Az új irány

Új év, új ciklusok, új remények. 4 hónap után abbahagytam a fogamzásgátlót. Elismerem, az tényleg jó volt, hogy végre kiszámítható, pontosan 28 napos ciklusaim voltak (még ha tisztában vagyok is vele, hogy mesterséges ciklusokról van szó). Semmi idegeskedés, hogy mennyi lehet az FSH-m meg az ösztrogénszintem, meg hogy "jaj, már megint keveset vérzek, megint rövid ciklus lesz", meg a többi para. Elmaradtak az állandó utánajárások, esettanulmányok keresése, kutatások, hogy mit tehetnék még, amivel sikerülne teherbe esnem.

Ellenben elkezdtem futni, napi rendszerességgel, néha este is, nem csak reggelente. Valamint megcsináltam egy 15 napos méregtelenítő kúrát is (gyógynövényes gyomor-, máj- és béltisztító tabletták, plusz mellette nagyon kímélő étrend, főleg zöldség-gyümölcs, magvak, barnarizs, teljes kiőrlésű cuccok stb. Semmi cukor, fehérlisztes termékek, péksütik; és persze semmi alkohol, kávé, cigi, gyógyszerek. Semmi hús, tehéntejtermék, és tojás sem. Piszok nehéz volt, hús nélkül még kibírom 2 hétig, de a sajtok, tejföl, tejszín stb. nélkül már nemigen. Arról nem is beszélek, hogy a párolt zöldséget képtelen vagyok sajnos lenyelni.)

Ez az időszak tökéletes volt arra, hogy egy kicsit kikapcsoljak, és végiggondoljam, merre induljak neki. További hormonkezelésekből, inszemből, lombikból köszönöm szépen, de egyelőre nem kérek. Az elmúlt hónapok során ugyanis egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a legtöbb nő, aki babáért stresszelve egyik inszemet csinálja a másik után, vagy netalántán már lombikra váltott és petesejt leszívásra vár a lógrúgásnyi stimulációk után, igenis teherbe tudna esni természetes úton is!!

Hiszem, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve nincs olyan, hogy meddőség, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy akinek van méhe, petefészkei, petevezetékei, az igenis teherbe tud esni, akár 40 évesen is. Akkor is, ha endometriózisa van, vagy esetleg PCO-s, vagy egyéb, teherbeesést korlátozó/megnehezítő problémája van. A kulcs megtalálni a sikertelenség okát, és azt kezelve fogamzásra tökéletes állapotba hozni a testet.

Hiszem, hogy sima életmódváltással igenis a legtöbb párnak összejönne a baba! (akinek meg nem, és kell az orvosi rásegítés, ott is sokkal nagyobb az esély a sikerre, ha megfelelő életmódot él a leendő anyuka)

Józan paraszti ésszel végiggondoltam a saját családfámat: nagymamámék tizen voltak testvérek, dédpapámék tizenketten. Persze, abban a korban jóval nagyobb volt a gyermekhalandóság is, éhezés, járványok stb. meg háborús idők is voltak, meg hát kellett a munkaerő a földekre, szóval ekkora létszám teljesen átlagos volt.

A lényeg mégis az, hogy dédnagymamám 10 gyereket szült meg, üknagymamám 12-t, minden probléma nélkül. Én meg évek óta a másodikért küzdök??? Egyszerűen kiveri az ember szemét a felismerés, hogy miben volt más az a világ, és miben más ez. Na igen, gyakorlatilag mindenben.

Ők tanyán éltek és földművelést, állattenyésztést folytattak. Azt ették, amit maguk termeltek, köztük sok gabonát, zöldséget. Megfejték a tehenet, meg volt baromfiudvar, ahonnan összegyűjtötték a tojást, és saját maguk vágták le a saját maguk által nevelt állatokat. Nem ettek adalékanyagokat, színezőket, ízfokozókat, stabilizátorokat, tartósítószereket, aspartamot meg a többi szart, amik nélkül ma már alig találsz a boltok polcain bármit is.

Nem hormonozták a teheneiket a nagyobb tejhozam érdekében. A zöldség és gyümölcs, amit ettek, mindig friss volt, és az adott évszaknak megfelelő. Nem ettek a nagyobb profit és könnyebb szállíthatóság érdekében még zölden leszedett, aztán mindenféle vegyszerrel érlelt import gyümölcsöket. Nem voltak drogok; alkoholra, cigire, kávéra meg nem futotta, és gyógyszereket sem szedtek (ám ismerték és alkalmazták a különböző gyógynövényeket)

Nagy volt a család, és még nagyobb a nélkülözés, úgyhogy keveset ettek, soha nem zabálták magukat degeszre. A "testmozgás" is megvolt, reggeltől estig komoly fizikai munkát végeztek. Tiszta levegőt szívtak, nem volt légszennyezés, nem kipufogógázok felhőjében éltek. Nem létezett "karrier", sem az ahhoz társuló stressz. Nem volt tévé sem, ami elé le lehetne heverni egy tál csipsszel a kezünkben (ami ugye szintén nem volt. Meg idejük sem lett volna ilyesfajta lazulásokra).

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy üknagymamám (aki 12 gyereket szült) majdnem a 101-et is betöltötte már, amikor meghalt, anno még a helyi újságban is benne volt. Dédnagypapám meg például 96 évesen halt meg, szerintem csak azért, mert fél évvel azelőtt meghalt a felesége és emiatt elhagyta magát, életunttá vált. Amíg azonban dolgozott (még 94 évesen is sarlózta a füvet, meg különböző szerszámokat készített, minden napra elfoglalta magát valamivel), semmi baja nem volt.

Nyilvánvalóan nem fogom tudni az ő életüket élni, nem kezdek itthon földművelésbe és állattenyésztésbe sem, és levágni is képtelen lennék őket; én már csak ilyen satnya városi vagyok. De azt azért megtehetem, hogy legalább megnézem, hol vásárolok és alaposan megválogatom, mit eszek meg.

A mai világ legerősebb mozgatórugója egyértelműen a pénz. Minél több profitot termelni bármi áron. Tömegmanipulálás, reklámok hada a fogyasztási kedv növelésére, a minőség rovására. Egyszerű, 5 perc alatt elkészíthető műkaják, nehogy elmenjen 1-1,5 óra főzésre a drága időnkből. Iszonyú méreteket ölt a helytelen táplálkozás és mozgásszegény életmód miatti vészes elhízás.

Virágzik a gyógyszeripar, amivel főleg a fentiek miatt kialakult betegségek tüneteit kezelik az orvosok (és gyakran azt is rosszul), ahelyett, hogy az okot próbálnák megkeresni és így megszüntetni a problémát. A hagyományos kínai gyógyászat ellenben pont ez utóbbit végzi, illetve a megelőzésre fektet hangsúlyt. A test és a lélek egyensúlyára, egészségére.

Ezt az irányt tűztem most ki magamnak, egy későbbi bejegyésben majd részletezni fogom, hogy pontosan mit is gondolok életmódváltáson, és milyen új dolgokat fogok kipróbálni.

Jogosan merül fel egyébként a kérdés, hogy ha tényleg csak az életmódon múlna a teherbeesés, akkor miért esik teherbe annyi vészesen elhízott nő, meg alkoholista, drogos k*rvák cigivel a szájukban? Hát igen, ők az igazán szerencsés kategória (mármint teherbeesés szempontjából, a többit nem irigylem tőlük), de mivel nekem úgy látszik küzdenem kell a terhességért, kénytelen vagyok mindent bevetni a siker érdekében.

A másik, ami most így hirtelen még eszembe jutott, az az, amit már korábban is írtam, azaz a túlinformáltság problematikája; amikor a nő teljesen rákattan a témára, minden lehetséges szakirodalmat elolvas, így pontosan tudja, mennyi mindenen múlhat a siker és emiatt is stresszel (például én)

Állítom, hogy a "boldog tudatlanság" rengeteg nőt segített babához. Dédanyáink vajon tudták, mi az a PCO, IR, FSH, LH, progeszteron stb.? Méhnyálkahártya, tüsző, sárgatest, meg a többi?

Dehogy. Annyit tudtak, hogy ha azt csinálják, akkor abból gyerek lesz. Halvány fogalmuk sem volt a fogamzás lehetséges akadályairól; olyan egyértelműen elkönyvelt tény volt "az együttlét gyereket eredményez", mint az, hogy a nap keleten kel. Éppen ezért tudtak HINNI benne, őszintén! A hit pedig rengeteget számít. Aki meddőséggel küzd, és a sikertelen hónapok során végigrágta magát ezer orvosi cikken és szakirodalmon, az tudja, mennyire apró dolgokon is elcsúszhat az egész, és hiába próbál hinni, innentől kezdve ez már iszonyú nehéz.

Egyik ismerősöm, amikor megtudta, hogy milyen régóta próbálkozunk már sikertelenül, megkérdezte: "és jókor csináljátok? Tudod, a 14. napon?"

Khm. Ezt nem is kommentálom, aki benne van, az úgyis tudja, mennyire kiakasztó egy ilyen kérdés, pláne ha olyantól kérdezik, aki lassan disszertációt írhatna a témából.

Később ugyanez az ismerősöm elhatározta, hogy babát szeretne. Aztán teljesen megdöbbent, hogy az első ciklusban nem jött össze rögtön, hiszen jókor voltak együtt (gondolom a már említett varázs-14. napon, amúgy se ciklusismeret, se hőmérőzés, se LH teszt, se semmi; ezek létezéséről sem tud) Finoman mondtam neki, hogy ez azért nem így megy ám, iszonyú mázli kell ahhoz, hogy valakinek rögtön elsőre, vagy akár másodikra összejöjjön, és hát azért 38 évesen pláne nem annyira termékeny már az ember (plusz a súlyfölösleg is akadályozó tényező lehet) stb. Nem foglalkozott azzal, amit mondtam, hiszen ő TUDTA, hogy a babához nem kell más, csak rendszeres szex. Pont. Ennyire egyszerű!

És igen, a következő ciklusban terhes is lett, azóta már lassan szül is... Hát nem igaza volt?? Fogalma sem volt a lehetséges akadályokról, így nem parázott, nem nézett utána semminek, hanem kitartóan hitte, hogy sikerülnie kell, hiszen ez az élet rendje - és sikerült is neki.

1 évet adok magamnak a spontán teherbeeséshez és igyekszem sokkal optimistábban állni a dologhoz :o)