2012. június 15., péntek

Működik!!!

Emlékeztetőül, az összes idei FSH eredményem:

2012. március 21.   -  FSH  28.8, LH  8, ösztradiol  150
2012. március 27.   -  FSH  75, LH  22, ösztradiol  150
2012. április 3.   -  FSH  86.8, LH  34, ösztradiol  <150

Napi 75 mg DHEA kezdete:   2012. március 28. 
Első akupunktúra + TCM:     2012. április 24.
Első chiropractor látogatás:    2012. április 30.
(avivát és jógát még nem kezdtem el :(

2012. június 9.     -      FSH  12, LH  3,  ösztradiol  210 !!!!!!!!!!!!

Úgy nézem, meglehetősen nagy a különbség a két utolsónak mért FSH értékem között (csaknem ugyanolyan ösztrogénszint mellett)!!
Mellékelem a beszkennelt leletemet is (a személyes adatokat lelvágtam felülről).



Ezen kívül a tesztoszteron szintem a felső határra került (erre számítottam is); SHBG és Free testosterone viszont tökéletesek. A DHEA-Sulphate szintem jóval határérték fölé került; kíváncsi vagyok, mit mond majd rá a doki. A D vitamin szintem elfogadható tartományban van (107 nmol/L), de azért lehetne egy kicsit magasabb is. Úgyhogy ennyit a hivatalosan javasolt napi 200-400 IU-ról... Kettő éve szedek NAPI 1400-2800 IU között, és az amerikai Vitamin D Council határértékei alapján továbbra sem érem el az alsó határt...! 

Meglepett az eredmény, mert sokkal rosszabbra számítottam. A vérvételt megelőző napokban ugyanis olyan szinten voltam idegbeteg, hogy arra nincs szó. Teljes cikluskövetésre nem akartam pénzt pazarolni, úgyhogy csak egy sima vérvételt kértem a háziorvostól. Az előző ciklus végén telefonáltam időpontért, de a háziorvosom szabin volt, így egy másik doktornőt kértem helyette. A rendelőben aztán pár szóban vázoltam a helyzetet, és hogy mit szeretnék, ő meg kedvesen bólogatott, hogy hát persze, természetes, már írja is a vérvételi papírt. Közben bepötyögte a nevemet a számítógépbe, és rögtön megjelent a képernyőn a meddőségi orvosom beszámolója (itt az a szokás, hogy a beutalót adó háziorvosnak a specialista mindig küld egy rövid szöveges összefogalót, hogy mire jutott a pácienssel). A nyakamat nyújtogatva gyorsan beleolvastam, és hát nem kellett volna. Írt a hihetetlenül magas FSH szintemről, az ovuláció előtti nem elég magas ösztrogénszintről, kicsi tüszőkről, alacsony progeszteronszintről. Qrva szar volt most először feketén-fehéren leírva látni, hogy "minden kétséget kizáróan korai menopauzán megyek keresztül", és az esélyeim a terhességre nagyon korlátozottak. A levél nem nekem szólt, úgyhogy nem bámulhattam a képernyőt kedvemre, de megütötte a szemem az "egg donor" meg "adoption" szavak is, na meg az, hogy "már 8 éve próbálkoznak sikertelenül" (6 éves a fiam, jó hogy így figyelt...)

A háziorvos meg a lottó ötös hasonlattal próbált vígasztalni; vannak akik életükben összesen 2 szelvényt vesznek, és mégis megnyerik. Hát mondom az általam olvasott többszáz hozzám hasonló és pozitív kimenetelű eset alapján én úgy érzem, ennél azért több az esélyem. Elmondtam, hogy járok kínai dokihoz is, meg chiro-hoz, de ő is ugyanazt mondta, mint a másik, hogy igazából nincs bizonyíték arra, hogy ezek tényleg működnek. (?!?!)
De azt bármikor megtehetem, hogy kérek egy "second opionion"-t. Na az aztán tök fölösleges lenne, mondtam, mivel ilyen értékekre 10 orvosból 10 pont ugyanezt mondaná - különbség igazából csak a hozzáállásban lehet. 
A vérvételi eredményemért szerettem volna visszajönni, de a doki egyből úgy írta ki a vérvételt, hogy vissza sem kell jönnöm, mert kipostázzák nekem az eredményt,  meg egy példányt a meddőségi orvosom is egyből megkap. Pont ezt nem szerettem volna, mert egyrészt tutira le fog cseszni, hogy minek megyek a háziorvoshoz vérvételért, amikor ki van nekem írva a cikluskövetés; másrészt meg ha nem javulnak kellőképp az eredményeim, akkor az is lehet, hogy leszed a DHEA-ról, és itt azt csak specialista írhatja fel, nélküle sajnos másképp nem juthatok hozzá!
Mire a kocsimhoz értem, már bőgtem, és jópár percbe telt, mire elindultam egyáltalán, de nem is tudom hogy keveredtem haza. Röhej, hogy semmi új információt nem tartalmazott az a levél, és mégis ennyire szíven ütött. Meg a rettegés a vérvételi eredménytől, meg az amúgy sem szimpi orvosom véleményétől.
Másnap meg is jött a menzeszem. Persze aznap is bőgtem, és a hogyan továbbon rágtam magam. Ha csak eszembe jutott az a korai menopauzás levél a "nincs mit tenni" diagnózissal, már éreztem, hogy kezdek kimelegedni; úristen ez most hőhullám?!?, és megint sírás. Éjjelente alig aludtam, többször is felébredtem és csak néztem magam elé. Hiába próbáltam nyugtatni magam, egyszerűen nem ment. Teljesen túlpörögtem. Ilyen állapotban mentem el a vérvételre. Férjem dolgozott aznap, így sajnos nem tudott velem lenni, úgyhogy a kisfiam kísért el :) Külön stressz volt, hogy aznap (szombaton) 8-12-ig volt vérvétel, a gyereknek meg 7.30-10-ig fociedzése volt, 11.30-ra pedig már meg volt beszélve egy interneten vásárolt cucc átvétele, szóval elég szűkös volt az idő.
A gyomrom borsónyi volt, ahogy a rendelő felé siettünk. Ráadásul nagyon sokan vártak előttem (naná, hogy most, amikor sietnék...). Csodák csodájára viszont még le sem ültem, és máris szólítottak! Picurkám is bejött velem, én meg erőltetetten nyugodt hangon mondtam neki angolul, hogy na látod, vért fog venni a néni, és csak egy kis szúrás az egész, semmitől nem kell félni! A nővér is kedvesen megerősítette, hogy ez bizony így van. Hozzáteszem, a mai napig rosszul vagyok a vér látványától. Vérvételeknél mindig szigorúan másfelé nézek és igyekszem másra gondolni. Ha látom, amint a kémcső töltődik a véremmel, azonnal elsápadok, elgyengülök és hányinger jön rám. Volt már, hogy vérvétel után rendesen rosszul lettem, és nem is tudtam azonnal hazamenni; le kellett ülnöm és mély levegőket venni.
Na a nővér levette a vért, vattát rászorított, megtörölgette, majd leragasztotta és már kint is voltunk a vérvételi szobából, indultunk is a kijárat felé. Még el sem jutottam az ajtóig, amikor valami hűvöset éreztem a bal karomon. Lenézek, és a tapasz már tucsogott a vértől, ami ekkorra már egészen a csuklómig folyt, két vastag csíkban. Na azonnal kiment a lábaimból az erő. A gyereket gyorsan leültettem a váróban, és visszamentem a nővérhez.. Ő is ledöbbent a vér mennyiségén, elszorította, vártunk, közben letörölgetett, aztán új tapaszt kaptam, és ezúttal már okés volt. Soha ilyen nem történt még velem azelőtt - naná, hogy pont most volt ilyen, amikor a gyerek is velem volt, és épp azt demonstráltam, hogy milyen kis semmiség az egész... :D 

A következő hét első napjaiban folytatódott a rettegés, ezúttal a postástól. Ráadásul pont most, két egymást követő nap is hozott levelet a labortól, de persze egyikben sem az eredményem volt, hanem számla még az előző vérvételhez, meg egy bizonylat egy korábbi összeg befizetéséről. De amíg csak a feladót láttam, olyan para jött rám, hogy azt elmondani nem tudom. Ahogy bontottam ki a levelet, úgy reszketett a kezem, mint egy 90 éves öregasszonynak, és közben próbáltam magam nyugtatni, hogy semmi baj, ha még magas is lesz az érték, majd később úgyis lesz jobb is. De persze nem is az erdményem volt benne. A második ilyen boríték felbontása után egyszerűen elsírtam magam. Igen, tudom, teljesen kivagyok, de azt hiszem, ez nem is csoda. Rohadt szar egy időszak ez. Ezt így nem fogom tudni sokáig csinálni, úgyhogy hamarosan szüneteltetni fogom az orvoshoz mászkálást.
Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy annyira jó lenne, ha valaki egyszerűen törölné a fejemből az összes, a témával kapcsolatos infót, adatot; az emlékeket és az orvosi tekinteteket, és így kezdhetnénk újra a próbálkozást. Tiszta lappal indulva, mit sem tudva, boldogan, szerelmesen, tele őszinte hittel, nyugalommal és türelemmel.

Na és tegnap ott volt a postaládában a boríték a labortól. Tudtam, hogy ez már AZ. Remegő kézzel téptem fel a borítékot, és elképedtem az FSH-n... az első gondolatom az volt, hogy akkor tuti legalább 700 az ösztradiolom, de nem! :))))

És ma még a nap is kisütött :)))))))))

2012. június 14., csütörtök

Az első teljes dhea-s ciklus

Újabb ciklust zártam. Hormoneredményeket nem tudok, mert erre a ciklusra nem fizettem be a cikluskövetést. Egyrészt azért, mert amennyibe ez kerül (uh-val együtt), annyiból hetekig járhatok a kínai dokihoz plusz a chiropractor-hoz, másrészt meg még ha javulnának is az eredményeim, akkor sem mennék inszemre a lapar előtt.
Ez persze ismét egy olyan pont volt, amiben nem értettünk egyet az orvosommal. Amikor utoljára nála voltam, úgy köszöntem el tőle, hogy a lapar után majd akkor folytatom a cikluskövetést. Ő meg - ahogy korábban már írtam is - szánakozva csóválta a fejét, és közölte, hogy a helyemben még a lapar előtt menne cikluskövetésre, mert mi van ha ez lesz az utolsó lehetőségem a menopauza előtt... 
Hát akkor belémfagyott a levegő is. Lehet, hogy pocsék az eredményem, de lesz majd jobb is (ahogy persze biztos rosszabb is), és biztos vagyok benne, hogy még évekig menstruálni fogok, lesznek ciklusaim, lesz ovulációm is. Egyetlen egy jó minőségű petére lenne szükségem egy babához, nem többre. Annyi meg csak kinyerhető még belőlem is?!?

Amint magamhoz tértem, annyit mondtam neki, hogy az emúlt 4 évben még teljesen normál FSH értékeim voltak és így sem sikerült teherbe esnem... három inszemmel sem. Erre azt mondta, hogy az lehetett a férjem eredményei miatt is.
Bullshit. Az eredményei valóban szuboptimálisak, de csak annyira, hogy ez némi késést okozzon. Kizárt, hogy emiatt 4 év alatt se jöjjön össze.

Most meg, amikor végre már tényleg itt állok a várva várt lapar küszöbén - miért mennék előtte még egy inszemre?? Amíg nem tudom biztosan, hogy belül minden a legnagyobb rendben van és legalább szervileg nincs akadálya a teherbeesésnek, miért pocsékolnám erre a pénzt?!? 



A ciklusom nagyon szépen kezdődött; kis elmozdulásokkal. Az előző ciklus végén mért magas ösztrogénszintből kiindulva most rövid ciklus következett volna, nagyon korai ovulációval. DE ekkor már jártam akupunkturára (meg vagyok győződve róla, hogy ez tolta ki a luteális fázisomat is az előző magas FSH-s ciklusban 8 napról 14-re...)
Tojásfehérje nyákot először a 10. napon véltem felfedezni, és ennek borzasztóan megörültem. Korábban szinte mindig úgy volt, hogy a 4. termékeny nyákos napon ovuláltam, így hát kezdtem örülni, hogy lehet, hogy egyszer az életben a 14. napon lesz az ovu? A hőm el is kezdett esni, de az LH tesztek végig totál negatívak voltak. 
A 17. napon kis barnás-cirmos színt véltem felfedezni a nyákban, ami azelőtt sosem fordult még elő. Ez jelezhetett volna egy gyönyörű ovulációt is, de az LH tesztek nem ezt mutatták. A harmadik ilyen nagyon enyhén barnázós napon bepánikoltam: basszus mi van, ha nem is fogok ovulálni, hanem egyszerűen megjön a vérzésem?!? A 19. napon voltam, és teljesen kiborultam. Épp aznap mentem a chiro-hoz is, meg akupunkturára is. Persze ilyenkor azért összeszedem magam, kívülállók nem látják rajtam a nyomorom. A chiro a szokásos "how are you"-s körök után megvizsgált, és hümmögve állapította meg, hogy sajnos kezd visszatérni a korábbi egyensúlytalanság a jobb oldalamba, pedig eddig olyan szépen javultam. Hmmm...
Aztán a barnázás teljesen eltűnt, és én újra reménykedni kezdtem, hogy mégiscsak fogok ovulálni.
Ez így is lett. A 24. és 25. napon tankönyvszerű, bőséges mennyiségű termékeny nyákom volt, aztán az LH teszt is pozitívra váltott végre valahára...
Az ovulációt is egyértelműen éreztem. A hőm gyönyörűen felment és fent is maradt. A luteális fázisom ezúttal végül "csak" 12 nap lett, de akkor is tudom, hogy ez a ciklus sokkal jobb volt, mint az előző (a magas FSH-s). A görbém is sokkal szebb.
Az FSH-t ugyan itt nem tudtam, de ebben a ciklusban hőhullámnak még a gyanúja sem merült fel egyszer sem, éjszaka sem. (az elmúlt hónapokban ugyanis néhányszor is elfordult, hogy kimelegedtem egy kicsit, ami előfordult nappal és éjszaka is, de mivel itt épp akkor nagyon nagy melegek voltak, nem tudtam biztosra, hogy ez az-e... de így utólag már tudom, hogy ezek minden bizonnyal sajnos már hőhullámok voltak :(
Az előző ciklusban csak nagyon minimális termékeny nyákot tapasztaltam ovu előtt, most meg rengeteget, ami arra enged következtetni, hogy az ovu előtti ösztrogénszintem ezúttal nagyon is rendben volt. Előző ciklusban az ovut sem éreztem... most meg egyértelműen, pont mint rég. Biztosra veszem, hogy sokkal jobb tüszőm volt ebben a ciklusban, mint az előzőben, és a progeszteronszintem is magasabb volt. 
Terhesség sajnos nem jött létre - most sem. Komolyan nagyon várom már azt a lapart, mert ilyen egyszerűen nincs, hogy ennyi éven át még egy valamirevaló pozitív tesztig se jussak el!! 

Akupunkturára és csontkovácshoz továbbra is járok. A ciklus közepén történt megborulásom után, amikor már láttam, hogy minden bizonnyal mégiscsak fogok ovulálni, hatalmas kő esett le a szívemről. És láss csodát, amikor legközelebb mentem a csontkovácshoz, már sokkal jobbnak minősítette az állapotom, és azt mondta, hogy mostantól már elég csak hetente 1x mennem. Hát ennyit a lelki problémák és a stressz fontosságáról...
Ja, és az egyik kezelés után kérdezte, hogy ugye ovuláció után vagyok már, mert egyértelműen melegebb vagyok (teljes öltözékben folyik a kezelés egyébként). Hű, mondom, igen! Előkaptam az iPad-et, és rögtön meg is mutattam neki a hőgörbémet. Megdícsért, hogy hőgörbét vezetek, és azt is mondta, hogy a ciklusomból az is látszik, hogy nincs pajzsmirigy alul- vagy túlműködésem, mert az látszódna az alaptesthőmérsékletemből. Ez valóban így van, de totál meglepett, hogy ő ilyeneket is tud.

Az akupunktura is nagyon jó, bár azt nem mondanám, hogy totál fájdalommentes. A tűk beszúrása a petefészkeknél kifejezetten rossz, a hasam "zsírosabb" részeinél (köldök körüli részek) kevésbé gáz. A homlokomon és a lábaimon is elviselhető, de a petefészkeimnél rendesen felszisszenek. A tűk hatását aztán hol jobban, hol kevésbé érzem a fél órás kezelés alatt. Egy tűt elkértem magamból, hogy hazahozhassam a férjemnek is megmutatni :) Hát most lemértem, csaknem 7.5 centi. Kérdeztem a dokit, hogy ebből mennyi megy bele a bőrömbe, és 1-2.5 centiket mutatott az ujjával a tűn. De ez változó, mondta. Ekkor egy picit elgyengültem. :) Hát valszeg ezért érzem úgy, mintha direktben a petefészkeimbe szúrná. Ja, és a fülemben is elhelyezett vagy 5-6 pici fémgolyót, ezeket hetente cseréli (a füleket is). A kínai gyógynövényporból készített "kávékat" is iszom kitartóan, bármilyen borzasztó is.



Ezt a reklámot meg még évekkel ezelőtt láttam, és az akupunktura szóra eddig mindig ez jutott eszembe. :D Szerencsére az én kínai dokim földszintes épületben rendel :))


Azóta pedig már túl vagyok egy újabb kiboruláson, és egy új hormonellenőrzésen is, aminek ma kaptam kézbe az eredményét. De erről majd a következő bejegyzésben!