Nagyon rég nem jelentkeztem, és sajnos most sem azért írok, hogy bejelenthessem, végre sikerült. Azért írok most, mert fontos információkra bukkantam, amiket szeretnék megosztani Veletek is.
Emlékszem, úgy egy éve az egyik fórumra beírt egy huszonéves lány, hogy reményt szeretne adni másoknak is, mert neki fantasztikus javulást sikerült elérnie: az FSH-ja 133-ról (!!!) 5-re (!) ment le, és ehhez nem kellett mást tenni, mint kívülről adagolni az ösztrogént és progeszteront, és milyen jó, hogy ezekkel az új eredményekkel végre már szóba fognak állni vele a meddőségi klinikán is.
Ó, hát persze, bár ilyen egyszerű lenne ez a komplex probléma. Szóval szegény lányt alaposan kiosztották, hogy teljes tévedésben van, ez csak fals eredmény, nincs minek örülni, hiszen ez csak tüneti kezelés. Ez sajnos valóban így van, naná hogy a kívülről adott ösztrogén hatására lemegy az FSH, hiszen ez a dolga, de ez még nem jelent gyógyulást, a főprobléma attól még ugyanúgy adott, a kívülről adott hormonok csak elmaszkolják.
Mert ugyebár mi is történik a ciklusban? Az agyalapi mirigy FSH-t kezd termelni, ez serkenti érésre a petefészkekben lévő tüszőket. Ahogy nőnek a tüszők, ösztrogént választanak ki, ami visszahat az agyalapi mirigyre, hogy lelassítsa az FSH termelést. Egy bizonyos ösztrogénszintet elérve pedig az agyalapi mirigy LH-t választ ki, ami a tüszőrepedésért, a petesejt kiszabadulásáért felelős.
Minél alacsonyabb a ciklus 2. napján mért FSH (és ösztradiolszint), annál nagyobb az esély a teherbeesésre. Ha csökkennek a petefészkek tartalékai, az az FSH szinten rögtön látszik, hiszen ugyanolyan hatás eléréséhez már jóval több egységnyi FSH-ra van szükség.
A magas FSH tehát nem ok, hanem tünet; azt jelenti, hogy a szervezet veszettül küzd a tüszőérlelésért, de nem kapja meg a visszacsatolást (ha nincsenek tüszők, vagy gyenge minőségűek, nincs ami reagáljon, nem nő az ösztrogén ami leállíthatná az FSH-t, így az elszáll az egekbe, jön a hőhullám meg egyebek). Kívülről adagolva az ösztrogént, teljesen természetes, hogy csökken az FSH, hiszen ez a dolga, de tüszőt azt nyilván nem fog tudni teremteni. Vagy mégis?
Ez ellentmond mindennek, amit józan ésszel gondolnék, egyszerűen nem értettem, hogy hogy a fenébe lehetséges ez?!
- 20-as években diagnosztizált POF, soha nem volt egyetlen ciklusa sem magától, és mégis spontán terhes lett és egészséges kislányt szült.
A HRT és pregnancy szavakat beírva a keresőbe, talán rögtön az első találat ennek a
brit nőnek a története, aki 59 évesen szülte meg a fiát, és semmilyen stimulációja, lombikja nem volt, saját petesejtből, természetes úton esett teherbe. Ja, hát az igaz, hogy HRT-n volt közben, és az orvosok is egyetértenek abban, hogy ennek köszönhetően történhetett meg ez a nem mindennapi csoda. A cikk 7 évvel ezelőtti (az eset meg még régebben, még 1997-ben történt, csak a hölgy "szégyellte" a világrekorder címet, azaz hogy 59 évesen esett meg, és igyekezett titokban tartani a dolgot. A nő egyébként tök jól néz ki, sokkal fiatalabbnak tűnik a valós koránál; látszik rajta, hogy odafigyelt magára és az életmódjára, szóval ez is tutira számít). Egy barát szerint romantikus hétvégére készült a hölgy, és előtte megemelte a dózisát...
A cikk említi, hogy többször is előfordult már, hogy HRT alatt estek teherbe a páciensek, de hozzáteszi, hogy ez azért borzasztóan ritka. Hát persze, mert a HRT-t jellemzően az idősebb korosztálynak írták fel, és a 40-es évek végén, vagy ötvenakárhány évesen már valóban nem olyan nagy az esélye egy-egy becsúszott ovulációnak.
De mi a helyzet velünk?? Vagy a nálam is jóval fiatalabbakkal? A korai petefészekkimerülés ugyanis mára már egész komoly hányadát érinti a nőknek; korántsem olyan ritka, mint tizen-huszonpár évvel ezelőtt. A HRT összekapcsolása a POF-fal és a teherbeeséssel abszolút nem jellemző, gyerekcipőben jár még az egész, nem csak Magyarországon, de még itt, nálunk is.
Mindössze néhány tanulmány van, ami már leírja, hogy a HRT igenis esélyt jelenthet a POF-osoknak a teherbeesésre, még ha vékonyka is az az esély.
Az
American Pregnancy Association oldalán szintén feketén-fehéren le van írva, hogy a POF-osoknál a donorpetesejt, stimulációk stb. mellett a HRT-vel nem is olyan kicsi az esély a teherbeesésre (
"however, 8% of women with POF who have conceived were using Hormone Replacement Therapy (HRT). Even though there is no absolute treatment, HRT has been one aid in helping women achieve pregnancy.")
Szeretném megmutatni Nektek ezt az
indiai tanulmányt:
Successful Pregnancies Following Hormone Replacement Therapy in a patient with Premature Ovarian Failure (nem szabad egyébként lebecsülni az indiaiakat, tőlünk rengetegen járnak át oda IVF-re, meg donor petesejtért meg béranyáért, mert profi munkát végeznek az orvosok, ráadásul az itteni ár töredékéért).
A tanulmány egy 27 éves nőről szól, akit POF-fal diagnosztizáltak, és aki 26 hónap HRT után spontán ovulálni kezdett, majd teherbe esett és szült. Az FSH-ja 136.17 mIU/ml volt, az LH 46.54 mIU/ml. Prolaktin és pajzsmirigy értékek normál határokon belül voltak. 6 hét múlva egy új vérvételen az FSH-ja 87 volt, LH 20.31. 15 éves korától menstruált 12 éven át, 30 napos ciklusai voltak, 5 napig vérzett, átlag mennyiséget. Az uh normál méhet és petefészkeket mutatott.
Az endokrinológusa hormonpótlást írt elő neki és donorpetesejtet javasolt. Egy évre rá meg is volt a donoros lombik, de nem sikerült. A páciens még egy évig folytatta a HRT-t, amikor is fogta magát, és abbahagyta. Spontán elkezdett menstruálni, az FSH-ja pedig 7.75 mIU/ml volt, LH 3.43 mIU/ml. 4 ilyen spontán ciklust követően teherbe esett és egészséges kislánya született, majd 10 hónap múlva ismét teherbe esett és egészséges kisfiút szült. 136-os FSH-ról indulva ez azért elég szép eredmény, azt hiszem... :)
A tanulmány azt mondja, hogy bár a POF-os diagnózis után mindössze 5-10% esély van csak a teherbeesésre, néhány nőnek azért sikerül teherbe esnie és úgy 80%-a ezeknek a terhességeknek egészséges baba megszületésével végződik. Természetesen nincs bizonyíték arra, hogy az IVF-en meg a donor petesejten kívül bármilyen más kezelés növelhetné a teherbeesés esélyét. Több esetet is feljegyeztek spontán teherbeesésről, ösztrogénnel kezelt POF-os nőknél, és írja, hogy azért a kor is számít ilyenkor.
Azt mondja, számos magyarázat van a HRT hasznosságára ezeknél a pácienseknél. A kívülről adott ösztrogén csökkenti az FSH-t, és visszaállítja a megmaradt tüszők érzékenységét vagy közvetlenül növeli a granulosa sejtek FSH-ra való érzékenységét.
A HRT beágyazódásra alkalmassá teszi a méhet. Több riport is van, amik az FSH csökkentésének fontosságát támasztják alá, és úgy néz ki, hogy a magasabb dózis ösztradiol jobban beválik. Javasolt a POF-os pácienseknél a donorsejtes ajánlgatás előtt egy próba-HRT elkezdése, folyamatos ellenőrzés mellett, hogy megindul-e az ovuláció.
Összefoglalva tehát,
a HRT az FSH csökkentésével visszaállítja a megmaradt tüszők FSH-ra való érzékenységét, így elérhető spontán ovuláció és terhesség.
***
A fórumokon is elég sok részletes sikertörténetbe is lehet botlani, ezekből is leírnék egy párat.
A páciens 28 éves korában lett POF-fal diagnosztizálva (autoimmun okokat tippelt a doki, pm is alulműködött), a legmagasabb FSH-ja 128 volt. Azonnal felkeresett egy klinikát, ahol először clomidozni (closty) kezdték egészen 150 mg-os (!) dózisig (Omg, clomidot POF-osoknak eleve nem kéne adni, ilyen dózist meg aztán pláne!!!), semmi válasz, aztán 6 cikluson keresztül lőtte magába a puregont, növelve a dózist minden alkalommal, amíg el nem érte a maximum adható 600 iu-t!! (OMG)
Kettő tüszőnél sosem lett több, így hát egyszer sem jutott el a leszívásig, az IVF-et sima inszemmé konvertálták, és sosem jutott el a pozitív tesztig.
A klímaxos tünetei közben hónapról hónapra rosszabbodtak, borzasztóan érezte magát, úgyhogy feliratkozott a donor petesejt-listára, és elkezdte a HRT-t. Kipróbált néhányat, majd maradt a Trisequens-nél.
Közben új házba költöztek, és ez legalább segített elterelni a figyelmét. Ja, és a férjének meg spermaproblémái vannak, úgyhogy azt mondták a klinikán, hogy mindenképp ICSI kell majd, anélkül nem fog menni (addig viszont sosem jutottak el, mert nem volt elég tüszője amit le lehetett volna szívni). Az uh-k alapján egyébként mindkét petefészkét kicsinek és sorvadtnak írták le. Totál esélytelen.
Beletörődtek, hogy petesejt donor lesz belőle, amikor is egyszer csak teherbe esett, a cilusa 12. napján. Onnan tudja, hogy a 12. napon, mert abban a hónapban vendégek voltak náluk, és amikor elmentek, az volt az egyetlen alkalom, hogy együtt voltak!
Ráadásul eredetileg ikreket várt (!!), csak az egyiket elveszítette a 11. héten. A kisfia viszont egészségesen, 38+5-ön született meg :)
Azt mondja, rengeteg mindent próbált azelőtt, akupunkturát, reflexológiát, hipnoterápiát, búzafüvet, cinket, magnéziumot, Q10-et, szelént, egyéb vitaminokat, de amikor teherbe esett, akkor épp tényleg semmit nem csinált, csak elköltöztek és ez lefoglalta. Írja, hogy őszintén azt gondolja, hogy a POF-osoknak a HRT a legjobb esélyük a teherbeesésre, mert a testünknek szüksége van az ösztrogénre, hogy normálisan tudjunk működni. És Oxfordban az egyik korai menopauzás specialista orvosa is megerősítette, hogy ez volt a legjobb amit tehetett.
A fórumon a többiek kérdezték az AMH szintjéről, de mivel 2004-ben esett teherbe, akkor az AMH még sehol sem volt, úgyhogy nem tudja, de 128-as FSH mellett nyilván a padlón volt az AMH is. Írta, hogy amikor HRT-n volt, az FSH lement 15-re is (!!), amikor nem volt HRT-n, akkor meg jóval magasabb volt. Teljesen lemondott róla, hogy valaha is magától teherbe tudjon esni, úgyhogy nem is próbált teherbe esni, várt a donor sejtre, meg klinikákat nézett Spanyolországban, amikor egyszer csak megtörtént :)
***
Egy másik történet:
36 évesen lett diagnosztizálva 2006. júniusában, 4 hónapnyi menzeszkimaradás után, FSH 27.
2007. márciusában FSH 56.
2007. áprilisában elkezdte a HRT-t. (volt egyébként már egy fia, spontán, 2004-ben született. Ok a POF-ra ismeretlen, semmi gondja nem volt azelőtt - pont mint én)
1 évig volt HRT-n (1 mg ösztradiol naponta és 200 mg prometrium 12 napon át/hó). Igazából ekkor már az égvilágon semmit nem tett azért, hogy teherbe essen. A POF első évében még rengeteg időt és pénzt áldozott a különböző diétákra, akupunkturára stb. aztán egyre frusztráltabb lett, szóval inkább a HRT-t választotta. Eleinte nem volt túl elégedett a HRT-vel, úgyhogy 2 hónap erejéig fogamzásgátlóra váltott, de azzal sem volt elégedett, meg elég hülyén is érezte magát, hogy így még az esélyt is elvágja magától, szóval visszament a HRT-re, és utána terhes is lett. Annyi volt, hogy a szokásos adag 12 napnyi prometrium abbahagyása után egyszerűen nem jött meg, úgyhogy csinált egy tesztet és pozitív lett. Eleinte nem merte elhinni, nem mert örülni sem.
***
A következő lány 2007. novemberben kezdett próbálkozni, 27 évesen. Előtte 2 hónappal hagyta abba a fogamzásgátlót. Utána egyszer megjött, aztán 5 hónapig semmi. Folyamatosan reménykedett, hogy talán terhes, de a tesztek negatívak voltak, szóval orvoshoz ment, aki nem is vizsgálta ki rendesen, de azért megnyugtatta, hogy minden rendben lesz. A lány mérni kezdte a hőjét, úgyhogy hamar rájött, hogy nem ovulál. 2007-ben összesen 4x jött meg neki, szerinte ebből 3-ban ovulált és kb. 8 napos lutális fázisa volt. Eljött a 2008, és ő biztos volt benne, hogy valami gond van, de nem akart szembenézni vele és tenni valamit. Munkahelyet váltott és arra fókuszált. Fokozatosan kezdett rosszabbul lenni, egyre kevesebb energiája lett, elkezdődtek az éjszakai izzadások és hőhullámok is. év vége felé talált egy új orvost, elmagyarázta a helyzetet és új teszteket kért. 2009 elején hívta az orvos, hogy a 3. napi FSH-ja 20 és korai menopauzája van. Épp akkor lett 30 éves.
Az orvos elküldte őt egy specialistához, aki vázolta a lehetőségeket: a természetes teherbeesésre nagyon kevés esélyük van, szóval ha szeretne teherbe esni, akkor kezelésre lesz szüksége és donor petesejtre. Endokrinológushoz is elmentek, aki szintén igazolta a diagnózist. Az okokra egyik orvos sem tudott magyarázatot adni. A lány saját maga kérte, hogy tegyék HRT-re, mert addigra már kész volt a klímaxos tünetektől és nyugalmat akart, hogy át tudja gondolni ezt az egészet. Mivel még egész fiatal volt, az volt a terv, hogy belefér, hogy várjanak néhány évet egy donor petesejtes lombikra, és ráér majd akkor lejönni a HRT-ről.
2009. májustól 2010. októberig volt HRT-n. Nem érezte magát tökéletesen, de még mindig ezerszer jobb volt, mint azelőtt; igazi megkönnyebbülést jelentett. Idegenkedtek a donor lehetőségétől (anyagi, etikai oldal, mit mondanak majd a gyereknek stb.), azon is elgondolkodtak, hogyan élhetnének teljes életet gyerek nélkül, és megbeszélték a nevelőszülőséget meg örökbefogadást is, mint opciót. Nem tudtak döntésre jutni, rettenetesen maguk alatt voltak, úgyhogy adtak még maguknak 2 évet a döntésig, hogy legyen-e donor petesejt vagy ne.
2010. augusztusában az endokrinológusa megkérte, hogy hagyja abba a HRT-t 4 hónapra, és közben lefuttat néhány tesztet. Megemlítette neki, hogy ha van még esélye a teherbeesésre, akkor az a HRT abbahagyása utáni 3-6 hónapban lesz; ekkor jön elő a maradék kis termékenység, már ha van még egyáltalán.
Mivel szeptemberben és októberben is utaztak, nem hagyta abba a HRT-t egészen október végéig. Újra mérni kezdte a hőjét, mert tudni akarta, mi történik belül. Minden normálisnak tűnt (azaz nem történt semmi) egészen November végéig, amikor a hőmérséklete felugrott. 5-6 nap múlva egészen biztosan tudta, hogy ovulált, 4 éve nem volt ennyire meggyőző hőgörbéje. 17 napnyi magas hő után (ami alatt egy csepp barnázás sem volt), 2010 december 12-én ellőtt egy tesztet, és pozitív lett! :)
Először el sem merték hinni, elkezdett kutatni, mi más okozhat fals pozitív tesztet. Eleinte el sem merték mondani senkinek, annyira féltek. Amikor ezeket a sorokat írja, már 16 hetes terhes és minden a legnagyobb rendben van; történetével szeretne bíztatni másokat, hogy ne adják fel.
***
És végezetül egy blogajánló:
My Bum Ovaries :)
Legmagasabb mért FSH-ja: 88
Legalacsonyabb FSH (HRT alatt!): 7.5
AMH: 0.16
17-27 éves kora között fogamzásgátlót szedett, semmi oka nem volt azt gondolni, hogy bármi problémája lehet a teherbeeséssel. Leállt a tablettával és nem jött meg 3 hónapig, viszont elkezdődtek a hőhullámok, éjszakai izzadások stb. Hat hónap múlva diagnosztizálták POF-fal, élete legszörnyűbb időszaka volt. Ebben a
blogbejegyzésben összegzi a történetét, leírja, mikor mit próbált, és szerinte mi segített végül, és mi nem. Első helyen a HRT áll, mint élete legjobb döntése. Leírja, hogy ha valaki, hát ő aztán abszolút hormonellenes, de az orvosa végül meggyőzte, hogy szedés alatt is teherbe eshet, úgyhogy végül beadta a derekát. Egy héten belül emúltak a klímaxos tünetek, hőhullámok, tompaság. 1 mg ösztrogént szedett minden nap és 10 mg progeszteront minden második hónap első 12 napján. Azt mondja, minden második hónapban ovulált, közvetlenül a progeszteron-indukált ciklusokat követően. Egészen biztos benne, hogy a HRT volt az, ami megregulázta a petefészkeit, hogy azok tudják mi a francot kéne csinálni.
Ír még másokat is, olvassátok el, tényleg érdekes. Ja, és HRT alatt DHEA-t is szedett, ezt ajánlja még a legjobban a POF-os sorstársaknak. 25 mg-ot szedett, napi 2x. (ezt azért csak óvatosan szerintem, csakis orvosi ellenőrzés mellett)
DHEA-ról jut eszembe, a mai napig kapok leveleket ezzel kapcsolatban. Legutóbb egy olyan lány írt, akinek egy évvel ezelőtt még 45-ös FSH-ja volt és 0.1 alatti AMH-ja. Írja, hogy a blogom segítségével rátalált a
DHEA-ra, és el is kezdte szedni (más vitaminok mellett), és az nemhogy levitte az FSH-ját annyira, hogy el lehessen indítani egy lombikot, de két sejtet le is tudtak szívni, és mindkettő meg is termékenyült, tehát volt mit visszaültetni is! (sajnos nem maradtak vele, de 45-ös FSH után ez szerintem akkor is óriási eredmény!). Aztán abbahagyta a DHEA-t, és a következő lombiknál nem is reagált a stimura. Decembertől újra szedi, az FSH-ja 8-12 között ingadozik, legutóbbi AMH értéke 0.2 lett, és vérvétellel is igazolt peteérése volt :) Drukkolok neki ezerrel a következő lombikhoz :)
Aztán, írt nekem egy másik lány is, akinek 68.7-es (!) FSH értéke volt, 34.4-es LH-val, de később sem volt az FSH 29 alatt. Nem szedett semmit, viszont keményen edzeni kezdett, heti 4x járt brutál spinningre, majd plusz hasizom tornára is, így vezette le a stresszt. 1 hónap múlva nem jött meg, csinált egy tesztet, pozitív lett, azóta már meg is született a kislánya :) Neki is nagyon-nagyon köszönöm, hogy írt nekem, minden inspiráció jól jön :)
Nem azt mondom, hogy most akkor mindenki rohanjon az orvosához hormonpótló terápiáért. Azt szerettem volna, ha tudtok róla, hogy ez igenis létezik és lehet egy opció a POF-osoknak, főleg a huszas-harmincas korosztálynak. Mint látjátok, számtalan eset bizonyítja, hogy pusztán HRT-vel el lehetett érni ovulációt és terhességet a lehető legreménytelenebbnek tűnő esetekben is.
Rólam alig 35 évesen, 28-as FSH-val azonnal lemondtak, a donor petesejt az egyetlen esélyem. A HRT-t csakis a csontjaim egészségének megőrzése érdekében javasolta az előző orvosom, küzdelmem végállomásaként. Soha egy orvos sem mondta, hogy érdemes lenne megpróbálni a HRT-t
mint kezelést a POF-ra, már csak azért is, mivel túl fiatal vagyok még ilyen magas FSH értékekhez. Egyszerűen nem is foglalkoznak megoldások keresésével: donor, és kész.
Igen, vannak kockázatok; ha hosszú évekig csak ösztrogént kap valaki, azzal nő a méhrák (endometrial cancer, méhnyálkahártyarák) esélye. Ezt kivédendő szoktak hozzá adni progeszteront is (pl. a Trisequens is tartalmaz ösztrogént és progeszteront is), ez esetben viszont a mellrák esélye nagyobb (fasza, ugye?). Más vélemények szerint meg 50 éves kor alatt nem igazán kell ezen aggódni. És amúgy is csak pár hónapnyi terápiáról van csak szó. Mi van, ha tényleg ennyi kell a szervezetnek, egy löket, hogy észhez térjen? Főleg a huszonéveseknél, akiknek egyszer csak nem jön meg, és semmi magyarázat (korábbi sugárkezelés, műtétek, genetika stb.) nincs rá.
Utána kell nézni, mérlegelni kell. És a legfontosabb, hogy egy orvos is kell hozzá, aki partner ebben, és hajlandó végigmonitorozni pár ciklust, hogy lássuk, mi történik és megállapíthassuk, mi lenne a legmegfelelőbb dózis.
Köszönöm, hogy végigolvastatok! :)
