán állok. Közben iszonyatosan ki van száradva a szám, így pár korty vizet is itatnak velem szívószállal, lassan. Folyamatosan mérik a vérnyomásom, ami rohadt alacsony, pulzus magas. Gyenge vagyok és továbbra is erős hányingerem van. A nővér bíztat, hogy próbáljak elmenni pisilni, mert már a harmadik zacsi infúzió folyik le, biztosan kell. Egyáltalán nem érzem, hogy kéne, úgyhogy ultrahangot hoz, és megméri vele a hólyagom tartalmát. Majd javasolja, hogy egyek valamit; hozzon szendvicset esetleg vagy kekszet, mit szeretnék? Én úgy nézek rá, mint egy ufóra; mindjárt hányok ő meg azt akarja, hogy egyek? Iszonyat gyenge vagyok, hagyom hogy feltámogassanak ülő helyzetbe, de már jön is a róka... csak víz ugye meg epe, mivel reggel 7 óta nem ehettem és nem ihattam. 
A "day procedure" teremben ekkorra persze már csak egyedül mi vagyunk, mindenki más rég hazament... Kimondják az ítéletet, így nem engedhetnek haza. Nem csodálom, mert annyira gyenge vagyok, hogy az ajtóig nem tudnék eljutni, nemhogy a kocsiig. Várunk, hogy kerítsenek nekem egy ágyat a kórházban éjszakára.

Este 8 körül kerültem fel végül a kórház keleti "maternity ward"-jára. Az újszülöttek sírását hallgatva azt hittem, belepusztulok a fájdalomba. Az altatástól viszont még mindig kába voltam, így szerencsére hamar elaludtam. Este 11-kor arra ébredtem, hogy végre elmúlt a hányinger!! Lassan 2 db kekszet is megettem, amit kérésemre hozott nekem a nővér. Megnéztem a hasam, és a köldökömnél, meg alul a szeméremdombnál és a bal pf-nél láttam vágásokat (amit jó jelnek vettem - ezek szerint a bal pf-nél helyrehoztak valamit??)
Lassan a 4. liter infúzió is már majdnem lefolyt, így a nővér kért, hogy próbáljak meg pisilni. Egyáltalán nem éreztem, hogy pisilnem kell, de azért szedtem az infúziós felszerelést és mentem próbálkozni. Az éjszaka folyamán végig ezt játszottuk, kb. óránként keltett. De akárhogy koncentráltam, sehogy sem ment. Folyamatosan ultrahangozta éjjel a hólyagomat: 520 mil, 600 mil... pisilnem kell, különben baj lesz. Volt csöpögő csap trükk, de még egy szívószálat is kaptam, hogy azt fújjam közben, mert ennek be kell válnia. Semmi. Ekkor már majdnem sírtam, főleg mivel elmondták, hogy még kb. fél órám van, és utána meg kell katéterezniük, ami viszont hosszabb kórházi tartózkodást jelent. A bal oldalam ekkorra már látványosan felpuffadt: szemem alatt, ujjaim, bokám. Ekkor már csaknem 21 órája (!) nem pisiltem, és 4 L infúzió folyt le, plusz amit ittam mellé. Úgyhogy életemben először megkatétereztek :(( Több, mint 1 litert szedtek le, és full zöld volt. Nem kicsit ijedtem meg a színét látva, de azt mondták, hogy ez az altatás meg a sok szer miatt van, amiket kaptam. A vizeletből mintát vettek, és mivel vér is volt benne (túlfeszült a hólyag), meg keton (éhezés), újabb infúziókat kötöttek be, és a katéter is maradt bent. Végül 3 teljes napon át (!)... 
Azt mondták, "the bladder can take a while to wake up after anaesthesia". Jó tudni.. de hogy miért megint én?

És persze attól mert katéterem van, nem feküdhetek egész nap, mert az meg a véráramlásnak nem jó, úgyhogy menjek, dobjak egy zuhanyt, meg sétáljak pár kört a szárnyban! Séták előtt mindig kiüríttettem a tasakomat, aztán a köntösöm övére akasztva mentem sétálni a maternity ward-on...
A hasüreg felfújásához használt széndioxid miatt nagyon szúrt a bordáim alatt, vállaimnál, nyakamnál. Nem sokat tudtam aludni, és az infúzió meg a katéter sem tette kényelmesebbé a helyzetet. Az altatáshoz használt tubus miatt fájt a torkom és folyamatosan krákognom meg köhögnöm kellett, amitől viszont a hasamon lévő sebek fájtak. A legdurvább viszont egyértelműen a lelki fájdalom volt. Katéteres sétáimon csodaszép, édes pici hajasbabákat látni mindenütt, boldog anyukákkal; "it's a boy" meg "it's a girl" feliratú óriási micimackós lufikat, hatalmas virágcsokrokat, plüsmacikat és egyéb ajándékokat hozó büszke apukákkal, rokonokkal.... hát ez azért odavág. Mondanom sem kell, hogy nem volt olyan nap, hogy ne bőgtem volna. :(

A közkórházi ellátás pazar volt. 4 ágyas, ágyanként elfüggönyözött szobában voltam. Minden szoba saját mosdóval és zuhanyzóval is rendelkezik. Ez volt az egyetlen szoba egyébként ebben a szárnyban, ahol nem újszülöttek és anyukák feküdtek (az ő szobáik 1 vagy 2 ágyasok voltak). Minden ágy fölött TV volt felszerelve, a hang pedig a távirányítóból jött, hogy ne zavarjon másokat (fülhallgatót is lehetett csatlakoztatni). Távirányítóval lehetett lámpát kapcsolni, nővért hívni is. Az ágy is távirányítós, teljesen motorizált volt. A kaja bőséges és nagyon finom. Napi háromszori étkezés, plusz tízóraira meg uzsira keksz meg tea/kávé. Mindig előző nap hozták a következő napi menüválasztékot. A nővérek, orvosok is mind kedvesek, figyelmesek voltak. Hálapénz fogalma itt nem létezik. Ha valaha az életben eljutnék még egyszer a szülésig, nem költenék privát kórházra, egyszerűen nem látom értelmét.

Pár kép:









Az orvosomat a műtét óta nem láttam. Az eredményemről egy rezidens tájékoztatott, de később a fiatal doktornőt is el tudtam kapni. Erről majd egy következő bejegyzésben írok.

Hétfőn kivették végre a katétert. Azt mondták, 3 pisi és mehetek haza. Ha nem megy, akkor sajnos katéter vissza. Komolyan kell ezt venni, mert ha nem adunk időt a hólyagnak a gyógyulásra, akkor utána egész életemben visszatérő problémám lehet belőle. A katéter eltávolítása után 2 órával még mindig nem éreztem, hogy pisilnem kellene, pedig ittam, teát is. Aztán szerencsére megtört a jég, és sikerült!!! 3 nap után először!! Úristen, rég örültem valaminek ennyire... Az elmúlt napokban nem kicsit voltam szánalmas, ahogy a szemközti ágyon fekvő, 1916-ban született nénit néztem irigyelve, hogy tud ülni, tud járni, tud magától pisilni menni... Aztán nekem is sikerült (az élet apró örömei :D 
A pisit lemérték, és minden pisilés után uh-val ellenőrizték a hólyagban maradt mennyiséget. Ha több, mint 100 ml, az gond, akkor nem ürít rendesen. Nekem szerencsére csak 42 mil körül maradt benne minden alkalommal, ami teljesen jó. Kivárták a hármat, aztán hétfő este vééégre hazajöhettem! :)

Egyértelmű, hogy az ember amúgy is eléggé megtépázott lelke ilyen körülmények között csak még sérülékenyebb. Ahogy feküdtem az ágyon, miközben bal oldalról egy gép pumpálta belém az ikszedik infúziót, jobb oldalamon meg telt a vizeletgyűjtő tasak; néztem sajgó, elgyötört testemet, meg a 6 éves kisfiam ijedt, sírás küszöbén álló tekintetét, és arra gondoltam: tényleg kell ez nekem?? Meddig mehet ez még így? Volt, hogy a kórházból sírva hívtam fel a férjemet, hogy lehet, hogy tényleg el kellene inkább engednem ezt az álmot... ami már jó ideje a rögeszmémmé vált. (ő meg megkérdezte: viccelsz? nehogymár most adjuk fel!  :))) 
Semmit, de semmit nem szeretnék jobban a világon, mint újra terhesnek lenni, szülni, szoptatni, vele lenni, óvni, szeretni!! Nézni a két gyönyörű gyerekemet, megtanítani őket mindenre, megmutatni nekik a világ szépségeit. 
Már átéltem egyszer, és életem leggyönyörűbb időszaka volt az. Egyszerűen ez éltet, ez visz előre; a remény az, ami beragyogja minden napomat. A remény, hogy egyszer még újra átélhetem. Hogy kistestvért adhassak végre a kisfiamnak, aki szintén annyira várja már. Kés a szívemben, amikor erről beszél... :((( Közben meg tudom, hogy hihetletlen szerencsés vagyok, mert fantasztikus családom van. Olyan kötelék van köztünk, ami csak nagyon keveseknek adatik meg. Mindennél jobban szeretem őket.

Sokan írták, hogy mennyire becsülnek a kitartásomért, és hogy milyen erős vagyok. Én ezt pont fordítva érzem; szerintem ponthogy ahhoz kellene az erő, hogy fel tudjam adni ezt az álmot... és én ehhez nagyon gyenge vagyok. Még mindig. Még a lapar eredménye után is :((

2012. június 15., péntek

Működik!!!

Emlékeztetőül, az összes idei FSH eredményem:

2012. március 21.   -  FSH  28.8, LH  8, ösztradiol  150
2012. március 27.   -  FSH  75, LH  22, ösztradiol  150
2012. április 3.   -  FSH  86.8, LH  34, ösztradiol  <150

Napi 75 mg DHEA kezdete:   2012. március 28. 
Első akupunktúra + TCM:     2012. április 24.
Első chiropractor látogatás:    2012. április 30.
(avivát és jógát még nem kezdtem el :(

2012. június 9.     -      FSH  12, LH  3,  ösztradiol  210 !!!!!!!!!!!!

Úgy nézem, meglehetősen nagy a különbség a két utolsónak mért FSH értékem között (csaknem ugyanolyan ösztrogénszint mellett)!!
Mellékelem a beszkennelt leletemet is (a személyes adatokat lelvágtam felülről).



Ezen kívül a tesztoszteron szintem a felső határra került (erre számítottam is); SHBG és Free testosterone viszont tökéletesek. A DHEA-Sulphate szintem jóval határérték fölé került; kíváncsi vagyok, mit mond majd rá a doki. A D vitamin szintem elfogadható tartományban van (107 nmol/L), de azért lehetne egy kicsit magasabb is. Úgyhogy ennyit a hivatalosan javasolt napi 200-400 IU-ról... Kettő éve szedek NAPI 1400-2800 IU között, és az amerikai Vitamin D Council határértékei alapján továbbra sem érem el az alsó határt...! 

Meglepett az eredmény, mert sokkal rosszabbra számítottam. A vérvételt megelőző napokban ugyanis olyan szinten voltam idegbeteg, hogy arra nincs szó. Teljes cikluskövetésre nem akartam pénzt pazarolni, úgyhogy csak egy sima vérvételt kértem a háziorvostól. Az előző ciklus végén telefonáltam időpontért, de a háziorvosom szabin volt, így egy másik doktornőt kértem helyette. A rendelőben aztán pár szóban vázoltam a helyzetet, és hogy mit szeretnék, ő meg kedvesen bólogatott, hogy hát persze, természetes, már írja is a vérvételi papírt. Közben bepötyögte a nevemet a számítógépbe, és rögtön megjelent a képernyőn a meddőségi orvosom beszámolója (itt az a szokás, hogy a beutalót adó háziorvosnak a specialista mindig küld egy rövid szöveges összefogalót, hogy mire jutott a pácienssel). A nyakamat nyújtogatva gyorsan beleolvastam, és hát nem kellett volna. Írt a hihetetlenül magas FSH szintemről, az ovuláció előtti nem elég magas ösztrogénszintről, kicsi tüszőkről, alacsony progeszteronszintről. Qrva szar volt most először feketén-fehéren leírva látni, hogy "minden kétséget kizáróan korai menopauzán megyek keresztül", és az esélyeim a terhességre nagyon korlátozottak. A levél nem nekem szólt, úgyhogy nem bámulhattam a képernyőt kedvemre, de megütötte a szemem az "egg donor" meg "adoption" szavak is, na meg az, hogy "már 8 éve próbálkoznak sikertelenül" (6 éves a fiam, jó hogy így figyelt...)

A háziorvos meg a lottó ötös hasonlattal próbált vígasztalni; vannak akik életükben összesen 2 szelvényt vesznek, és mégis megnyerik. Hát mondom az általam olvasott többszáz hozzám hasonló és pozitív kimenetelű eset alapján én úgy érzem, ennél azért több az esélyem. Elmondtam, hogy járok kínai dokihoz is, meg chiro-hoz, de ő is ugyanazt mondta, mint a másik, hogy igazából nincs bizonyíték arra, hogy ezek tényleg működnek. (?!?!)
De azt bármikor megtehetem, hogy kérek egy "second opionion"-t. Na az aztán tök fölösleges lenne, mondtam, mivel ilyen értékekre 10 orvosból 10 pont ugyanezt mondaná - különbség igazából csak a hozzáállásban lehet. 
A vérvételi eredményemért szerettem volna visszajönni, de a doki egyből úgy írta ki a vérvételt, hogy vissza sem kell jönnöm, mert kipostázzák nekem az eredményt,  meg egy példányt a meddőségi orvosom is egyből megkap. Pont ezt nem szerettem volna, mert egyrészt tutira le fog cseszni, hogy minek megyek a háziorvoshoz vérvételért, amikor ki van nekem írva a cikluskövetés; másrészt meg ha nem javulnak kellőképp az eredményeim, akkor az is lehet, hogy leszed a DHEA-ról, és itt azt csak specialista írhatja fel, nélküle sajnos másképp nem juthatok hozzá!
Mire a kocsimhoz értem, már bőgtem, és jópár percbe telt, mire elindultam egyáltalán, de nem is tudom hogy keveredtem haza. Röhej, hogy semmi új információt nem tartalmazott az a levél, és mégis ennyire szíven ütött. Meg a rettegés a vérvételi eredménytől, meg az amúgy sem szimpi orvosom véleményétől.
Másnap meg is jött a menzeszem. Persze aznap is bőgtem, és a hogyan továbbon rágtam magam. Ha csak eszembe jutott az a korai menopauzás levél a "nincs mit tenni" diagnózissal, már éreztem, hogy kezdek kimelegedni; úristen ez most hőhullám?!?, és megint sírás. Éjjelente alig aludtam, többször is felébredtem és csak néztem magam elé. Hiába próbáltam nyugtatni magam, egyszerűen nem ment. Teljesen túlpörögtem. Ilyen állapotban mentem el a vérvételre. Férjem dolgozott aznap, így sajnos nem tudott velem lenni, úgyhogy a kisfiam kísért el :) Külön stressz volt, hogy aznap (szombaton) 8-12-ig volt vérvétel, a gyereknek meg 7.30-10-ig fociedzése volt, 11.30-ra pedig már meg volt beszélve egy interneten vásárolt cucc átvétele, szóval elég szűkös volt az idő.
A gyomrom borsónyi volt, ahogy a rendelő felé siettünk. Ráadásul nagyon sokan vártak előttem (naná, hogy most, amikor sietnék...). Csodák csodájára viszont még le sem ültem, és máris szólítottak! Picurkám is bejött velem, én meg erőltetetten nyugodt hangon mondtam neki angolul, hogy na látod, vért fog venni a néni, és csak egy kis szúrás az egész, semmitől nem kell félni! A nővér is kedvesen megerősítette, hogy ez bizony így van. Hozzáteszem, a mai napig rosszul vagyok a vér látványától. Vérvételeknél mindig szigorúan másfelé nézek és igyekszem másra gondolni. Ha látom, amint a kémcső töltődik a véremmel, azonnal elsápadok, elgyengülök és hányinger jön rám. Volt már, hogy vérvétel után rendesen rosszul lettem, és nem is tudtam azonnal hazamenni; le kellett ülnöm és mély levegőket venni.
Na a nővér levette a vért, vattát rászorított, megtörölgette, majd leragasztotta és már kint is voltunk a vérvételi szobából, indultunk is a kijárat felé. Még el sem jutottam az ajtóig, amikor valami hűvöset éreztem a bal karomon. Lenézek, és a tapasz már tucsogott a vértől, ami ekkorra már egészen a csuklómig folyt, két vastag csíkban. Na azonnal kiment a lábaimból az erő. A gyereket gyorsan leültettem a váróban, és visszamentem a nővérhez.. Ő is ledöbbent a vér mennyiségén, elszorította, vártunk, közben letörölgetett, aztán új tapaszt kaptam, és ezúttal már okés volt. Soha ilyen nem történt még velem azelőtt - naná, hogy pont most volt ilyen, amikor a gyerek is velem volt, és épp azt demonstráltam, hogy milyen kis semmiség az egész... :D 

A következő hét első napjaiban folytatódott a rettegés, ezúttal a postástól. Ráadásul pont most, két egymást követő nap is hozott levelet a labortól, de persze egyikben sem az eredményem volt, hanem számla még az előző vérvételhez, meg egy bizonylat egy korábbi összeg befizetéséről. De amíg csak a feladót láttam, olyan para jött rám, hogy azt elmondani nem tudom. Ahogy bontottam ki a levelet, úgy reszketett a kezem, mint egy 90 éves öregasszonynak, és közben próbáltam magam nyugtatni, hogy semmi baj, ha még magas is lesz az érték, majd később úgyis lesz jobb is. De persze nem is az erdményem volt benne. A második ilyen boríték felbontása után egyszerűen elsírtam magam. Igen, tudom, teljesen kivagyok, de azt hiszem, ez nem is csoda. Rohadt szar egy időszak ez. Ezt így nem fogom tudni sokáig csinálni, úgyhogy hamarosan szüneteltetni fogom az orvoshoz mászkálást.
Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy annyira jó lenne, ha valaki egyszerűen törölné a fejemből az összes, a témával kapcsolatos infót, adatot; az emlékeket és az orvosi tekinteteket, és így kezdhetnénk újra a próbálkozást. Tiszta lappal indulva, mit sem tudva, boldogan, szerelmesen, tele őszinte hittel, nyugalommal és türelemmel.

Na és tegnap ott volt a postaládában a boríték a labortól. Tudtam, hogy ez már AZ. Remegő kézzel téptem fel a borítékot, és elképedtem az FSH-n... az első gondolatom az volt, hogy akkor tuti legalább 700 az ösztradiolom, de nem! :))))

És ma még a nap is kisütött :)))))))))

2012. június 14., csütörtök

Az első teljes dhea-s ciklus

Újabb ciklust zártam. Hormoneredményeket nem tudok, mert erre a ciklusra nem fizettem be a cikluskövetést. Egyrészt azért, mert amennyibe ez kerül (uh-val együtt), annyiból hetekig járhatok a kínai dokihoz plusz a chiropractor-hoz, másrészt meg még ha javulnának is az eredményeim, akkor sem mennék inszemre a lapar előtt.
Ez persze ismét egy olyan pont volt, amiben nem értettünk egyet az orvosommal. Amikor utoljára nála voltam, úgy köszöntem el tőle, hogy a lapar után majd akkor folytatom a cikluskövetést. Ő meg - ahogy korábban már írtam is - szánakozva csóválta a fejét, és közölte, hogy a helyemben még a lapar előtt menne cikluskövetésre, mert mi van ha ez lesz az utolsó lehetőségem a menopauza előtt... 
Hát akkor belémfagyott a levegő is. Lehet, hogy pocsék az eredményem, de lesz majd jobb is (ahogy persze biztos rosszabb is), és biztos vagyok benne, hogy még évekig menstruálni fogok, lesznek ciklusaim, lesz ovulációm is. Egyetlen egy jó minőségű petére lenne szükségem egy babához, nem többre. Annyi meg csak kinyerhető még belőlem is?!?

Amint magamhoz tértem, annyit mondtam neki, hogy az emúlt 4 évben még teljesen normál FSH értékeim voltak és így sem sikerült teherbe esnem... három inszemmel sem. Erre azt mondta, hogy az lehetett a férjem eredményei miatt is.
Bullshit. Az eredményei valóban szuboptimálisak, de csak annyira, hogy ez némi késést okozzon. Kizárt, hogy emiatt 4 év alatt se jöjjön össze.

Most meg, amikor végre már tényleg itt állok a várva várt lapar küszöbén - miért mennék előtte még egy inszemre?? Amíg nem tudom biztosan, hogy belül minden a legnagyobb rendben van és legalább szervileg nincs akadálya a teherbeesésnek, miért pocsékolnám erre a pénzt?!? 



A ciklusom nagyon szépen kezdődött; kis elmozdulásokkal. Az előző ciklus végén mért magas ösztrogénszintből kiindulva most rövid ciklus következett volna, nagyon korai ovulációval. DE ekkor már jártam akupunkturára (meg vagyok győződve róla, hogy ez tolta ki a luteális fázisomat is az előző magas FSH-s ciklusban 8 napról 14-re...)
Tojásfehérje nyákot először a 10. napon véltem felfedezni, és ennek borzasztóan megörültem. Korábban szinte mindig úgy volt, hogy a 4. termékeny nyákos napon ovuláltam, így hát kezdtem örülni, hogy lehet, hogy egyszer az életben a 14. napon lesz az ovu? A hőm el is kezdett esni, de az LH tesztek végig totál negatívak voltak. 
A 17. napon kis barnás-cirmos színt véltem felfedezni a nyákban, ami azelőtt sosem fordult még elő. Ez jelezhetett volna egy gyönyörű ovulációt is, de az LH tesztek nem ezt mutatták. A harmadik ilyen nagyon enyhén barnázós napon bepánikoltam: basszus mi van, ha nem is fogok ovulálni, hanem egyszerűen megjön a vérzésem?!? A 19. napon voltam, és teljesen kiborultam. Épp aznap mentem a chiro-hoz is, meg akupunkturára is. Persze ilyenkor azért összeszedem magam, kívülállók nem látják rajtam a nyomorom. A chiro a szokásos "how are you"-s körök után megvizsgált, és hümmögve állapította meg, hogy sajnos kezd visszatérni a korábbi egyensúlytalanság a jobb oldalamba, pedig eddig olyan szépen javultam. Hmmm...
Aztán a barnázás teljesen eltűnt, és én újra reménykedni kezdtem, hogy mégiscsak fogok ovulálni.
Ez így is lett. A 24. és 25. napon tankönyvszerű, bőséges mennyiségű termékeny nyákom volt, aztán az LH teszt is pozitívra váltott végre valahára...
Az ovulációt is egyértelműen éreztem. A hőm gyönyörűen felment és fent is maradt. A luteális fázisom ezúttal végül "csak" 12 nap lett, de akkor is tudom, hogy ez a ciklus sokkal jobb volt, mint az előző (a magas FSH-s). A görbém is sokkal szebb.
Az FSH-t ugyan itt nem tudtam, de ebben a ciklusban hőhullámnak még a gyanúja sem merült fel egyszer sem, éjszaka sem. (az elmúlt hónapokban ugyanis néhányszor is elfordult, hogy kimelegedtem egy kicsit, ami előfordult nappal és éjszaka is, de mivel itt épp akkor nagyon nagy melegek voltak, nem tudtam biztosra, hogy ez az-e... de így utólag már tudom, hogy ezek minden bizonnyal sajnos már hőhullámok voltak :(
Az előző ciklusban csak nagyon minimális termékeny nyákot tapasztaltam ovu előtt, most meg rengeteget, ami arra enged következtetni, hogy az ovu előtti ösztrogénszintem ezúttal nagyon is rendben volt. Előző ciklusban az ovut sem éreztem... most meg egyértelműen, pont mint rég. Biztosra veszem, hogy sokkal jobb tüszőm volt ebben a ciklusban, mint az előzőben, és a progeszteronszintem is magasabb volt. 
Terhesség sajnos nem jött létre - most sem. Komolyan nagyon várom már azt a lapart, mert ilyen egyszerűen nincs, hogy ennyi éven át még egy valamirevaló pozitív tesztig se jussak el!! 

Akupunkturára és csontkovácshoz továbbra is járok. A ciklus közepén történt megborulásom után, amikor már láttam, hogy minden bizonnyal mégiscsak fogok ovulálni, hatalmas kő esett le a szívemről. És láss csodát, amikor legközelebb mentem a csontkovácshoz, már sokkal jobbnak minősítette az állapotom, és azt mondta, hogy mostantól már elég csak hetente 1x mennem. Hát ennyit a lelki problémák és a stressz fontosságáról...
Ja, és az egyik kezelés után kérdezte, hogy ugye ovuláció után vagyok már, mert egyértelműen melegebb vagyok (teljes öltözékben folyik a kezelés egyébként). Hű, mondom, igen! Előkaptam az iPad-et, és rögtön meg is mutattam neki a hőgörbémet. Megdícsért, hogy hőgörbét vezetek, és azt is mondta, hogy a ciklusomból az is látszik, hogy nincs pajzsmirigy alul- vagy túlműködésem, mert az látszódna az alaptesthőmérsékletemből. Ez valóban így van, de totál meglepett, hogy ő ilyeneket is tud.

Az akupunktura is nagyon jó, bár azt nem mondanám, hogy totál fájdalommentes. A tűk beszúrása a petefészkeknél kifejezetten rossz, a hasam "zsírosabb" részeinél (köldök körüli részek) kevésbé gáz. A homlokomon és a lábaimon is elviselhető, de a petefészkeimnél rendesen felszisszenek. A tűk hatását aztán hol jobban, hol kevésbé érzem a fél órás kezelés alatt. Egy tűt elkértem magamból, hogy hazahozhassam a férjemnek is megmutatni :) Hát most lemértem, csaknem 7.5 centi. Kérdeztem a dokit, hogy ebből mennyi megy bele a bőrömbe, és 1-2.5 centiket mutatott az ujjával a tűn. De ez változó, mondta. Ekkor egy picit elgyengültem. :) Hát valszeg ezért érzem úgy, mintha direktben a petefészkeimbe szúrná. Ja, és a fülemben is elhelyezett vagy 5-6 pici fémgolyót, ezeket hetente cseréli (a füleket is). A kínai gyógynövényporból készített "kávékat" is iszom kitartóan, bármilyen borzasztó is.



Ezt a reklámot meg még évekkel ezelőtt láttam, és az akupunktura szóra eddig mindig ez jutott eszembe. :D Szerencsére az én kínai dokim földszintes épületben rendel :))


Azóta pedig már túl vagyok egy újabb kiboruláson, és egy új hormonellenőrzésen is, aminek ma kaptam kézbe az eredményét. De erről majd a következő bejegyzésben!

2012. május 2., szerda

Gondolatok

Február óta most először találkoztam az orvosommal. Nem mondanám, hogy vártam ezt a napot, mert azért sejtettem, mire számíthatok tőle - és persze így is lett :( 

Végeztem a cikluskövetéssel, és a legutolsó, ovuláció utáni vérvételem eredménye igazolta végre az eddigi elméletemet, miszerint az egy rövid - egy hosszú ciklusaim igenis összefüggenek egymással (mert az eddigi orvosaim nem így gondolták - ők simán letudták annyival, hogy vannak jó ciklusaim, amikor jól dolgozik a petefészkem, meg van amikor kevésbé dolgozik jól. Olyan tanácsot is kaptam már orvostól, hogy nem baj az, ha már a 6-8. napon ovulálok, úgy látszik nálam ez ilyen; akkor ezekben a ciklusokban korábban kell összebújni (?!?)

30 éves koromban jelentkezett először a probléma, hogy egy normál(nak tűnő) ciklust egy nagyon rövid követ. Eleinte elvétve fordult csak elő, később rendszeressé vált. A rövid ciklusokban a második vagy harmadik napon mért ösztradiol már magasabb volt a kelleténél, amit aztán így nagyon korai ovuláció követett. A ciklus első szakszának rövidülése a korai változókor egyik jele, ez nem újdonság, de alig 30 évesen mégis ki veszi ezt komolyan?
Eddig mindenki úgy kezelte a problémámat, hogy a rövid ciklusokban egyszerűen túl gyorsan emelkedik az ösztrogénszint, hamarabb ovulálok és emiatt lesz túl rövid a ciklus - Hát nem. Úgy volt szar a ciklusaim legtöbbje, ahogy volt. Nem csak a rövidek.

Felrajzoltam most gyorsan egy papírra, hogy nagyjából hogy kellene kinéznie egy normál ciklusban az ösztrogénszintnek (kék vonal), és hogy ehhez képest hogy fest az enyém (piros vonal).
Odaírogattam a mostani vérvételi eredményeket is (pont az ösztrogéncsúcsról maradtam le, mert épp vasárnapra esett és aznap nem volt vérvétel, így azt csak saccoltam). 


Normál esetben az ösztradiol szint közvetlenül az ovuláció előtt ugrik meg, majd visszaesik, aztán úgy a luteális fázis feléig ismét nő egy picit a szintje, a ciklus végén pedig leesik.
Minél jobb minőségű a tüsző, annál több ösztradiol termelődik és annál jobb a tüsző növekedése.
Ezzel szemben az én görbémen a következő látható: növekedett ugyan az ösztrogénszint, de ennél azért magasabbra kellett volna mennie. Az ösztradiol + LH növekedés ovulációt eredményezett, de csak gyengécskét. Persze ne legyünk telhetetlenek, hiszen ilyen FSH-szint mellett az is csoda, hogy egyáltalán menstruálok még, nemhogy tüszőim is vannak és ovulálok is!! :)
Az ovuláció után mért progeszteronszintem sem egy nagy szám; 11 volt ha jól emlékszem, ami az ovulációt igazolja ugyan, de annak gyér minőségét is jól tükrözi (a progeszteront a tüszőrepedés után visszamaradt tüszőből kialakult sárgatest termeli, és minél egészségesebb és nagyobb volt a tüsző, annál több progeszteront fog termelni a sárgatest).

A ciklusban produkált hormonszintjeim (különös tekintettel az FSH-ra ugye) egyértelműen előrevetítették, hogy a teherbeesésnek jelenleg nincs esélye, így hát elég sután vette ki magát, amikor az orvosom az uh eredményt és az LH emelkedést látva azt üzente, hogy hétvégén ovulálni fogok, úgyhogy bújjunk össze a párommal.. Megint előjött bennem az érzés, hogy hülyének néznek - mintha minden páciens elvárná, hogy a cikluskövetésért kifizetett pénzéért igenis mondják meg, hogy mikor kell szexelnie. Én is tudom és ő is tudja, hogy mi az ábra az én esetemben, úgyhogy nem kellenek a fölösleges körök.

Itt van egyébként az uh eredményem; látható, hogy a tüszőim nem voltak még megfelelő nagyságúak (ahhoz képest, hogy rá 2-3 napra már ovuláltam...) A magas FSH miatt ez várható volt. DE legalább voltak tüszőim! :)))




Na de visszatérve a görbémre, látható, hogy ovu után szállt el csak igazán az ösztrogénszintem. Ami aztán a luteális fázis vége felé közeledve messze nem esik vissza a kezdő értékre - így történhet hát, hogy a következő ciklusban ilyenkor már a 6-9. nap között ovulálok! 
És ezt eddig senki nem nézte korábban, hogy én a menstruációval nem "nullázódok le". Na, hát ez volt az egy hosszú - egy rövid ciklusok mögött.

Valahogy nincs szerencsém az orvosokkal, bár az is lehet, hogy csak az én igényeim túl nagyok. Például jó lenne, ha nem csak és kizárólag bevett gyakorlatokat követnének, hanem az adott pácienst egészében vizsgálva, kifejezetten hozzá igazítanák azt. Az első orvosom roppant elégedett volt a kb. 2 és 6 között mozgó FSH értékeimmel (komolyan, vagy 5-6 ilyen leletem is van, három évvel ezelőttről). Még jó, hogy kettőnk közül legalább én figyeltem és kértem szépen másolatot, és akkor látom ám, hogy ezek a fantasztikus FSH értékek mind magas (kb. 600-1900 közötti!) ösztradiolszinthez kapcsolódtak... magyarán szart sem érnek a szép FSH értékeim, mivel azt már az ösztrogénemelkedés nyomta le. 
"Mutassam csak, jéééé, ezt nem is látta..." - és egy meddőségi specialistáról beszélünk! 
Aztán meg elkezdett egy Puregon szuris stimulációt úgy, hogy nem nézett előtte 2. napi hormonszinteket? Aztán csodálkozik, amikor a 10. napi uh-n kiderül, hogy már a 8. napon megvolt az ovuláció?! Persze ő mindent úgy csinált, ahogy tanulta: 3. napon kezdeni az injekciókat, 50 IU naponta, 10. napon uh hogy megnézze a tüszők növekedését. Eszébe sem jutott, hogy az én esetemben a stimu megkezdése előtt talán nem ártana nézni egy kezdő hormonszintet.

A második dokim egyszerűen kezelte a helyzetet: akárhányszor voltam nála, mindig felírt pár doboz (!) Clomidot, hogy szedjem otthon egy pár hónapig, aztán ha nem jön össze, akkor szóljak és mehetünk tovább IVF-re. El sem gondolkodott rajta, hogy az amúgy is 10 körül vagy fölötte mozgó FSH-mat talán nem kellene még feljebb nyomni a clomiddal... (Mo-n clostilbegyt - closty - néven fut) 

A mostani dokimon már az első találkozás alkalmával látszott, hogy a statisztikák szerelmese. Felrajzolta nekem, hogy hogy nő az esély ciklusról ciklusra a teherbeeséshez, illetve hogy aztán hogy csökken ez a próbálkozással eltöltött évek múltával (na meg a kor előrehaladtával persze), míg végül elérkezik szépen a nullához, és itt jön a képbe az IVF. Azt például számításba sem vette, hogy mondjuk egy laparral, vagy simán egy átfogóbb kivizsgálással is fény derülhet a sok évnyi sikertelenség okára, és ennek orvoslásával máris újult esélyekkel indul az ember IVF nélkül is...
Aztán meg kacagva megemlítette, hogy milyen jó is egyébként egy-egy ilyen cikluskövetés, igazán megéri befizetni rá, mert neki volt olyan páciense is, aki 7 éve (!) próbálkozott már sikertelenül, és az első cikluskövetésnél sikerült teherbeesnie.
Hát nem tudtam vele kacagni. Egyszerűen nem is találok szavakat az ilyen páciensekre, akik ennyi éven át azért nem esnek teherbe, mert vérvételek meg uh-k nélkül fogalmuk sincs, vajon mikor kéne szexelni. (?!)
És mondta ezt NEKEM basszus, azok után, hogy beszéltem neki vagy fél órát, elétettem az összes leletemet, meg vagy 50 db (!) gondosan vezetett hőgörbét. Hát tényleg, ennyi évnyi hőmérőzés+nyákfigyelés+LH tesztelések stb. ellenére lehet hogy csak rosszkor próbáltuk vagy nem szexelünk eleget... :D

A tegnapi beszélgetést szívesen kitörölném az emlékeimből. Most először találkoztam vele azóta, hogy kiderült az extrém magas FSH. A DHEA-t ugyan ő írta fel, meg fénymásoltatott hozzá anyagot is a nővérekkel, de a tegnapi beszélgetésünk alapján azt kell gondolnom, hogy ő ezeket vagy nem olvasta, vagy nem hisz benne. Vagy simán csak bennem nem hisz.
Annyi sorstársamhoz hasonlóan természetesen  én is meghallgathattam a "fogadd el, hogy saját gyereked már sosem fog születni; donor petesejt nélkül gyakorlatilag nulla az esélyed a teherbeesésre" c. lemezt. 
Kezébe vett egy pen-t (amivel az IVF stimulációk mennek), és megmutatta rajta, hogy az átlag adag az olyan 150 egység. A legnagyobb adható mennyiség; az abszolút maximum az a 400, és ilyenkor van, hogy az adott ciklusban az FSH 20-ig is felmegy. Én viszont ugye már alapból 28,8-as értékkel nyitottam, ami később aztán csak még durvább lett. Egyszerűen nincs mit stimulálni. (mintha legalábbis akár csak eszembe jutott volna ilyen hormonértékekkel IVF-re menni?!)

A konzultáció alatt semmi újat nem mondott számomra. Ellenben amit mondott, azt az empátia teljes hiányával tette, és abszolút nem volt nyitott semmiféle megoldáskeresésre. Elmondtam, hogy szedem a DHEA-t, meg elkezdtem akupunkturára járni, meg hagyományos kínai gyógyszert is szedek, meg csontkovácshoz is járok. Hát az arckifejezése szavak nélkül is tükrözte a véleményét... végül annyi mondott, hogy nincs semmi bizonyíték arra, hogy ezekből bármi működne is (khm.. na ezzel teljesen le is írta magát nálam...) és különben is, petét ők sem fognak tudni nekem varázsolni. 
Mondom: de hát 35 éves vagyok. 
Néz rám a hideg szemeivel, és rezzenéstelen arccal közli: "yeah, too bad, isn't it?"
Megkérdeztem, hogy tud-e rá bármi magyarázatot, hogy egy 30 éves, makkegészséges nő hirtelen korai petefészekkimerülés jeleit mutatja, 35 éves korára meg gyakorlatilag eljut a menopauza küszöbére?
"Igen!" - vágta rá gyorsan, szinte vidáman. Vagy eleve túl kevés petefészek-készlettel születtem, vagy pedig az eddigi életem során pazaroltam el belőlük túl sokat. (?!? WTF? Még egy lombikom sem volt soha!?)

De hát nincs semmilyen családi vonal sem, ami ezt előre jelezte volna: anyukámnak 48-49 évesen maradt el a menstruációja és kezdődtek a hőhullámai, az apám meg 58 volt, amikor tavalyelőtt újra fia született (nyilván nem az anyámtól persze). És engem sem ért olyan környezeti vagy egyéb hatás, ami indokolná.
Az nem számít, akkor is van ilyen. Egyébként minden leletem teljesen jó lett, kivéve az FSH-t meg az AMH-t ugye. Ja, mert megkaptam az AMH leletem is: < 1.1 pmol/L (ebben a mértékegységben 14 - 30-ig terjed a normál AMH szint)  Szóval az enyém - ahogy azt sejtettem is - mérhetetlenül alacsony, "undetectable" kategória. 

Egyszerűen totál érzéketlen volt végig, amíg beszélt. Nincsenek petéim, nincs mit tenni, így jártam. Max a donor petén gondolkodhatok el, de hát azt meg nem könnyű találni, meg nem egyszerű a törvényi szabályozás sem - mondta. Javasolja azért a laparig is a cikluskövetést, mert mi van, ha mondjuk épp az a ciklus lesz a legutolsó, amikor még ovulálok meg menstruálok, aztán már soha többé? Ja, és ha hőhullámokat tapasztalok, akkor feltétlen menjek be, mert megkezdik a hormonpótló terápiát a későbbi egészségem megóvása érdekében.

Minden szava (pláne ahogy előadta) felért egy arculcsapással. Nem kezdtem bele, hogy hány olyan nőről olvastam már, akinek még az enyémnél is rosszabb értékei voltak - nem egy ciklus alatt, hanem hosszú éveken át!! - aztán végül mégis sikerült egészséges babát összehozni saját petesejtből. Miért kell rögtön rámhozni a frászt, hogy lehet, hogy a következő ciklusom lesz az utolsó az életemben? Olyan kurva nagy kérés legalább egy kicsit pozitívabbnak lenni? Mennyiből állt volna azt mondani, hogy igen, adjunk azért egy kis időt, mert igen, a DHEA-s tanulmányok elég kecsegtetőek és mindenképp megér egy próbát nálam is, és igen, például az akupunktura is segíthet?!?

Naná, hogy összeomlottam. Mintha nem lenne elég bajom, most még kénytelen voltam mindezt az ő előadásában is végighallgatni, és nagyon rosszul esett. Az égvilágon semmivel nem bíztatott.

Még akkor is bőgtem, amikor másfél órával később megérkeztem a kínai dokihoz, és az akupunktura felét is végigsírtam. Ez a doki (PhD akupunkturából, TCM-ből és több, mint 20 év tapasztalat) viszont tök aranyos volt, és azt mondta, hogy ő hiszi, hogy sikerülni fog. Még a könnyeimet is letörölgette :)
Ég és föld egyébként a különbség a nyugati és a keleti orvostudomány között, nem is csak a lehetőségekben, de felfogásban, hozzáállásban is. Ezerszer jobban érzem magam a kínai orvosnál.

Itt van egyébként ennek az extrém magas FSH-s ciklusnak a görbéje:



A magas FSH, a rossz minőségű ovuláció, a túl kicsi tüszők, a vérvételi eredményeim már mind előrevetítették, hogy a luteális fázisom is nagyon gyér lesz. Ez egyébként a görbémen is látszik, 100%, hogy 9 DPO-n megjött volna. Egyszerűen tudom. Ismerem a ciklusaimat. Van mögöttem 5 év tapasztalat, és kb. 50 db hőgörbe.
Április 24-ére, keddre kaptam először időpontot a kínai dokihoz (aznapra vártam volna a mensit is). Hetente kétszer járok. Az első akupunktura elég fájdalmas volt (lehet, hogy azért is, mert a hasamból kiálló tűkre még egy vastag törölközőt is ráterített). A második és harmadik alkalom már nem fájt (csak a tűk beszúrása és kivétele kellemetlen egy kicsit)
Adott valami borzalmas kínai gyógykeveréket is, amit forró vízzel higítva kell meginnom reggel és este, meg még egy doboz kínai gyógynövényekből álló tablettát.
Egy biztos: 14 napos lett végül a lutális fázisom (!), amit - mint tudjátok - saját magamtól az életben nem érnék el. Így meg, hogy a cikluskövetésnek köszönhetően vérvételi meg uh eredményeim is vannak, a 8-9 napos luteális fázis lett volna a reális.
Kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd a következő ciklusok. A kínai doki szerint 2-3 hónap múlva nézessem majd meg újra a hormonjaimat.

Voltam chiropractor-nál is (csontkovács?), és ezentúl hozzá is hetente 2x fogok menni. A csontkovács ötletét a "Menstrual wellness - coping with PMS and other disorders" c. könyvből vettem, ugyanis itt olvastam róla először bővebben, hogy ezzel többek közt vissza lehet állítani a hormonegyensúlyt is, javítani a véráramlást, stb.
A lényeg, hogy minden belső szervnek megvan az idegpályája, csatorna ami az aggyal köti össze, és ha ez blokkolva van, mondjuk a csigolyák el vannak mozdulva, akkor nem megfelelő az információáramlás és ez problémát okozhat az adott területhez tartozó szervben.
A terhesség során felszedett plusz súly is extra terhet ró a gerincre, a medencére. Szülés közben pedig különösen nagy erőfeszítésnek vannak kitéve az ágyéki csigolyák és a medence is, és ilyenkor el is mozdulnak, hogy utat engedjenek a babának.
Arra gondoltam, hogy mi van, ha mondjuk épp a petefészkekhez tartozó idegpálya sérült valamennyire és emiatt nem működik normálisan, azaz nem reagál kellőképp az agyalapi mirigyben termelt FSH-ra?

Egy biztos: a hátam sosem volt egyenes. Rögtön 6 éves koromban gerincferdülést diagnosztizált az iskolaorvos, és gyógytornára kellett járnom meg úszásra. Ugyanez volt középiskolában is, tehát én gyakorlatilag egyszer sem vettem részt normál tesiórán gerincferdülés meg hanyag testtartás miatt.
Na azért ne egy Quasimodo-t képzeljetek el, bár a gyógytesitanár többször is ijesztgetett annak idején, hogy úgy fogok én is kinézi, ha nem csinálom rendesen az erősítő gyakorlatokat. Ha egyenesen állok, a jobb vállam egyébként alapból lejjebb is van. Amúgy nem látszik rajtam semmi különös, csak mindig külön figyelnem kell, hogy "kihúzzam magam".

Igen, tudom, most mindenbe próbálok kapaszkodni, ami segíthet. De ennek is igyekeztem minél jobban utánaolvasni és igenis több olyan sztorit is találtam, ahol chiropractor-hoz járt a nem is menstruáló nő, aztán egy idő után megjött a menzesze, majd ovulálni kezdett, aztán teherbe is esett.

A kezelést orvos végzi, csaknem 30 év tapasztalattal. A nyaki csigolyáknál, meg a lapockák közötti résznél, meg lent a medencénél is talált nálam kezelésre szoruló területeket, meg izomzatilag is elég féloldalas vagyok.

Holnap ismét megyek hozzá is meg a kínai dokihoz is! :) Ezeknek persze mind idő kell, hogy a gyógyulási folyamat beinduljon, de amint lesz valami változás, be fogok róla számolni. A DHEA-t is szedem továbbra is :)

Köszönöm mindenkinek, akinek volt türelme mindezt végigolvasni :)

u.i. AVIVA torna pontos elsajátításához van valakinek bármi ötlete?  (és egyben köszönöm a tippeket is az aviva kipróbálására!) Jól tudom, hogy ez a torna dvd-n nem elérhető? A személyes betanítás sajnos semmiképp sem megy, mert nagyon messze vagyok Mo-tól. Láttam, hogy vannak már külföldön is oktatók, akik Tóth Líviánál végeztek, de sajnos nem az én környékemen.
A könyvek már évek óta megvannak, végszükség esetén majd megpróbálom abból megtanulni, de azért jobb lenne "élőben" (akár skype-on keresztül?). Vagy legalább a hanganyagot megszerezni hozzá. Minden tippet köszönettel veszek! :)