2012. október 26., péntek

Számok, méretek

Optimistán kezdtem a napot, de tényleg. A legrosszabb, amire számítotam, az az volt, hogy a bal pf-ben  lévő 3 kisebb méretű tüsző elkezdett felszívódni (vagy már fel is szívódott). A jobb petefészekben viszont - mivel abban kerek 48 órával ezelőtt 3 egységes méretű, szépen növekvő tüsző is volt - 3 db kb. 15-16 mm-es tüszőt reméltem, mivel ugye a tüsző naponta kb. 1-2 mm-t nő.

Most nem a tegnapelőtti szonográfus volt, hanem egy másik nő, aki se szimpi, se kedves, se kommunikatív nem volt. Síri csöndben tette a dolgát; úgy éreztem magam, mintha temetésen lennék. A sajátomon. Nem mondott semmit a méhnyálkahártyámra sem, úgy kérdeztem rá, hogy pontosan milyen vastag is jelenleg. 8.7 mm.
Először a bal oldalra nézett el, ahol már csak 1 kicsi tüszőt talált, mérni sem érdemes méretben. Láttam a képernyőn én is, hogy nem nagyon van mit nézni, de azért jobban szerettem volna, ha kommentálja is a látottakat. A jobb oldalon pedig annak ellenére, hogy alig 2 napja itt még 3 szép tüsző volt - 1 db 10 mm-es és 2 db 12 mm-es - ő most csak kettőt látott: 1 db 19 mm-est és 1 db 15 mm-est mért. Ennyi. És mindent úgy kellett kihúzni belőle.
Nagyon rosszul érintett, és mire a kocsihoz értem, már bőgtem (biztos a hormonok). Hová tűnt a harmadik tüszőm? Eddig úgy tudtam, hogy bármelyik tüsző, ami eléri a 11 mm nagyságot, az igen nagy valószínűséggel eljut később az ovulációig is. De ha én ebben is kivétel vagyok, azért az akkor is túlzás, hogy 48 óra múlva már nyoma se legyen a tüszőnek, nem? Hát még a bal oldali egyik kicsi is látható volt ma. Ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy kapkodott volna a nő, mert jó sokáig elnézelődött meg méricskélt bennem.
Nem egészen értem a számokat sem, ha 2 napja 12 mm volt a legnagyobb, hogy a francba lehet az ma már 19?!? Vagy ha az 19, akkor a másik mér' csak 15? Mi van, ha abban nem lesz elég érett a sejt (ha van benne ugye...)?

Amint hazaértem, rögtön utánanéztem a tüszők pontos növekedésének, és azt találtam, amit a klinikán a nővér is mondott, hogy gonadotropin ciklusban (ez van most nekem ugye) 16 - 20 mm között számít érettnek a tüsző, és ekkor már lehet is repeszteni. Stimulált ciklusban pedig többet, 3 mm-t is simán nőhet a tüsző naponta. Ez egy kicsit megnyugtatott.

Azóta meg már megtudtam a ma reggeli (hajnali) ösztradiol szintemet is: 2193.
Ami viszont roppant ígéretes 2 tüszőre nézve! Tüszőnként kb. 1000-ret kell számolni, ez az optimális  érték egészséges, érett tüsző esetén, ha pedig az érték nem éri el az 500-at sem tüszőnként, inkább törölni szokták a ciklust, mert az rossz petesejtminőségre utal. Csak holnap este megy a tüszőrepesztő, addig még egy kicsit nő az ösztradiol is, és így ha végül netalántán mégis hárman vannak, talán-talán az sem lesz annyira gáz, de tény, hogy ehhez az értékhez jobb a kettő. Vagy ha úgy oszlik meg, hogy kettő jobb minőségű, meg egy kevésbé? Oké, abbahagyom, hétfőn úgyis minden kiderül.
Merthogy az orvos is azt mondta, hogy továbbra is gyönyörű az ösztrogénem, úgyhogy ő nem törölné a ciklust, hanem menne tovább, 2 tüszővel is. Holnap reggel adom be az utolsó adag Gonalt és a Lucrint, holnap este pontban 8.15-kor pedig megy a 2 x 250 mcg Ovidrel (erről még hűtőmágneses emlékeztetőt is kaptam! :D)

A méhnyálkahártya tehát ma reggel 8.7 mm volt, ami egyáltalán nem rossz, és még 3 nap van a leszívásig, szóval addig is simán fog még vastagodni (napi kb. 1-1.5 mm-t elméletileg, aztán ovuláció után is még valamennyit, de ekkor már inkább a "szerkezeti átalakulás" a jellemzőbb. A méhnyálkahártya az ösztrogénemelkedés hatására kezd vastagodni, és a progeszteron az, ami őrzi a vastagságát, gondoskodik a folyamatos vérellátásáról és beágyazódásra alkalmassá teszi a felszínét).

A leszívás tehát jövő hét hétfőn lenne, és a kevés tüszőszámra való tekintettel már kedden vagy szerdán vissza is kapnám ő(ke)t. Reméljük a legjobbakat, nagyon rámfér most a drukk!!! Ha úgy nézem, már az kész csoda, hogy egyáltalán idáig eljutottam, nemigaz? :)

2012. október 24., szerda

A meglepetés

Ott hagytam abba, hogy a 3. ciklusnapon szélnek eresztettek 2 doboz 900 IU-s Gonal F-fel, meg a Lucrinnal. A Gonal-ból napi 300-at kell szúrnom, tehát 6 napnyi adagot kaptam. Nem bízták a véletlenre; a kétféle,  színes-szagos nagyon részletes útmutatón kívül még DVD-n is megkaptam a tudnivalókat. Plusz még a nővér is hülyebiztosan elmagyarázza, megmutogatja, mit-hogy-hová-mikor, úgyhogy végül nem is volt szükség semmi segédanyagra.


A következő 6 napban aztán a kutya rám nem nézett, a legközelebbi időpontjaim mára voltak: vérvétel, időpont a nővérhez, időpont az első uh-ra. A ciklus 10. napján vagyok, és tegnap ugye ellőttem az utolsó Gonalt, úgyhogy ma reggel már csak a Lucrint tudtam beadni. 7.40-re volt reggel időpontom az uh-ra és 8-ra kellett visszaérnem a kórházba a nővérhez az újabb adag Gonalért. Ami jó, mert mire a nővérhez megyek, az uh-n előtte már látni, hogy történik-e bent egyáltalán valami, kell-e az újabb adag Gonal, vagy sztornó a ciklus. Erre tegnap hívtak, hogy csúszás lesz sajnos, és áttennék az időpontomat  7.40-ről 9.10-re. Remek.
Úgyhogy reggel uh helyett vérvétellel kezdtem, aztán szólított is a nővér. Nézte a monitoron, hogy akkor ki is vagyok, hogy is állunk, és az első amit megjegyzett, az az, hogy látja, hogy az FSH elég magas... Kérdeztem: - most a 14-re gondol? Azt mondta igen, arra, de aztán látja, hogy lejjebb ment 12-re ami alakul, de azért még mindig elég magas... 
- Aha - mondtam - korábban 86.8-as FSH-m is volt, úgyhogy az a helyzet, hogy az a 14 meg 12 nekem az év híre... Na itt leesett az álla, "huhh, tényleg?!?" - és vissza is nézte az adataimban, hogy jé tényleg...hát ez elég durva..   Igen, tényleg az. És nemrég töltöttem be a 36-ot... :(((

Csevegtünk még egy sort, aztán elment a következő adag Gonal-ért. Kaptam ismét egy 900-as dobozt, meg egy 300-asat (tehát a szerda-csütörtök-péntek-szombat van ezzel lefedve). Kissé vonakodtam átvenni, mert sajnos esetemben nagyon is valós esélye van annak, hogy a Gonal ellenére sem történik  bent semmi, és az orvosom sztornózza a ciklust. De ha már átvettem a pakkot, ki kell fizetni azt is persze, és itt elég komoly pénzekről van azért szó. Ezért lett volna jó, ha előbb az uh van, de hát ez van, elhoztam a szurikat.
Nagyon reménykedtem benne egyébként, hogy történik valami odabent, mert amióta adom a Gonalt, érzek néha mindkét pf-nél kisebb-nagyobb szurkálásokat, tegnap-tegnapelőtt meg már egyértelműen éreztem a bal petefészkemet; köhintésnél, bizonyos mozdulatoknál. Tegnap-tegnapelőtt meg megjelent az eggwhite mucus is, egyre növekvő mennyiségben, szóval az ösztrogénszintem is egész biztosan növöget.

Itt tartok most; életem első lombikján:



A klinikáról átsétáltam az ultrahangra. Amikor a szonográfus a váróterem csendjében a hátam mögül hirtelen a nevemet rikkantotta, az újság is majdnem kiesett a kezemből ijedtemben. Tudtam, mennyi minden múlik most ezen az uh-n és iszonyat ideges voltam. Mondtam a szonográfusnak, hogy 6 napnyi Gonalon vagyok túl, ciklus 10. napján és sajnos magas FSH-s vagyok, nagyon alacsony petefészektartalékokkal, úgyhogy iszonyatosan tudnék örülni, ha találna valamit, BÁRMIT, akár csak 1 vagy 2 növekvő tüszőt! Említettem neki azt is, hogy nemrég volt laparoszkópiám, és a JOBB petefészkem az sajnos sokkal kisebb a másiknál, szóval a BAL az, amitől most talán várhatunk valamit, és egyébként is inkább ebben érzek vmi tevékenységet, de rettegek, hogy talál-e értékelhető tüszőt. Mondta, hogy 6 napnyi Gonal után még eléggé az elején vagyunk, most még amúgy sem kéne ám "leszívás-közeli" állapotokat látni, hanem csak valami kezdeményt, szóval nyugi :) Tök aranyos, vidám nő volt; hálás voltam a kedvességéért. :))

Azzal kezdte, hogy szép a méhem és a méhnyálkahártya is gyönyörűen alakul, szépen vastagszik. Izgalmamban nem kérdeztem meg, hogy pontosan hány mm-ről is beszélünk, mert nem akartam megzavarni, ugyanis már ment is a JOBB petefészekhez, ahol aztán egyből 3 (HÁROM!!!) szépen növekvő tüszőt látott, 10-12 mm-eseket. Teljesen elégedett volt a látottakkal, nekem meg az állam is leesett - a lapar utáni kontrollon ugyanis találkoztam a laparos dokimmal (ő tök aranyos volt velem mindig egyébként), és sajnos megmutogatta nekem a műtét során készült szép színes fotókat, és hát a jobb pf még laikus szemmel is elég szarul nézett ki a balhoz képest... olyan göröngyös volt a felszíne, dióbél-szerű, üres, csoffadt kis valami, míg a bal nagyobb, kisimultabb volt, és mutatta a doki a képen, hogy tüsző is volt benne.

Még magamhoz sem tértem az ámulatból, amikor már a BAL pf-et nézte, ahol viszont csendesebb állapotokat talált - itt is van ugyan 3 db tüsző, de kisebbek a jobb oldaliaknál. Ami egészen hihetetlen, hiszen pont ettől az oldaltól vártam volna bármit is, miközben a jobbtól semmit. Azt mondta, lehetséges, hogy utolérhetik még a másik oldalt, de mindenesetre valószínűbb, hogy a jobb oldal most a nyerő. Ő úgy saccolná, hogy az egg pick up jövő hét hétfőn, talán szerdán lenne. 

Na, mit szóltok? Azért összesen 6 db tüsző (még ha valszeg csak 3 is, ami végül felhasználható lesz) ilyen döbbenetesen magas FSH értékek után és ilyen mérhetetlenül alacsony AMH-val... szerintem nem is olyan rossz! :)))

Na és ebben a percben lett meg a ma reggeli vérvértel eredménye: 1543 az ösztradiolom (az utolsó méréskor, 1 héttel ezelőtt 150 volt), és a doki elégedett volt ezzel a számmal :)) Úgyhogy marad a 300 Gonal + a Lucrin, és holnapután (pénteken) reggel új vérvétel és új uh. Szurkoljatok légyszi, hogy nőjön az ösztrogén, nőjenek a tüszőim, na és hogy legyenek majd bennük jó minőségű petesejtek! ++++++

2012. október 17., szerda

Az újabb fejlemények

Nemigen jártam erre mostanában, és a levelezésemmel is nagyon el vagyok csúszva (ezúton is elnézést kérek mindenkitől), mert szerettem volna minél jobban kiiktatni ezt a rémálmot az életemből és inkább más dolgokra fókuszálni. Így, hogy kiderült az elzáródott bal petevezeték, és a használhatatlan jobb petefészek, gyakorlatilag minden reményem elszállt, hogy valaha is újra spontán teherbe tudjak esni. :((( 

A lapar után pedig sajnos újra elcsesződtek a ciklusaim. :( A laparos ciklus görbéje katasztrofális lett, össze-vissza hőugrások között alig kivehető egy gyengécske ovuláció, 7 nap luteális fázissal, amire évek óta nem volt példa. Utána jött egy szokásos 21 napos ciklus, 12 nap luteális fázissal, amitől úgy tűnt, lassan talán helyreáll a műtét előtti állapot.
Ezután viszont életem eddigi leghosszabb ciklusa következett... Itt már néztek 2. napi FSH-t, ami sajnos 20 lett, úgyhogy sok jóra nem számítottam, de ennél azért mindenképp többet vártam. 
Azt mondták, szedjem csak tovább a DHEA-t, és jelentkezzek a következő ciklusnál. Vártam, hogy történjen valami, de hiába. És ahogy teltek a napok, úgy lettem egyre elkeseredettebb. :( A hőmet azért továbbra is mértem, mert lassan 4 év alatt abszolút része lett az életemnek, és egyébként is szeretem tudni, hogy mikor mi történik a ciklusomban. De már rég nem LH tesztelek, és 10 DPO-nál sem szoktam már hajnalban ellőni egy 10-es érzékenységű terhességi tesztet, merthogy minek :((

Mutatom a legutóbbi hőgörbémet; kritikán aluli:




Ösztrogénem pedig tutira volt a ciklus során, ezt egyértelműen éreztem a melleim teltségén és a bőséges tojásfehérje nyák is erre utalt. 
A huszadik eseménytelen naphoz közeledve már kezdtem egyre jobban elkeseredni, de akkor még úgy voltam vele, hogy kivárom, mi lesz. Az orvosomat nem hívtam fel, de itt sajnos amúgy sem így megy ez: az orvos a nővéreken keresztül kommunikál (azt is csak meghatározott időben), tehát nem is találkozunk, sem cikluskövetésnél, sem vérvételek eredményeinek megbeszélésén, sem uh-n. Gondolom a petesejtleszívást meg az embrió transzfert azt azért biztos ő csinálja, de hát ezt meg honnan is tudhatnám ugye. Ha valami megbeszélnivalónk van vele, külön időpontot kell kérni és kb. 6-8 hét bejutni hozzá.
Mindegy is, a lényeg, hogy semmi kedvem nem volt megosztani vele a problémámat, hogy eseménytelenül telik a ciklusom és nem látom a végét. Nem voltam abban a hangulatban, hogy meghallgassam az "én megmondtam, ez már a menopauza, kezdhetjük is a hormonpótló terápiát" c. lemezt.

Mivel a következő ciklusban vérvételre voltam kiírva, nem akartam emiatt most semmivel bekavarni, de egy idő után már ez sem érdekelt, és úgyis mindegy alapon eldöntöttem, hogy akkor saját kézbe veszem a dolgokat. A 44. napon elkezdtem szedni a Vitex-et (barátcserje kivonat). Régebben próbáltam már, tinktura formájában, és egyértelműen hatott is a ciklusomra. Csinált egy mintaszerű ciklust, szép hormonértékekkel, gyönyörű hőgörbével, de a következő még a szokásosnál is rövidebb lett, úgyhogy felhagytam a Vitex-szel, meg amúgy is akkor indultak az inszemek. Később is használtam néhányszor, kisebb adagokban, de inkább a luteális fázisban, mert nem akartam, hogy még korábbra hozza az eleve korai ovulációmat.

A Vitexet ezúttal tabletta formájában kezdtem szedni, elég brutál adagban, reggel és este is 1-1 tablettát. A többi gyártó ált. 1000 mg-os tablettát árul, amiből napi 1-et kell bevenni, így hát nem kicsit lepett meg, hogy ez meg napi 3 x 1 -et (!) javasol a csomagolásán.
A 44 - 66. napig szedtem, és látszik is, hogy szépen "megszelidítette" a hőmet. Nem bízva semmit a véletlenre, az 52. naptól elkezdtem kenni a progeszteron krémet is. Ezt még az USA-ból rendeltem jó régen, és felbontatlanul állt itthon. Évekkel ezelőtt kentem már a progikrémet, de nem voltak vele jó tapasztalataim. A luteális fázisomat szerettem volna meghosszabbítani, de ehelyett még az addiginál is rövidebbek lettek; alig pár napnyi kenés után már megjött. Leveleztem anno hormonterapeutával is, aki ezt természetesnek mondta, hogy először van egy állapotromlás, és csak időt kellett volna adnom, de nekem meg pont az nem volt sajnos, úgyhogy jópár elcseszett ciklus után végképp feladtam a kísérletezgetést.
Ezúttal viszont csak egy menstruációt akartam kicsikarni, úgyhogy napi 2x fél teáskanálnyit kezdtem kenni. Legalábbis kábé, mert sajnos nem pumpás krémem van, hanem tégelyes, úgyhogy igazából fogalmam sincs, pontosan mennyit kentem - teáskanálból is van többféle méret, meg púpozott vagy csapott legyen benne a krém... mindegy is. Kentem.
Meglepő módon pár napra rá ovulációt éreztem, és a a görbém is egyértelműen ovulációt mutatott: két full ugyanolyan érték két egymást követő nap, aztán hő felugrás, majd visszaesés a 2. nap, majd újra fel. Innentől kezdve már tudtam, hogy tutira lesz menstruáció, kb. 11-12 DPO után. A 65. napon már csak reggel kentem, és kisebb adagban, a 67. nap reggelén pedig vééégre megjött, ráadásul bőséges mennyiségben! :) Sosem hittem volna, hogy egyszer még ennek is így tudok örülni... :((( Az is hihetetlen, hogy ezúttal 14 napig tudtam kenni (ahogy eddig is kellett volna), és csak utána jött meg - korábban 8 napig sem jutottam és már megjött, hiába kentem.

A DHEA-t végig szedtem, kivéve a progeszteron krémes időszakot, mert az volt a korábbi tapasztalatom, hogy a progikrém az ösztrogénszintemet is mindig megdobta, és nem akartam túl sok ösztrogénhatást.

Újrakezdtem egyébként az akupunkturát is, amit pár hónapja anyagi okok miatt kénytelen voltam felfüggeszteni. A ciklus 48, 54 és 64. napján voltam kezelésen. Ja és van egy új fitness gépem is, ami segíti a jobb véráramlást, erősíti a csontokat, tónusossá teszi az izmokat :)

A ciklus 1. napján felhívtam a klinikát, és bejelentkeztem másnapra vérvételre. Egy ilyen ciklus után nem vártam semmi jót persze. Mondtam is nekik, hogy a sorminta alapján most rövid ciklusnak kellene jönnie, és előre szóltam, hogy a progiszintem valszeg magasabb lesz a kelleténél, de az azért van, mert 14 napig krémeztem. A nővér azt mondta, hogy ne aggódjak, ez nem fog látszódni a véreredményen, mert a krém hatékonysága sehol nincs az általuk alkalmazott orvosi progitól. Namost ez nem így van, volt nekem már krémezés utáni 8-as progiszintem is a 2. ciklusnapon, de nem vitatkoztam vele, ráhagytam. 

Az orvosom a legutóbbi megbeszélésünkkor ICSI-re írt elő - már ha persze valaha is egyáltalán eljutok még oda. A nővér valószínűleg csak azt nézte a papíromon, hogy kezdjük az IVF-et, úgyhogy a vérvétel után rögtön hozta is volna a Gonalt meg a többit. Mondtam neki, hogy én sajnos nem vagyok ennyire optimista, úgyhogy nem viszek el semmit addig, amíg nem tudom az FSH eredményemet, ami valószínűleg vagy újra szar lesz, vagy ha alacsonyabb is, akkor meg csak azért mert az ösztrogén túl magas és az nyomja le.
A nővér vonakodott, mert ha viszont kezdeni kell, akkor még aznap el kellene kezdenem szúrni a Lucrint, úgyhogy megígérte, hogy amint megvannak az eredmények, ő maga fog felhívni és ha zöld utat kapok, akkor azonnal bemegyek a szurikért a klinikára. Ja, hát hogyne! :D

Mondanom sem kell, hogy tiszta ideg voltam egész délelőtt, hozzám sem lehetett szólni, másra sem tudtam gondolni. Végül 1 óra felé hívott fel egy nővér, hogy megvannak az eredményeim, és sajnos az FSH-m újra túl magas lett...

Itt összeomlottam. Igyekeztem pedig előre felkészülni erre a hírre is, de egyszerűen sokkolt, és könnyek szöktek a szemembe, borsónyira ugrott a gyomrom. 40-50-es értékeket láttam magam előtt, és az orvosom gyászos képét. Kész, vége mindennek, csinálhatok én akármit, nekem annyi :(((
A nővér közben már a progeszteronszintemet ecsetelte, hogy az 6 lett, ami egy kicsit fura így ciklus elején (jéé, mik vannak...), de nem is foglalkoztam vele, ehelyett erőt vettem magamon és megkérdeztem, hogy mennyi lett az FSH.
Azt mondja: 14.

Erre hisztérikus kacaj tört fel belőlem, és megkérdeztem, hogy és erre mondta ő, hogy "sajnos túl magas"??? Hát nem látja a kis monitorán, hogy korábban 75-ös meg 86-os értékeim is voltak?!? Lehet, hogy neki magas, de nekem ez az év híre!!! Megkérdeztem ugyanis gyorsan az ösztradiolt is, és az meg 150 lett... :))))))))
A nővér mondta, hogy sajnos ez még mindig magas, mert 13 fölött nem kezdenek lombikot. Hát szerintem meg a 13 és a 14 már a majdnem mindegy kategória, de ez van, a szabály az szabály.
Ettől függetlenül madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem!!!

Az orvosom azért biztos ami biztos, kiírt ma reggelre is egy vérvételt (3. ciklusnap), hogy lássuk, merre mozdul az FSH, úgyhogy ma is vérvételen kezdtem. 
Pár órára rá, épp a kutyával voltam kint futni, amikor csörgött a mobilom. Amikor a nővér elmondta, hogy az FSH-m mára lement 12-re, úgyhogy az orvosom zöld utat adott és délután mehetek vissza a szurikért; már beszélni is alig tudtam a könnyeimtől. A parkban senki nem tudhatta, mi bajom van; csak annyit láttak, hogy leteszem a telefont, és úgy ahogy van, térdre esek a füvön és zokogni kezdek.

Ma este kezdtem a Lucrint, holnaptól jön hozzá a Gonal F. Nem tudom, nem tudhatom, mi lesz ebből, de azzal, hogy ilyen előzmények után egyáltalán idáig sikerült eljutnom, valahogy máris nyertesnek érzem magam. Nagyon-nagyon örülnék minden drukknak, hogy legyen egy-két értékelhető tüszőm, legyen mit leszívni, na és aztán legyen mit visszaültetni... Tudom, hogy sajnos gyalázatosan kevés az esélyem ilyen mérhetetlenül alacsony AMH-val, de akkor is muszáj megpróbálnom. Most egy időre próbálok kikapcsolni, nem olvasni, nem idegeskedni, csak szépre és jóra koncentrálni.