2012. november 12., hétfő

A pofáraesés :(

Köszönöm szépen mindenkinek, aki drukkolt, tényleg nagyon jólesik! Igazából már rég megírhattam volna a történteket, de egyrészt nem voltam abban a lelkiállapotban, másrészt volt még egy találkozóm az orvosommal, úgyhogy ezt még meg akartam várni, hogy teljes képet adhassak. 
A helyzet az, hogy sajnos megspóroltam magamnak a beültetés utáni 2 hét várakozás izgalmát, ugyanis a korábbi ígéretes eredményeim ellenére sajnos egyetlen petesejtet sem sikerült leszívni, így nem is volt mit visszaültetni ugye. :((( Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogyan érintett ez, de a történteket azért leírom, hátha tanulságul szolgálhat valakinek (nekem biztos).

Szombat este a megadott időpontban beadtam a tüszőrepesztő injekciót. Vasárnap este 10-től már nem ettem és nem ittam, hétfőn reggel 6.30-kor pedig a kórházban kezdtünk. 
Megmondom őszintén, hogy volt némi rossz előérzetem, ugyanis a tüszőrepi beadása óta az égvilágon semmit nem éreztem; se feszítő érzés, se szurkálás, se görcsök, se derékfájás, se semmi, ami korábban az inszemek előtt egyértelműen jelentkezett (és több tüszőm ott sem volt).

Felvették az adataimat, kaptam karszalagot és lábszalagot is, pont ahogy a lapar előtt, és pont ugyanabban a "day procedure" kórterembe kísértek, ahol a lapar előtt is voltam. A különbség annyi volt, hogy az TB-re ment, ez meg ugye magánban (reprodukcióval kapcsolatos költségeket a magánbiztosítóm majd csak jövő áprilistól fizet sajna), úgyhogy ugyanazon a kórházi ágyon 4.5 órát eltölteni az most kapásból 210.000 Ft-nyi összegbe került (oké, ebben benne volt egy bögre tea, egy csomag keksz és két db szendvics is - nem gluténmentes, hiába írtam rá a kórházi papíromra, hogy azt kérek). Azóta egyébként már megjött a számla a lombikról is: a kórházi ágyon felül összesen cirka 1.7 millió Ft-nyi összeget kell becsengetnünk (amiből mondjuk később csaknem 1 millát visszakapunk az itteni TB-től). Azért ilyen olcsó, mert ICSI-vel és visszaültetéssel, luteális fázis támogatással végül nem kellett vesződniük. Ja és ha lett volna blasztobabánk, és/vagy fagyasztásra való babánk, az is mind sok-sok plusz pénz lett volna.

Na de visszatérve a leszívás napjához: hamarosan megjelent az anesztes doki, nem ugyanaz, aki a múltkor volt. Külön el is mondtam, amit az összes papíromra rá is írtam, hogy 4 hónappal ezelőtt voltam altatva ugyanebben a kórházban, és elég szar vége lett; akármit adtak, 8 órán keresztül nem múlt el a brutál hányinger, volt hányás, gyengeség, alacsony vérnyomás, sok infúzió ellenére nempisilés, nem működő hólyag miatti katéterezés és végül 4 nap kórház. Huhh, rögtön vissza is nézte a papírok között, hogy miket is kaptam, és mondta, hogy az ötféle hányás/hányingercsökkentő szerből amit alkalmaznak, én múltkor kettőt kaptam (köztük a legerősebbet is, amit kemosoknak is szoktak adni), most ő hármat fog alkalmazni. Nyugtatott, hogy a lapar azért komolyabb volt, hosszabb ideig is tart, meg ott ugye felfújják a hasüreget gázzal és ez is bekavar. Mondtam neki, hogy csak 2 tüszőm van, úgyhogy nekem amúgy sem tart sajnos annyi ideig a leszívás, mint egy normál nőnek. Nekem az se baj, ha csak szunyókálok, vagy félig ébren vagyok; inkább ne is üssön ki teljesen, mert még egyszer nem csinálnám végig a lapar után történteket (na és anyagilag sem fér bele, hogy 4 nap kórházban tartózkodást ki tudjunk fizetni ugye).

A műtőben bemutatkozott a biológus, meg az orvos is megérkezett, aki a leszívást csinálta (nem az én dokim volt, hanem egy szomorú szemű nő). Elmondtam nekik, hogy sajnos korai petefészek-kimerülésem van, és "csak" két tüszőm, de azok ígéretesek az ösztrogénszint alapján. Kérdeztem a biológust, hogy az EmbryoGen-t ezen a klinikán használják-e már. Namost ahhoz képest, hogy épp ausztrál találmányról van szó, nekik halvány fogalmuk sem volt, miről beszélek. Visszakérdeztek: az embryo glue-ra gondolok? Nem, mondom, teljesen másra; ez egyfajta táptalaj, és nagy mértékben növeli a beágyazódás és a klinikai terhesség esélyeit, például az ilyeneknél mint én, akinél ugye esély nincs blasztocitáig elmenni, és marad a korai beültetés. Ekkor úgy tűnt, valami talán rémlik nekik, de mondták, hogy itt ilyen nincs - aztán szerencsére elaltattak.

Amikor felébredtem az őrzöben, az első amire emlékszem, az az, hogy nincs hányingerem. Csak szimplán nagyon álmos voltam. Láttam pár nővért tenni-venni, de hozzám senki nem jött oda beszélni velem. 9 után már vissza is toltak a helyemre, ahol a férjem olvasgatott egy széken békésen. "Adtál mintát?" - kérdeztem tőle egyből, ő meg csak lesett, hogy neki senki nem szólt, hogy mennie kéne bárhová is. Ekkor már tudtam, hogy nagy a baj, hiszen 8.30-ra volt kiírva mintaadásra, úgyhogy ha nem szóltak neki, nyilván nyomós okuk volt rá. Mondtam, hogy hát akkor ez azt jelenti, hogy ennyi. :(( Ő azt mondta, dehogyis, máris elmegy és megkérdezi. Kb. tíz perc után jött vissza, és mondta, hogy nem tudtak leszívni sajnos semmit. :((( A nővéreknek már értesíteniük kellett volna erről minket, de ezt úgy látszik, senki nem tette még meg. Nem sokra rá aztán megjelent Claire, az aranyos nővérke, akivel  2 nappal azelőtt a sportnapon véletlenül összefutottam és akkor sokat beszélgettünk (egyébként már simán megismernek a nővérek, pedig iszonyat sok páciensük van).
Megölelt, megpuszilt, ekkor persze már bőgtem. Elmondta, hogy a dokikat is meglepte a dolog, mert az ösztrogénszintem tényleg ígéretes volt 2 tüszőhöz, de többszöri átöblítés után sem tudtak petesejtet leszívni. (az biztos, hogy küzdöttek, mert rendesen véreztem, még rá két napra is több volt, mint pecsételés)

A tüsző fejlődésekor a petesejt ugye a tüsző falához van csatlakozva, és innen csak az ovuláció előtt válik le (ezért kell pontosan időzíteni a lombikot ugye, tehát akkor leszívni, amikor a tüsző még nem repedt meg, de a faláról már levált a sejt és így könnyedén le lehet szívni a tüszőfolyadékkal)
Első és legfontosabb tudnivaló: minden tüsző tartalmaz petesejtet. Az "üres tüsző" elnevezés tehát erősen félrevezető, mert valójában nincs ilyen. Hogy a petesejt miért nem válik le a tüsző faláról, annak több oka lehet: probléma a petesejt fejlődésében, minőségében, probléma a tüszőrepesztő injekció körül (minőség, mennyiség, rossz időzítés), rossz protokoll választás, elcseszett stimuláció stb.

Az EFS-ről (Empty Follicle Syndrome - azaz amikor megfelelően fejlődő, érett méretű tüszők és a hozzájuk tartozó magas ösztrogénszint ellenére sem sikerül petesejtet leszívni) itt olvashattok bővebben (és itt is írja, hogy az ilyen esetek többsége emberi hiba következménye, ami a protokoll/stimuláció változtatásával korrigálható), ahogy érdemes elolvasni Dr. Sher cikkét is, aki azt is leírja, hogy a leggyakrabban csökkent petefészektartalékokkal rendelkezők (DOR), 40 év fölötti nők, illetve PCOS-ok esetében fordul ez elő, AKIK nem a számukra megfelelő protokollt, stimulációt kapták. (itt pedig érdemes megnézni a hozzászólásokat, hogy hányan vannak, akik tizensok jónak kinéző tüszőből nem kaptak végül semmit, vagy csak 1-2 petesejtet).

Az én orvosom azonban, mivel eddig is erősen húzta a száját az FSH és AMH eredményeim láttán,   nyilván egyből azt süti rám, hogy alapból szar minden bennem érő petesejt, amellett, hogy rohadt kevés is van belőlük. Ez viszont NEM így van. Először is, az életkor sokkal fontosabb tényező, mint a magas FSH. Nálam, alig 36 évesen a 20-28-as kezdő FSH (ami ráadásul csak idén szabadult el, az elmúlt években normál keretek között mozgott) nem azt jelenti, hogy egy kb. 46 éves nő petesejtjeivel rendelkezem, hanem azt, hogy igenis vannak az életkoromnak megfelelő minőségű sejtjeim, csak épp jóval kevesebb, mint egy átlag 36 évesnek.
A másik, hogy az FSH hullámzik; néha magas, néha viszont normális (normál ösztradiol mellett). A perimenopauza sajnos ezzel jár: hosszabb-rövidebb ciklusok, változó FSH és ösztradiolértékek, így a mi esetünkben egyáltalán nem mindegy, mikor kezdünk stimulációba. Jó adag szerencse is kell hozzá: az, hogy egy jónak ígérkező ciklusban végül szar eredmény születik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy legközelebb is pontosan ugyenezt az eredményt kaphatjuk csak.

És akkor a DHEA-ról:
Mint tudjátok, a DHEA-t én nem az interneten veszem, hanem a klinikán, és az orvosom írta fel. Többen is kérdeztétek, hogy ellenőrizte-e előtte a DHEA-S szintemet. Az a helyzet, hogy nem; annak ellenére sem, hogy már eleve a legelső találkozásunkkor megmutattam neki az elmúlt évek leleteit, hogy a DHEA-S szintem nekem mindig alapból is a felső határértéknél, vagy fölötte volt. Azt mondta, ez jelen esetben teljesen irreleváns, itt a magas FSH-t és a DOR-t kezeljük, és az csak a használat során fog kiderülni, hogy vajon abba a csoportba tartozom-e akiknek használ, vagy abba, akiknek nem.
Boldog voltam, hinni akartam, hogy nálam is beválhat (fontosnak tartom elmondani, hogy a DHEA-s cikk óta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam olyanoktól, akikkel sok évnyi sikertelenség után valóságos csodát tett, és sikerült is teherbe esni!!!). Úgy voltam vele, hogy max nem használ, de rosszabbá csak nem teszi az eleve szar helyzetet.

Mivel az elmúlt évek negatív orvosos tapasztalatai alapján inkább szeretem én is tudni, mi és miért történik velem, a háziorvosomon keresztül 2 hónapnyi szedés után azért csak kértem egy DHEA-S és tesztoszteronszint ellenőrzést. Az eredményről júniusban a blogon is írtam: az addig normális tesztoszteron szintem a felső határértékre került, a DHEA-S szintem meg jóval a felső határérték fölé. Ezekről természetesen megkérdeztem az orvosomat is a következő konzultáció alkalmával, de ismét azt mondta, hogy semmit nem jelent. Szedjem csak tovább a DHEA-t, és felírt további 2 dobozzal (2 x 100 db-ot). Rá két hónapra egy másik háziorvoshoz kaptam időpontot, aki azt tanácsolta, hogy próbáljak kikapcsolódni, relaxálni, és nem írta ki az általam kért vérvételeket, merthogy szerinte fölösleges. Mivel szedem a DHEA-t, nyilván magas lesz minden, majd jöjjek vissza akkor ha már nem szedem. De a magas tesztoszteronszint megakadályozhatja az ovulációt is - mondtam neki, mire ő azt válaszolta, hogy á, 2 hónapja is épp hogy határérték fölött volt, nem befolyásol az semmit.

Ehhez képest most, a stimulált ciklus után, okokat keresve a sikertelenségre, sajnos nem egy olyan forrást találtam (pl. ezt), ahol arról számolnak be, hogy azok akiknek eleve a normálisnál magasabb androgén vagy DHEA-S szintjük van, azok véletlenül se kezdjék el szedni a DHEA-t, mert csak rosszabbá teheti a helyzetet. Mielőtt szedni kezdenénk, méressük meg a DHEA-S és androgén szinteket, és ezeket a DHEA szedés alatt is folyamatosan monitorozni kell, hogy meggyőződjük róla, hogy nem szállnak el túl magasra.

7 (hét) hónapig szedtem végül a DHEA-t, és ezalatt az idő alatt egyszer lett csak mérve az érték (2 hónap után), az is csak azért, mert én külön kértem. Az orvosomnál persze nem egyszer rákérdeztem erre, de azt mondta, nincs összefüggés, ne aggódjak annyit. Mivel amúgy is kezdtem belefáradni az egészbe, tényleg leálltam a témáról, nem olvastam utána jobban, igyekeztem bízni benne.

Gondolhatjátok, mennyire szíven ütött hát, amikor most a sikertelenség okát kutatva azt találtam, hogy a DHEA bizonyos esetekben olyan tesztoszteron túltelítettséget okozhat, ami már negatívan befolyásolhatja a tüsző- és petesejtfejlődést, annak minőségét. Itt bővebben is utánaolvashattok, hogy miért is jelent problémát a magas LH/tesztoszteron a petefészkekben. Mint láthatjátok, ez a nagy nevű amerikai orvos is elismeri a DHEA termékenységet növelő hatását - olyanoknál, akiknél alacsony vagy normál DHEA vagy tesztoszteron termelődés van (a DHEA-t nagyobb részben a mellékvesekéreg, kisebb részben a petefészkek/herék termelik)
A mi esetünkben (POF, DOR) nagyon fontos a személyre szabott, a szokásosnál nagyobb figyelemmel monitorozott stimuláció (és hogy pl. Menopur-t, ami nem csak FSH-t, hanem nagy dózisú LH-t is tartalmaz, mi ne kapjunk (se clomidot, de azt mondjuk eddig is tudtam).
A mi esetünkben a sikeres lombikhoz nagy adag szerencse is kell persze, de a legtöbb az orvos szakértelmén, felkészültségén, tapasztalatán múlik; az általa alkalmazott protokollon és petefészek-stimuláción.

A kudarc után természtesen szerettem volna mindezt megbeszélni az orvosommal. Kezdtem azzal, hogy elmondtam neki, ilyen szép ösztrogénszint mellett elégedett voltam a 2 tüszővel, és igencsak lesújtott végül az eredmény. Hát igen, ők is meglepődtek, de sajnos benne volt a pakliban.
Elmondtam, miket találtam, és hogy ezek alapján én 7 hónapig szedtem egy szteroid hormont, amit egyes források szerint nekem speciel el sem lett volna szabad kezdenem, mivel eleve magas volt a szint, és a túl sok tesztoszteron belépve a tüszőfolyadékba negatívan befolyásolhatja a petesejt fejlődését. A fickó közölte, hogy ezekkel ő nem ért egyet, a tüsző fejlődésénél ez kiegyenlítődik, és a DHEA-S szintet meg ők a klinikán nem is szokták soha ellenőrizni, mert nem jelez előre semmit, nem lehet belőle megjósolni az IVF kimenetelét. Az, hogy a DHEA beválik-e, csak akkor tudhatjuk, ha hónapokon át szedem, függetlenül bármiféle szintemtől. Közölte, hogy egyedül a petefészkeimet hibáztathatom, nem mást. Ő megmondta előre, és most is csak ezt tudja mondani, hogy nálam csak a donor petesejt a megoldás. Mondta ezt olyan fejjel, mintha csak arról beszélne, hogy magas egy kicsit a prolaktin, felír némi bromot.
Mondtuk neki a férjemmel, hogy ezt - ennyi idősen - elfogadni sajnos nem tudjuk. Lehetetlen, hogy itt a vége, és 36 évesen már csak donor petesejttel lehessen testvére a minden probléma nélkül, természtes úton fogant kisfiunknak. Ha 48 éves lennék, ciklusok és ovuláció nélkül, rég belépve a menopauzába, akkor megérteném, hogy ezt mondja, de 36 évesen, egyetlen elcseszett lombik után én még nem adnám fel, ha nem bánja.
Nagy nehezen előállt aztán egy ötlettel, amit még esetleg meg lehet próbálni. Felcsillant a szemem, hátha a Saizen-t mondja, de nem, ő a tesztoszteron krémre gondolt, majd hozott is róla egy pár oldalas fénymásolt anyagot, és vigyorogva tette hozzá, hogy ez persze pont ellentétes azzal, amit az az amerikai orvos írt. (az anyagot eltettem, és azóta sem olvastam még el.)

Múlt héten (a DHEA abbahagyása után 1 héttel) megmérettem újra a háziorvossal a DHEA-S szintemet, és 4.4 lett az eredmény (1.7 - 9.2), soha ilyen alacsony még nem volt. Olyan, mintha a szervezetem a 7 hónap alatt hozzászokott volna, hogy kívülről kapja, és ha leállok, nincs elég, de mindez persze csak az én fantáziám, nem néztem még utána (és nincs is hozzá kedvem). Mutattam az orvosnak az eddigi értékeimet:

*12.28 umol/l      (2.68 - 9.2)   21/08/2008
9.6 umol/l           (0.96 - 11.7)    14/05/2009
6.3 umol/l           (1.2 - 6.9)        14/05/2010
*7.9 umol/l          (1.2 - 6.9)       18/10/2010
*14.3 umol/l         (1.7 - 9.2)       09/06/2012  (2 hónap napi 75 mg DHEA után)

Rákérdeztem, hogy az eddigi eredményeim fényében hogy lehet most ilyen kevés. Erre azt válaszolta, hogy ha megnézem, megfigyelhető egy csökkenő tendencia, 12.28 - 9.6 - 6.3..., úgyhogy ez a természetes, korral járó folyamat.
(hogymiafaszvan??) Felhívtam szíves figyelmét a határértékekre, amit ha megnéz, láthatja, hogy hiába ugyanaz a mértékegység, teljesen különböző helyeken vették le a vért (az elsőt még Mo-n, a többit itt, de különböző városokban és államokban), különböző laborok értékelték ki, úgyhogy rohadtul nincs szó semmiféle csökkenő tendenciáról!! Ja, hát igen, országonként, városonként, laboronként vannak különbségek - mondta, de végül a kérdésemre nem kaptam normális választ, csak az eddigieket ismételgette.

A 7 hónapnyi DHEA egyébként nem okozott semmi komoly mellékhatást. NEM mélyült kicsit sem a hangom, pont ugyanaz a mezoszoprán, amivel középiskolában énekkaros voltam :D És nem  szőrösödtem; nem nőtt bajszom, szakállam, pajeszem se, és a testszőrzetem sem durvult el, ugyanolyan kis szőke pihéim vannak, mint eddig. :D Aknék azok voltak (még mindig vannak, de már múlóban), hajzsírosodás is, meg hajhullás is (mindez mondjuk nem kis mértékben, főleg az utóbbi időben).
Csekély ár ez a remélt eredményt figyelembe véve...

Rákérdeztem, létezik-e itt AOA (anti ovarian antibodies) teszt. Ugyan év elején már egy nővért is megkérdeztem erről, és ő még csak nem is hallott róla, azért tettem itt is egy próbát.
A petefészek elleni antitestek ugyanis jellemzően megtalálhatóak a korai petefészek-kimerüléses nőknél. Igaz ugyan, hogy a tesztet sokan nem tartják túl megbízhatónak, mivel úgy 30%-ban egészséges, teljesen termékeny nőknél is megvannak kis számban ezek az antitestek, a korai petefészek-kimerülésesek esetében viszont akár 70%-uknál is megtalálhatóak, ráadásul nagy mennyiségben! És ha már van vmilyen autoimmun betegség (pl. Hashimoto...), akkor eleve alapnak kellene lennie, hogy ezt is letesztelik.

Megkérdezte, ugyan mit segítene az rajtam, ha végeznének itt ilyen tesztet? A teszttől nem fogok meggyógyulni. Hát mondom a teszttől biztosan nem, de ha kiderül, hogy vannak antiestek és kezeljük őket, akkor azzal valószínűleg javíthatok a helyzetemen. Erre nem létezik kezelés. Érdekes, ez a cikk meg azt mondja, hogy van. Értsem meg, a petesejtjeimet nem hozza vissza már semmi.
Ezzel tisztában vagyok - mondtam, és nyilván nem is azt várnám a kezeléstől, hogy hirtelen normál méretűre nőjenek vissza a petefészkeim és huszasával ontsam a lombikokon a jobbnál jobb petesejteket,  de ha legalább lelassíthatnánk a pusztulást, már nyertem egy kis időt.
Nincs amivel lassíthatnánk.

A férjemet megkérdezte, hogy szedi-e a Menevitet, mert azzal igazán javíthatna a sperma mennyiségen, ez a készítmény a legjobb, és semmi mással nem helyettesíthető.
Kérdezte ezt konkrétan egy Menevit-es tollal a kezében. :D
Mondtam neki, hogy a mennyiséggel speciel nincs gond, 100 milla fölött van / ml, ami elég brutál, nálunk mindig csak a morfológia volt a probléma, és ezen a legnehezebb bármit is javítani.

A progeszteron krémre azt mondta, hogy abszolút nem javasolja, mert többet árt, mint használ; megakadályozhatja a beágyazódást (ennél a mondatnál az összes hormonterapeuta egyszerre szisszent volna fel).

Rákérdeztem a gluténérzékenységi vizsgálatomra, hogy megkaphatnám-e az eredményt, amit még év elején csináltatott. Kiderült, hogy szart sem ért, merthogy ugye gluténmentes diétán voltam (amit egyébként el is mondtam neki, hogy 2 éve azon vagyok, úgyhogy nem tudom, minek írta ki így ezt a vérvételt). Senki kedvéért nem fogok 2 hétig (a vérvétel előtt) glutént zabálni, amivel aztán vagy 6 hónapom cseszem el.
Kérdezte, honnan jött nekem egyáltalán ez a gluténérzékenységes dolog? Mutattam neki, hogy a HLA DQ8 génpár pozitív lett (az eredményem beszkennelve ide is feltettem anno). Háááát, igeeennn, de hát ez azért még nem jelent egész biztosan gluténérzékenységet - mondja. Van bármi tünetem?
Nincs - válaszoltam. Hát akkor meg minek vagyok én egyáltalán gluténmentes diétán?? - kérdezte.
Az autoimmun problémám miatt (ld. Hashimoto), merthogy több tanulmány is alátámasztja, hogy van összefüggés az életünk során elfogyasztott glutén és az autoimmun betegségek kialakulása között.
Na, itt már úgy nézett rám, mint egy cirkuszi majomra, majd közölte, hogy valamit nagyon keverek, nincs ilyen, egyek csak nyugodtan glutént.
Ezen a ponton már igazán nem láttam értelmét, hogy akár egy perccel többet is elpazaroljak az életemből, úgyhogy elköszöntem és eljöttem. (és erre az orvosra vártam én anno 3.5 hónapot, hogy egyáltalán bejussak hozzá!!!)

Hát ezek vannak, köszönöm ha valaki volt olyan kitartó és végigolvasta.
Az a helyzet, hogy megakadtam. Nincs kihez fordulnom, nem tudok itt olyan orvosról, aki legalább egy kicsit pozitívabban tudna hozzáállni az esetemhez, van bőven ilyen irányú tapasztalata és sikeres esetei. Mutattam most ennek az orvosnak is egy esettanulmányt, ahol 20-as FSH-val kezdett a nő 38 évesen, mégis teherbe tudott esni inszemmel, aztán 40 évesen kezdte a lombikokat a kistesóért, 300IU-s Gonal-ra ekkor nem is reagált, törölni kellett a ciklust, később változó protokollokkal, változó mennyiségű Gonal és egyebek mellett lett pár tüsző és petesejt, de sosem sikerült semmi, míg végül a 7. lombik lett a befutó, alacsony dózisú stimu mellett (150 gonal a korábbi 450 helyett) 4 tüsző, 4 petesejt, 4 embrió és 42 évesen ikerlányokat szült.
A különbség az, hogy neki volt olyan orvosa, aki küzdött érte, és értett is ahhoz, amit csinál. Kurva sok pénze ráment a nőnek, de úgy volt vele, hogy pénzt tud majd teremteni a menopauza után is, petesejtet viszont nem. És ma 3 gyerekes anya, mind saját petesejtből.

Jövő áprilisig anyagi okokból mindenképp pihenünk (most csak cikluskövetésekre vagyok kiírva).
Addig megpróbálok felhajtani itt egy korai petefészek-kimerüléses esetekben tapasztalt orvost, hátha azzal nagyobb szerencsém lesz. Az idő ellenem dolgozik, ezt sajnos tudom jól :(
Annyit tudok tenni, hogy visszamegyek a paleo-ra (húst viszont egyébként alig eszem, sosem voltam annyira oda érte, nem kívánom; a tejtermékekről viszont iszonyat nehéz lemondanom), ötvözöm a raw food diet-tel (erről is írtam nemrég), és most már TÉNYLEG elkezdem az AVIVA tornát. Ebben szeretném Zöld Csiga segítségét kérni, ha esetleg olvas, hogy megkereshetném-e skype-on.

Köszönöm mindenkinek, hogy velem voltatok, drukkoltatok és sajnálom, hogy nem szolgálhattam jobb hírekkel.