2014. május 29., csütörtök

Korai petefészek-kimerülés (POF), hormonpótló terápia (HRT) és terhesség??

Nagyon rég nem jelentkeztem, és sajnos most sem azért írok, hogy bejelenthessem, végre sikerült. Azért írok most, mert fontos információkra bukkantam, amiket szeretnék megosztani Veletek is.

Tehát, HRT, azaz hormonpótló terápia. Őszintén szólva, hosszú évekig nem tudtam elképzelni ennél ijesztőbbet; nekem ez egyet jelentett a feladással, lemondással, beletörődéssel. Hormonpótló terápia a klímaxos tünetektől szenvedő, 40-es éveik végén / 50-es éveikben járó nőknek kell, az egészségük, csontozatuk, bőrük, ép elméjük megőrzése érdekében. Nekem ez már az abszolút véget jelentette, úgyhogy veszettül küzdöttem azért, hogy a 37 éves testem tudja, mi a dolga, és még sok-sok évig ne jussak el odáig, hogy mesterséges hormonpótlás kell, mert azzal akkor lőttek is minden reménynek. Nos, nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Emlékszem, úgy egy éve az egyik fórumra beírt egy huszonéves lány, hogy reményt szeretne adni másoknak is, mert neki fantasztikus javulást sikerült elérnie: az FSH-ja 133-ról (!!!) 5-re (!) ment le, és ehhez nem kellett mást tenni, mint kívülről adagolni az ösztrogént és progeszteront, és milyen jó, hogy ezekkel az új eredményekkel végre már szóba fognak állni vele a meddőségi klinikán is. 
Ó, hát persze, bár ilyen egyszerű lenne ez a komplex probléma. Szóval szegény lányt alaposan kiosztották, hogy teljes tévedésben van, ez csak fals eredmény, nincs minek örülni, hiszen ez csak tüneti kezelés. Ez sajnos valóban így van, naná hogy a kívülről adott ösztrogén hatására lemegy az FSH, hiszen ez a dolga, de ez még nem jelent gyógyulást, a főprobléma attól még ugyanúgy adott, a kívülről adott hormonok csak elmaszkolják.

Mert ugyebár mi is történik a ciklusban? Az agyalapi mirigy FSH-t kezd termelni, ez serkenti érésre a petefészkekben lévő tüszőket. Ahogy nőnek a tüszők, ösztrogént választanak ki, ami visszahat az agyalapi mirigyre, hogy lelassítsa az FSH termelést. Egy bizonyos ösztrogénszintet elérve pedig az agyalapi mirigy LH-t választ ki, ami a tüszőrepedésért, a petesejt kiszabadulásáért felelős. 
Minél alacsonyabb a ciklus 2. napján mért FSH (és ösztradiolszint), annál nagyobb az esély a teherbeesésre. Ha csökkennek a petefészkek tartalékai, az az FSH szinten rögtön látszik, hiszen ugyanolyan hatás eléréséhez már jóval több egységnyi FSH-ra van szükség. 
A magas FSH tehát nem ok, hanem tünet; azt jelenti, hogy a szervezet veszettül küzd a tüszőérlelésért, de nem kapja meg a visszacsatolást (ha nincsenek tüszők, vagy gyenge minőségűek, nincs ami reagáljon, nem nő az ösztrogén ami leállíthatná az FSH-t, így az elszáll az egekbe, jön a hőhullám meg egyebek). Kívülről adagolva az ösztrogént, teljesen természetes, hogy csökken az FSH, hiszen ez a dolga, de tüszőt azt nyilván nem fog tudni teremteni. Vagy mégis?

Csaknem egy évvel ezelőtt boncolgattam már a kérdést a privát blogomon is. 
Ebben a tanulmányban a nőnek 164-es (!!!!) FSH szintje volt. A korát sajnos nem említi, pedig szerintem fontos lenne. Picire zsugorodott petefészkek, menstruáció hiánya (még megvonásos vérzést sem tudtak elérni nála, hiába kapott progeszteront), AFC zéró (egyetlen antrális tüsző sem volt megfigyelhető), extrém magas FSH és a tanulmány mégis arról számol be, hogy ovuláció és terhesség LEHETSÉGES pusztán az FSH szint csökkentésével!
A páciens nem kapott gonadotropinokat (tüszőérlelő injekciókat), hanem csak ethinyl ösztradiolt (20-40 mcg, hogy csökkentsék az FSH-t, és közben rendszeresen ellenőrizték és ultrahangozták. Ovuláció után pedig progeszteront kapott (vaginálisan, 200 mg naponta kétszer). 10 cikluson át kezelték, és a kezelés hatására ebből 6-ban VOLT tüszőérése és ovulációja. A 9. ciklusban teherbe esett és egészséges babát szült!
Itt van rögtön egy másik esettanulmány is, 3 terhességről, magas FSH ellenére. A csúcs FSH az 1-es és 2-es esetben 143  és 127 mIU/ml volt. Ők is ethinyl ösztradiolt kaptak, meg progeszteront luteális fázis támogatásként.
Ez ellentmond mindennek, amit józan ésszel gondolnék, egyszerűen nem értettem, hogy hogy a fenébe lehetséges ez?!

Még néhány történet amibe így hirtelen belebotlottam:
- 20-as években diagnosztizált POF, soha nem volt egyetlen ciklusa sem magától, és mégis spontán terhes lett és egészséges kislányt szült.
- 25 éves nő, FSH 100 körül, HRT-n volt amikor 32 éves korában természtes úton teherbeesett, most 19 hetes terhes
- 32 éves nő, FSH 100 fölött, HRT-re tették, 38 évesen spontán teherbe esett és szült..
85-ös FSH - két hónappal később természetes úton teherbe esett
- 18 évesen FSH 98 és 112 között, HRT-n volt amikor 26 éves korában természetes úton teherbe esett, most 6 hónapos terhes
- 28 éves korban diagnosztizált POF, legmagasabb FSH 128, úgyhogy 4 év HRT következett. HRT alatt, 31 évesen teherbe esett és egészséges kisfiút szült.
És a sor végtelen. 

A HRT és pregnancy szavakat beírva a keresőbe, talán rögtön az első találat ennek a brit nőnek a története, aki 59 évesen szülte meg a fiát, és semmilyen stimulációja, lombikja nem volt, saját petesejtből, természetes úton esett teherbe. Ja, hát az igaz, hogy HRT-n volt közben, és az orvosok is egyetértenek abban, hogy ennek köszönhetően történhetett meg ez a nem mindennapi csoda. A cikk 7 évvel ezelőtti (az eset meg még régebben, még 1997-ben történt, csak a hölgy "szégyellte" a világrekorder címet, azaz hogy 59 évesen esett meg, és igyekezett titokban tartani a dolgot. A nő egyébként tök jól néz ki, sokkal fiatalabbnak tűnik a valós koránál; látszik rajta, hogy odafigyelt magára és az életmódjára, szóval ez is tutira számít). Egy barát szerint romantikus hétvégére készült a hölgy, és előtte megemelte a dózisát...
A cikk említi, hogy többször is előfordult már, hogy HRT alatt estek teherbe a páciensek, de hozzáteszi, hogy ez azért borzasztóan ritka. Hát persze, mert a HRT-t jellemzően az idősebb korosztálynak írták fel, és a 40-es évek végén, vagy ötvenakárhány évesen már valóban nem olyan nagy az esélye egy-egy becsúszott ovulációnak.

De mi a helyzet velünk?? Vagy a nálam is jóval fiatalabbakkal? A korai petefészekkimerülés ugyanis mára már egész komoly hányadát érinti a nőknek; korántsem olyan ritka, mint tizen-huszonpár évvel ezelőtt. A HRT összekapcsolása a POF-fal és a teherbeeséssel abszolút nem jellemző, gyerekcipőben jár még az egész, nem csak Magyarországon, de még itt, nálunk is.
Mindössze néhány tanulmány van, ami már leírja, hogy a HRT igenis esélyt jelenthet a POF-osoknak a teherbeesésre, még ha vékonyka is az az esély.
Az American Pregnancy Association oldalán szintén feketén-fehéren le van írva, hogy a POF-osoknál a donorpetesejt, stimulációk stb. mellett a HRT-vel nem is olyan kicsi az esély a teherbeesésre ("however, 8% of women with POF who have conceived were using Hormone Replacement Therapy (HRT). Even though there is no absolute treatment, HRT has been one aid in helping women achieve pregnancy.")

Szeretném megmutatni Nektek ezt az indiai tanulmányt: Successful Pregnancies Following Hormone Replacement Therapy in a patient with Premature Ovarian Failure (nem szabad egyébként lebecsülni az indiaiakat, tőlünk rengetegen járnak át oda IVF-re, meg donor petesejtért meg béranyáért, mert profi munkát végeznek az orvosok, ráadásul az itteni ár töredékéért).
A tanulmány egy 27 éves nőről szól, akit POF-fal diagnosztizáltak, és aki 26 hónap HRT után spontán ovulálni kezdett, majd teherbe esett és szült. Az FSH-ja 136.17 mIU/ml volt, az LH 46.54 mIU/ml. Prolaktin és pajzsmirigy értékek normál határokon belül voltak. 6 hét múlva egy új vérvételen az FSH-ja 87 volt, LH 20.31. 15 éves korától menstruált 12 éven át, 30 napos ciklusai voltak, 5 napig vérzett, átlag mennyiséget. Az uh normál méhet és petefészkeket mutatott.
Az endokrinológusa hormonpótlást írt elő neki és donorpetesejtet javasolt. Egy évre rá meg is volt a donoros lombik, de nem sikerült. A páciens még egy évig folytatta a HRT-t, amikor is fogta magát, és abbahagyta. Spontán elkezdett menstruálni, az FSH-ja pedig 7.75 mIU/ml volt, LH 3.43 mIU/ml. 4 ilyen spontán ciklust követően teherbe esett és egészséges kislánya született, majd 10 hónap múlva ismét teherbe esett és egészséges kisfiút szült. 136-os FSH-ról indulva ez azért elég szép eredmény, azt hiszem... :)

A tanulmány azt mondja, hogy bár a POF-os diagnózis után mindössze 5-10% esély van csak a teherbeesésre, néhány nőnek azért sikerül teherbe esnie és úgy 80%-a ezeknek a terhességeknek egészséges baba megszületésével végződik. Természetesen nincs bizonyíték arra, hogy az IVF-en meg a donor petesejten kívül bármilyen más kezelés növelhetné a teherbeesés esélyét. Több esetet is feljegyeztek spontán teherbeesésről, ösztrogénnel kezelt POF-os nőknél, és írja, hogy azért a kor is számít ilyenkor.
Azt mondja, számos magyarázat van a HRT hasznosságára ezeknél a pácienseknél. A kívülről adott ösztrogén csökkenti az FSH-t, és visszaállítja a megmaradt tüszők érzékenységét vagy közvetlenül növeli a granulosa sejtek FSH-ra való érzékenységét.
A HRT beágyazódásra alkalmassá teszi a méhet. Több riport is van, amik az FSH csökkentésének fontosságát támasztják alá, és úgy néz ki, hogy a magasabb dózis ösztradiol jobban beválik. Javasolt a POF-os pácienseknél a donorsejtes ajánlgatás előtt egy próba-HRT elkezdése, folyamatos ellenőrzés mellett, hogy megindul-e az ovuláció.
Összefoglalva tehát, a HRT az FSH csökkentésével visszaállítja a megmaradt tüszők FSH-ra való érzékenységét, így elérhető spontán ovuláció és terhesség.

***

A fórumokon is elég sok részletes sikertörténetbe is lehet botlani, ezekből is leírnék egy párat.

A páciens 28 éves korában lett POF-fal diagnosztizálva (autoimmun okokat tippelt a doki, pm is alulműködött), a legmagasabb FSH-ja 128 volt. Azonnal felkeresett egy klinikát, ahol először clomidozni (closty) kezdték egészen 150 mg-os (!) dózisig (Omg, clomidot POF-osoknak eleve nem kéne adni, ilyen dózist meg aztán pláne!!!), semmi válasz, aztán 6 cikluson keresztül lőtte magába a puregont, növelve a dózist minden alkalommal, amíg el nem érte a maximum adható 600 iu-t!! (OMG)
Kettő tüszőnél sosem lett több, így hát egyszer sem jutott el a leszívásig, az IVF-et sima inszemmé konvertálták, és sosem jutott el a pozitív tesztig.
A klímaxos tünetei közben hónapról hónapra rosszabbodtak, borzasztóan érezte magát, úgyhogy feliratkozott a donor petesejt-listára, és elkezdte a HRT-t. Kipróbált néhányat, majd maradt a Trisequens-nél.
Közben új házba költöztek, és ez legalább segített elterelni a figyelmét. Ja, és a férjének meg spermaproblémái vannak, úgyhogy azt mondták a klinikán, hogy mindenképp ICSI kell majd, anélkül nem fog menni (addig viszont sosem jutottak el, mert nem volt elég tüszője amit le lehetett volna szívni). Az uh-k alapján egyébként mindkét petefészkét kicsinek és sorvadtnak írták le. Totál esélytelen.
Beletörődtek, hogy petesejt donor lesz belőle, amikor is egyszer csak teherbe esett, a cilusa 12. napján. Onnan tudja, hogy a 12. napon, mert abban a hónapban vendégek voltak náluk, és amikor elmentek, az volt az egyetlen alkalom, hogy együtt voltak!
Ráadásul eredetileg ikreket várt (!!), csak az egyiket elveszítette a 11. héten. A kisfia viszont egészségesen, 38+5-ön született meg :)

Azt mondja, rengeteg mindent próbált azelőtt, akupunkturát, reflexológiát, hipnoterápiát, búzafüvet, cinket, magnéziumot, Q10-et, szelént, egyéb vitaminokat, de amikor teherbe esett, akkor épp tényleg semmit nem csinált, csak elköltöztek és ez lefoglalta. Írja, hogy őszintén azt gondolja, hogy a POF-osoknak a HRT a legjobb esélyük a teherbeesésre, mert a testünknek szüksége van az ösztrogénre, hogy normálisan tudjunk működni. És Oxfordban az egyik korai menopauzás specialista orvosa is megerősítette, hogy ez volt a legjobb amit tehetett.

A fórumon a többiek kérdezték az AMH szintjéről, de mivel 2004-ben esett teherbe, akkor az AMH még sehol sem volt, úgyhogy nem tudja, de 128-as FSH mellett nyilván a padlón volt az AMH is. Írta, hogy amikor HRT-n volt, az FSH lement 15-re is (!!), amikor nem volt HRT-n, akkor meg jóval magasabb volt. Teljesen lemondott róla, hogy valaha is magától teherbe tudjon esni, úgyhogy nem is próbált teherbe esni, várt a donor sejtre, meg klinikákat nézett Spanyolországban, amikor egyszer csak megtörtént :)
***

Egy másik történet:
36 évesen lett diagnosztizálva 2006. júniusában, 4 hónapnyi menzeszkimaradás után, FSH 27.
2007. márciusában FSH 56.
2007. áprilisában elkezdte a HRT-t. (volt egyébként már egy fia, spontán, 2004-ben született. Ok a POF-ra ismeretlen, semmi gondja nem volt azelőtt - pont mint én)

1 évig volt HRT-n (1 mg ösztradiol naponta és 200 mg prometrium 12 napon át/hó). Igazából ekkor már az égvilágon semmit nem tett azért, hogy teherbe essen. A POF első évében még rengeteg időt és pénzt áldozott a különböző diétákra, akupunkturára stb. aztán egyre frusztráltabb lett, szóval inkább a HRT-t választotta. Eleinte nem volt túl elégedett a HRT-vel, úgyhogy 2 hónap erejéig fogamzásgátlóra váltott, de azzal sem volt elégedett, meg elég hülyén is érezte magát, hogy így még az esélyt is elvágja magától, szóval visszament a HRT-re, és utána terhes is lett. Annyi volt, hogy a szokásos adag 12 napnyi prometrium abbahagyása után egyszerűen nem jött meg, úgyhogy csinált egy tesztet és pozitív lett. Eleinte nem merte elhinni, nem mert örülni sem.

***

A következő lány 2007. novemberben kezdett próbálkozni, 27 évesen. Előtte 2 hónappal hagyta abba a fogamzásgátlót. Utána egyszer megjött, aztán 5 hónapig semmi. Folyamatosan reménykedett, hogy talán terhes, de a tesztek negatívak voltak, szóval orvoshoz ment, aki nem is vizsgálta ki rendesen, de azért megnyugtatta, hogy minden rendben lesz. A lány mérni kezdte a hőjét, úgyhogy hamar rájött, hogy nem ovulál. 2007-ben összesen 4x jött meg neki, szerinte ebből 3-ban ovulált és kb. 8 napos lutális fázisa volt. Eljött a 2008, és ő biztos volt benne, hogy valami gond van, de nem akart szembenézni vele és tenni valamit. Munkahelyet váltott és arra fókuszált. Fokozatosan kezdett rosszabbul lenni, egyre kevesebb energiája lett, elkezdődtek az éjszakai izzadások és hőhullámok is. év vége felé talált egy új orvost, elmagyarázta a helyzetet és új teszteket kért. 2009 elején hívta az orvos, hogy a 3. napi FSH-ja 20 és korai menopauzája van. Épp akkor lett 30 éves.

Az orvos elküldte őt egy specialistához, aki vázolta a lehetőségeket: a természetes teherbeesésre nagyon kevés esélyük van, szóval ha szeretne teherbe esni, akkor kezelésre lesz szüksége és donor petesejtre. Endokrinológushoz is elmentek, aki szintén igazolta a diagnózist. Az okokra egyik orvos sem tudott magyarázatot adni. A lány saját maga kérte, hogy tegyék HRT-re, mert addigra már kész volt a klímaxos tünetektől és nyugalmat akart, hogy át tudja gondolni ezt az egészet. Mivel még egész fiatal volt, az volt a terv, hogy belefér, hogy várjanak néhány évet egy donor petesejtes lombikra, és ráér majd akkor lejönni a HRT-ről.

2009. májustól 2010. októberig volt HRT-n. Nem érezte magát tökéletesen, de még mindig ezerszer jobb volt, mint azelőtt; igazi megkönnyebbülést jelentett. Idegenkedtek a donor lehetőségétől (anyagi, etikai oldal, mit mondanak majd a gyereknek stb.), azon is elgondolkodtak, hogyan élhetnének teljes életet gyerek nélkül, és megbeszélték a nevelőszülőséget meg örökbefogadást is, mint opciót. Nem tudtak döntésre jutni, rettenetesen maguk alatt voltak, úgyhogy adtak még maguknak 2 évet a döntésig, hogy legyen-e donor petesejt vagy ne.

2010. augusztusában az endokrinológusa megkérte, hogy hagyja abba a HRT-t 4 hónapra, és közben lefuttat néhány tesztet. Megemlítette neki, hogy ha van még esélye a teherbeesésre, akkor az a HRT abbahagyása utáni 3-6 hónapban lesz; ekkor jön elő a maradék kis termékenység, már ha van még egyáltalán.

Mivel szeptemberben és októberben is utaztak, nem hagyta abba a HRT-t egészen október végéig. Újra mérni kezdte a hőjét, mert tudni akarta, mi történik belül. Minden normálisnak tűnt (azaz nem történt semmi) egészen November végéig, amikor a hőmérséklete felugrott. 5-6 nap múlva egészen biztosan tudta, hogy ovulált, 4 éve nem volt ennyire meggyőző hőgörbéje. 17 napnyi magas hő után (ami alatt egy csepp barnázás sem volt), 2010 december 12-én ellőtt egy tesztet, és pozitív lett! :)
Először el sem merték hinni, elkezdett kutatni, mi más okozhat fals pozitív tesztet. Eleinte el sem merték mondani senkinek, annyira féltek. Amikor ezeket a sorokat írja, már 16 hetes terhes és minden a legnagyobb rendben van; történetével szeretne bíztatni másokat, hogy ne adják fel.

***

És végezetül egy blogajánló: My Bum Ovaries :)

Legmagasabb mért FSH-ja: 88
Legalacsonyabb FSH (HRT alatt!): 7.5
AMH: 0.16

17-27 éves kora között fogamzásgátlót szedett, semmi oka nem volt azt gondolni, hogy bármi problémája lehet a teherbeeséssel. Leállt a tablettával és nem jött meg 3 hónapig, viszont elkezdődtek a hőhullámok, éjszakai izzadások stb. Hat hónap múlva diagnosztizálták POF-fal, élete legszörnyűbb időszaka volt. Ebben a blogbejegyzésben összegzi a történetét, leírja, mikor mit próbált, és szerinte mi segített végül, és mi nem. Első helyen a HRT áll, mint élete legjobb döntése. Leírja, hogy ha valaki, hát ő aztán abszolút hormonellenes, de az orvosa végül meggyőzte, hogy szedés alatt is teherbe eshet, úgyhogy végül beadta a derekát. Egy héten belül emúltak a klímaxos tünetek, hőhullámok, tompaság. 1 mg ösztrogént szedett minden nap és 10 mg progeszteront minden második hónap első 12 napján. Azt mondja, minden második hónapban ovulált, közvetlenül a progeszteron-indukált ciklusokat követően. Egészen biztos benne, hogy a HRT volt az, ami megregulázta a petefészkeit, hogy azok tudják mi a francot kéne csinálni.
Ír még másokat is, olvassátok el, tényleg érdekes. Ja, és HRT alatt DHEA-t is szedett, ezt ajánlja még a legjobban a POF-os sorstársaknak. 25 mg-ot szedett, napi 2x. (ezt azért csak óvatosan szerintem, csakis orvosi ellenőrzés mellett)

DHEA-ról jut eszembe, a mai napig kapok leveleket ezzel kapcsolatban. Legutóbb egy olyan lány írt, akinek egy évvel ezelőtt még 45-ös FSH-ja volt és 0.1 alatti AMH-ja. Írja, hogy a blogom segítségével rátalált a DHEA-ra, és el is kezdte szedni (más vitaminok mellett), és az nemhogy levitte az FSH-ját annyira, hogy el lehessen indítani egy lombikot, de két sejtet le is tudtak szívni, és mindkettő meg is termékenyült, tehát volt mit visszaültetni is! (sajnos nem maradtak vele, de 45-ös FSH után ez szerintem akkor is óriási eredmény!). Aztán abbahagyta a DHEA-t, és a következő lombiknál nem is reagált a stimura. Decembertől újra szedi, az FSH-ja 8-12 között ingadozik, legutóbbi AMH értéke 0.2 lett, és vérvétellel is igazolt peteérése volt :) Drukkolok neki ezerrel a következő lombikhoz :)

Aztán, írt nekem egy másik lány is, akinek 68.7-es (!) FSH értéke volt, 34.4-es LH-val, de később sem volt az FSH 29 alatt. Nem szedett semmit, viszont keményen edzeni kezdett, heti 4x járt brutál spinningre, majd plusz hasizom tornára is, így vezette le a stresszt. 1 hónap múlva nem jött meg, csinált egy tesztet, pozitív lett, azóta már meg is született a kislánya :) Neki is nagyon-nagyon köszönöm, hogy írt nekem, minden inspiráció jól jön :)

Nem azt mondom, hogy most akkor mindenki rohanjon az orvosához hormonpótló terápiáért. Azt szerettem volna, ha tudtok róla, hogy ez igenis létezik és lehet egy opció a POF-osoknak, főleg a huszas-harmincas korosztálynak. Mint látjátok, számtalan eset bizonyítja, hogy pusztán HRT-vel el lehetett érni ovulációt és terhességet a lehető legreménytelenebbnek tűnő esetekben is.
Rólam alig 35 évesen, 28-as FSH-val azonnal lemondtak, a donor petesejt az egyetlen esélyem. A HRT-t csakis a csontjaim egészségének megőrzése érdekében javasolta az előző orvosom, küzdelmem végállomásaként. Soha egy orvos sem mondta, hogy érdemes lenne megpróbálni a HRT-t mint kezelést a POF-ra, már csak azért is, mivel túl fiatal vagyok még ilyen magas FSH értékekhez. Egyszerűen nem is foglalkoznak megoldások keresésével: donor, és kész.

Igen, vannak kockázatok; ha hosszú évekig csak ösztrogént kap valaki, azzal nő a méhrák (endometrial cancer, méhnyálkahártyarák) esélye. Ezt kivédendő szoktak hozzá adni progeszteront is (pl. a Trisequens is tartalmaz ösztrogént és progeszteront is), ez esetben viszont a mellrák esélye nagyobb (fasza, ugye?). Más vélemények szerint meg 50 éves kor alatt nem igazán kell ezen aggódni.  És amúgy is csak pár hónapnyi terápiáról van csak szó. Mi van, ha tényleg ennyi kell a szervezetnek, egy löket, hogy észhez térjen? Főleg a huszonéveseknél, akiknek egyszer csak nem jön meg, és semmi magyarázat (korábbi sugárkezelés, műtétek, genetika stb.) nincs rá.
Utána kell nézni, mérlegelni kell. És a legfontosabb, hogy egy orvos is kell hozzá, aki partner ebben, és hajlandó végigmonitorozni pár ciklust, hogy lássuk, mi történik és megállapíthassuk, mi lenne a legmegfelelőbb dózis.

Köszönöm, hogy végigolvastatok! :)

2013. február 6., szerda

Szünet

Ezt a blogot azért kezdtem el írni, hogy kiírhassam magamból mindazt, amit nem mondhattam el senkinek. Szerettem volna sorstársakat találni, ötletelni, tapasztalatot cserélni - és ez mind meg is valósult :)

Sok barátunk, jó ismerősünk van szerencsére, akik ismernek, szeretnek minket, és sok mindent tudnak rólunk, de azt, hogy az elmúlt években miken mentem keresztül és milyen súlyos diagnózissal kellett szembenéznem, alig pár ember tudja csak, erről a blogról pedig 2 nagyon közeli barátnőmet leszámítva senkinek nem szóltam.
Nem egy vidám blog ez sajnos, mert ide évek óta csak a nyűgjeimet, csalódásaimat, kudarcokat (na meg az újabb "felfedezéseimet") írtam meg, az "igazi életemről" meg semmit és úgy érzem, hogy ezért hamis képet festhet rólam. Az a helyzet ugyanis, hogy a korai petefészekkimerülés diagnózisát leszámítva szerencsére tényleg nem lehet semmi okom panaszra. Boldog életem van, a férjemmel olyan hihetetlen szeretet, olyan erős kötelék van köztünk már 16 éve, amit sokan el sem tudnak képzelni és van egy gyönyörű, egészséges kisfiunk, aki minden napunkat bearanyozza.  Békében, harmóniában, biztonságban élünk egy csodaszép, napsütéses országban, tele tervekkel.

A leghülyébb felhasználónévvel, teljes anonimitásban írtam ezt a blogot, és nagyon próbáltam figyelni, hogy minél kevesebb személyes infót adjak ki magamról. Nem szerettem volna, hogy olyanok is rámtaláljanak, akik személyesen, a civil életemből ismernek, és a leírtak alapján beazonosítsanak.
Kellett hozzá pár év, de végül ez mégis megtörtént, és ha ők rámtaláltak, akkor simán lehet, hogy olyan távoli ismerőseim is rámismertek, olvasnak és naprakészek belőlem, akikkel viszont nem szeretném a legbensőbb érzéseimet, laboreredményeinket, együttléteink időpontjait stb. megosztani.
A napokban kaptam ismét egy pofont az élettől (nem babatéma kivételesen, de az öndiagnosztizálós témakörbe remekül passzol), amit tanulságképpen megírnék, de már inkább zárt keretek között.
Úgy döntöttem tehát, hogy a magánéletünk védelmében indítok egy zárt blogot, ahol szeretettel várok mindenkit, akit érdekelnek a továbbiak. Ezt a blogot így hagyom, mert hátha hasznos lehet még ez a tartalom valakinek és tervezem, hogy fogok azért még írni ide is.
Aki szeretne továbbra is olvasni a zárt blogban, az légyszi jelezze itt, vagy privátban az ezustmacko777 kukac gmail pont com emailcímen.

Köszönön szépen, hogy velem voltatok!! :*


2012. november 12., hétfő

A pofáraesés :(

Köszönöm szépen mindenkinek, aki drukkolt, tényleg nagyon jólesik! Igazából már rég megírhattam volna a történteket, de egyrészt nem voltam abban a lelkiállapotban, másrészt volt még egy találkozóm az orvosommal, úgyhogy ezt még meg akartam várni, hogy teljes képet adhassak. 
A helyzet az, hogy sajnos megspóroltam magamnak a beültetés utáni 2 hét várakozás izgalmát, ugyanis a korábbi ígéretes eredményeim ellenére sajnos egyetlen petesejtet sem sikerült leszívni, így nem is volt mit visszaültetni ugye. :((( Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogyan érintett ez, de a történteket azért leírom, hátha tanulságul szolgálhat valakinek (nekem biztos).

Szombat este a megadott időpontban beadtam a tüszőrepesztő injekciót. Vasárnap este 10-től már nem ettem és nem ittam, hétfőn reggel 6.30-kor pedig a kórházban kezdtünk. 
Megmondom őszintén, hogy volt némi rossz előérzetem, ugyanis a tüszőrepi beadása óta az égvilágon semmit nem éreztem; se feszítő érzés, se szurkálás, se görcsök, se derékfájás, se semmi, ami korábban az inszemek előtt egyértelműen jelentkezett (és több tüszőm ott sem volt).

Felvették az adataimat, kaptam karszalagot és lábszalagot is, pont ahogy a lapar előtt, és pont ugyanabban a "day procedure" kórterembe kísértek, ahol a lapar előtt is voltam. A különbség annyi volt, hogy az TB-re ment, ez meg ugye magánban (reprodukcióval kapcsolatos költségeket a magánbiztosítóm majd csak jövő áprilistól fizet sajna), úgyhogy ugyanazon a kórházi ágyon 4.5 órát eltölteni az most kapásból 210.000 Ft-nyi összegbe került (oké, ebben benne volt egy bögre tea, egy csomag keksz és két db szendvics is - nem gluténmentes, hiába írtam rá a kórházi papíromra, hogy azt kérek). Azóta egyébként már megjött a számla a lombikról is: a kórházi ágyon felül összesen cirka 1.7 millió Ft-nyi összeget kell becsengetnünk (amiből mondjuk később csaknem 1 millát visszakapunk az itteni TB-től). Azért ilyen olcsó, mert ICSI-vel és visszaültetéssel, luteális fázis támogatással végül nem kellett vesződniük. Ja és ha lett volna blasztobabánk, és/vagy fagyasztásra való babánk, az is mind sok-sok plusz pénz lett volna.

Na de visszatérve a leszívás napjához: hamarosan megjelent az anesztes doki, nem ugyanaz, aki a múltkor volt. Külön el is mondtam, amit az összes papíromra rá is írtam, hogy 4 hónappal ezelőtt voltam altatva ugyanebben a kórházban, és elég szar vége lett; akármit adtak, 8 órán keresztül nem múlt el a brutál hányinger, volt hányás, gyengeség, alacsony vérnyomás, sok infúzió ellenére nempisilés, nem működő hólyag miatti katéterezés és végül 4 nap kórház. Huhh, rögtön vissza is nézte a papírok között, hogy miket is kaptam, és mondta, hogy az ötféle hányás/hányingercsökkentő szerből amit alkalmaznak, én múltkor kettőt kaptam (köztük a legerősebbet is, amit kemosoknak is szoktak adni), most ő hármat fog alkalmazni. Nyugtatott, hogy a lapar azért komolyabb volt, hosszabb ideig is tart, meg ott ugye felfújják a hasüreget gázzal és ez is bekavar. Mondtam neki, hogy csak 2 tüszőm van, úgyhogy nekem amúgy sem tart sajnos annyi ideig a leszívás, mint egy normál nőnek. Nekem az se baj, ha csak szunyókálok, vagy félig ébren vagyok; inkább ne is üssön ki teljesen, mert még egyszer nem csinálnám végig a lapar után történteket (na és anyagilag sem fér bele, hogy 4 nap kórházban tartózkodást ki tudjunk fizetni ugye).

A műtőben bemutatkozott a biológus, meg az orvos is megérkezett, aki a leszívást csinálta (nem az én dokim volt, hanem egy szomorú szemű nő). Elmondtam nekik, hogy sajnos korai petefészek-kimerülésem van, és "csak" két tüszőm, de azok ígéretesek az ösztrogénszint alapján. Kérdeztem a biológust, hogy az EmbryoGen-t ezen a klinikán használják-e már. Namost ahhoz képest, hogy épp ausztrál találmányról van szó, nekik halvány fogalmuk sem volt, miről beszélek. Visszakérdeztek: az embryo glue-ra gondolok? Nem, mondom, teljesen másra; ez egyfajta táptalaj, és nagy mértékben növeli a beágyazódás és a klinikai terhesség esélyeit, például az ilyeneknél mint én, akinél ugye esély nincs blasztocitáig elmenni, és marad a korai beültetés. Ekkor úgy tűnt, valami talán rémlik nekik, de mondták, hogy itt ilyen nincs - aztán szerencsére elaltattak.

Amikor felébredtem az őrzöben, az első amire emlékszem, az az, hogy nincs hányingerem. Csak szimplán nagyon álmos voltam. Láttam pár nővért tenni-venni, de hozzám senki nem jött oda beszélni velem. 9 után már vissza is toltak a helyemre, ahol a férjem olvasgatott egy széken békésen. "Adtál mintát?" - kérdeztem tőle egyből, ő meg csak lesett, hogy neki senki nem szólt, hogy mennie kéne bárhová is. Ekkor már tudtam, hogy nagy a baj, hiszen 8.30-ra volt kiírva mintaadásra, úgyhogy ha nem szóltak neki, nyilván nyomós okuk volt rá. Mondtam, hogy hát akkor ez azt jelenti, hogy ennyi. :(( Ő azt mondta, dehogyis, máris elmegy és megkérdezi. Kb. tíz perc után jött vissza, és mondta, hogy nem tudtak leszívni sajnos semmit. :((( A nővéreknek már értesíteniük kellett volna erről minket, de ezt úgy látszik, senki nem tette még meg. Nem sokra rá aztán megjelent Claire, az aranyos nővérke, akivel  2 nappal azelőtt a sportnapon véletlenül összefutottam és akkor sokat beszélgettünk (egyébként már simán megismernek a nővérek, pedig iszonyat sok páciensük van).
Megölelt, megpuszilt, ekkor persze már bőgtem. Elmondta, hogy a dokikat is meglepte a dolog, mert az ösztrogénszintem tényleg ígéretes volt 2 tüszőhöz, de többszöri átöblítés után sem tudtak petesejtet leszívni. (az biztos, hogy küzdöttek, mert rendesen véreztem, még rá két napra is több volt, mint pecsételés)

A tüsző fejlődésekor a petesejt ugye a tüsző falához van csatlakozva, és innen csak az ovuláció előtt válik le (ezért kell pontosan időzíteni a lombikot ugye, tehát akkor leszívni, amikor a tüsző még nem repedt meg, de a faláról már levált a sejt és így könnyedén le lehet szívni a tüszőfolyadékkal)
Első és legfontosabb tudnivaló: minden tüsző tartalmaz petesejtet. Az "üres tüsző" elnevezés tehát erősen félrevezető, mert valójában nincs ilyen. Hogy a petesejt miért nem válik le a tüsző faláról, annak több oka lehet: probléma a petesejt fejlődésében, minőségében, probléma a tüszőrepesztő injekció körül (minőség, mennyiség, rossz időzítés), rossz protokoll választás, elcseszett stimuláció stb.

Az EFS-ről (Empty Follicle Syndrome - azaz amikor megfelelően fejlődő, érett méretű tüszők és a hozzájuk tartozó magas ösztrogénszint ellenére sem sikerül petesejtet leszívni) itt olvashattok bővebben (és itt is írja, hogy az ilyen esetek többsége emberi hiba következménye, ami a protokoll/stimuláció változtatásával korrigálható), ahogy érdemes elolvasni Dr. Sher cikkét is, aki azt is leírja, hogy a leggyakrabban csökkent petefészektartalékokkal rendelkezők (DOR), 40 év fölötti nők, illetve PCOS-ok esetében fordul ez elő, AKIK nem a számukra megfelelő protokollt, stimulációt kapták. (itt pedig érdemes megnézni a hozzászólásokat, hogy hányan vannak, akik tizensok jónak kinéző tüszőből nem kaptak végül semmit, vagy csak 1-2 petesejtet).

Az én orvosom azonban, mivel eddig is erősen húzta a száját az FSH és AMH eredményeim láttán,   nyilván egyből azt süti rám, hogy alapból szar minden bennem érő petesejt, amellett, hogy rohadt kevés is van belőlük. Ez viszont NEM így van. Először is, az életkor sokkal fontosabb tényező, mint a magas FSH. Nálam, alig 36 évesen a 20-28-as kezdő FSH (ami ráadásul csak idén szabadult el, az elmúlt években normál keretek között mozgott) nem azt jelenti, hogy egy kb. 46 éves nő petesejtjeivel rendelkezem, hanem azt, hogy igenis vannak az életkoromnak megfelelő minőségű sejtjeim, csak épp jóval kevesebb, mint egy átlag 36 évesnek.
A másik, hogy az FSH hullámzik; néha magas, néha viszont normális (normál ösztradiol mellett). A perimenopauza sajnos ezzel jár: hosszabb-rövidebb ciklusok, változó FSH és ösztradiolértékek, így a mi esetünkben egyáltalán nem mindegy, mikor kezdünk stimulációba. Jó adag szerencse is kell hozzá: az, hogy egy jónak ígérkező ciklusban végül szar eredmény születik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy legközelebb is pontosan ugyenezt az eredményt kaphatjuk csak.

És akkor a DHEA-ról:
Mint tudjátok, a DHEA-t én nem az interneten veszem, hanem a klinikán, és az orvosom írta fel. Többen is kérdeztétek, hogy ellenőrizte-e előtte a DHEA-S szintemet. Az a helyzet, hogy nem; annak ellenére sem, hogy már eleve a legelső találkozásunkkor megmutattam neki az elmúlt évek leleteit, hogy a DHEA-S szintem nekem mindig alapból is a felső határértéknél, vagy fölötte volt. Azt mondta, ez jelen esetben teljesen irreleváns, itt a magas FSH-t és a DOR-t kezeljük, és az csak a használat során fog kiderülni, hogy vajon abba a csoportba tartozom-e akiknek használ, vagy abba, akiknek nem.
Boldog voltam, hinni akartam, hogy nálam is beválhat (fontosnak tartom elmondani, hogy a DHEA-s cikk óta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam olyanoktól, akikkel sok évnyi sikertelenség után valóságos csodát tett, és sikerült is teherbe esni!!!). Úgy voltam vele, hogy max nem használ, de rosszabbá csak nem teszi az eleve szar helyzetet.

Mivel az elmúlt évek negatív orvosos tapasztalatai alapján inkább szeretem én is tudni, mi és miért történik velem, a háziorvosomon keresztül 2 hónapnyi szedés után azért csak kértem egy DHEA-S és tesztoszteronszint ellenőrzést. Az eredményről júniusban a blogon is írtam: az addig normális tesztoszteron szintem a felső határértékre került, a DHEA-S szintem meg jóval a felső határérték fölé. Ezekről természetesen megkérdeztem az orvosomat is a következő konzultáció alkalmával, de ismét azt mondta, hogy semmit nem jelent. Szedjem csak tovább a DHEA-t, és felírt további 2 dobozzal (2 x 100 db-ot). Rá két hónapra egy másik háziorvoshoz kaptam időpontot, aki azt tanácsolta, hogy próbáljak kikapcsolódni, relaxálni, és nem írta ki az általam kért vérvételeket, merthogy szerinte fölösleges. Mivel szedem a DHEA-t, nyilván magas lesz minden, majd jöjjek vissza akkor ha már nem szedem. De a magas tesztoszteronszint megakadályozhatja az ovulációt is - mondtam neki, mire ő azt válaszolta, hogy á, 2 hónapja is épp hogy határérték fölött volt, nem befolyásol az semmit.

Ehhez képest most, a stimulált ciklus után, okokat keresve a sikertelenségre, sajnos nem egy olyan forrást találtam (pl. ezt), ahol arról számolnak be, hogy azok akiknek eleve a normálisnál magasabb androgén vagy DHEA-S szintjük van, azok véletlenül se kezdjék el szedni a DHEA-t, mert csak rosszabbá teheti a helyzetet. Mielőtt szedni kezdenénk, méressük meg a DHEA-S és androgén szinteket, és ezeket a DHEA szedés alatt is folyamatosan monitorozni kell, hogy meggyőződjük róla, hogy nem szállnak el túl magasra.

7 (hét) hónapig szedtem végül a DHEA-t, és ezalatt az idő alatt egyszer lett csak mérve az érték (2 hónap után), az is csak azért, mert én külön kértem. Az orvosomnál persze nem egyszer rákérdeztem erre, de azt mondta, nincs összefüggés, ne aggódjak annyit. Mivel amúgy is kezdtem belefáradni az egészbe, tényleg leálltam a témáról, nem olvastam utána jobban, igyekeztem bízni benne.

Gondolhatjátok, mennyire szíven ütött hát, amikor most a sikertelenség okát kutatva azt találtam, hogy a DHEA bizonyos esetekben olyan tesztoszteron túltelítettséget okozhat, ami már negatívan befolyásolhatja a tüsző- és petesejtfejlődést, annak minőségét. Itt bővebben is utánaolvashattok, hogy miért is jelent problémát a magas LH/tesztoszteron a petefészkekben. Mint láthatjátok, ez a nagy nevű amerikai orvos is elismeri a DHEA termékenységet növelő hatását - olyanoknál, akiknél alacsony vagy normál DHEA vagy tesztoszteron termelődés van (a DHEA-t nagyobb részben a mellékvesekéreg, kisebb részben a petefészkek/herék termelik)
A mi esetünkben (POF, DOR) nagyon fontos a személyre szabott, a szokásosnál nagyobb figyelemmel monitorozott stimuláció (és hogy pl. Menopur-t, ami nem csak FSH-t, hanem nagy dózisú LH-t is tartalmaz, mi ne kapjunk (se clomidot, de azt mondjuk eddig is tudtam).
A mi esetünkben a sikeres lombikhoz nagy adag szerencse is kell persze, de a legtöbb az orvos szakértelmén, felkészültségén, tapasztalatán múlik; az általa alkalmazott protokollon és petefészek-stimuláción.

A kudarc után természtesen szerettem volna mindezt megbeszélni az orvosommal. Kezdtem azzal, hogy elmondtam neki, ilyen szép ösztrogénszint mellett elégedett voltam a 2 tüszővel, és igencsak lesújtott végül az eredmény. Hát igen, ők is meglepődtek, de sajnos benne volt a pakliban.
Elmondtam, miket találtam, és hogy ezek alapján én 7 hónapig szedtem egy szteroid hormont, amit egyes források szerint nekem speciel el sem lett volna szabad kezdenem, mivel eleve magas volt a szint, és a túl sok tesztoszteron belépve a tüszőfolyadékba negatívan befolyásolhatja a petesejt fejlődését. A fickó közölte, hogy ezekkel ő nem ért egyet, a tüsző fejlődésénél ez kiegyenlítődik, és a DHEA-S szintet meg ők a klinikán nem is szokták soha ellenőrizni, mert nem jelez előre semmit, nem lehet belőle megjósolni az IVF kimenetelét. Az, hogy a DHEA beválik-e, csak akkor tudhatjuk, ha hónapokon át szedem, függetlenül bármiféle szintemtől. Közölte, hogy egyedül a petefészkeimet hibáztathatom, nem mást. Ő megmondta előre, és most is csak ezt tudja mondani, hogy nálam csak a donor petesejt a megoldás. Mondta ezt olyan fejjel, mintha csak arról beszélne, hogy magas egy kicsit a prolaktin, felír némi bromot.
Mondtuk neki a férjemmel, hogy ezt - ennyi idősen - elfogadni sajnos nem tudjuk. Lehetetlen, hogy itt a vége, és 36 évesen már csak donor petesejttel lehessen testvére a minden probléma nélkül, természtes úton fogant kisfiunknak. Ha 48 éves lennék, ciklusok és ovuláció nélkül, rég belépve a menopauzába, akkor megérteném, hogy ezt mondja, de 36 évesen, egyetlen elcseszett lombik után én még nem adnám fel, ha nem bánja.
Nagy nehezen előállt aztán egy ötlettel, amit még esetleg meg lehet próbálni. Felcsillant a szemem, hátha a Saizen-t mondja, de nem, ő a tesztoszteron krémre gondolt, majd hozott is róla egy pár oldalas fénymásolt anyagot, és vigyorogva tette hozzá, hogy ez persze pont ellentétes azzal, amit az az amerikai orvos írt. (az anyagot eltettem, és azóta sem olvastam még el.)

Múlt héten (a DHEA abbahagyása után 1 héttel) megmérettem újra a háziorvossal a DHEA-S szintemet, és 4.4 lett az eredmény (1.7 - 9.2), soha ilyen alacsony még nem volt. Olyan, mintha a szervezetem a 7 hónap alatt hozzászokott volna, hogy kívülről kapja, és ha leállok, nincs elég, de mindez persze csak az én fantáziám, nem néztem még utána (és nincs is hozzá kedvem). Mutattam az orvosnak az eddigi értékeimet:

*12.28 umol/l      (2.68 - 9.2)   21/08/2008
9.6 umol/l           (0.96 - 11.7)    14/05/2009
6.3 umol/l           (1.2 - 6.9)        14/05/2010
*7.9 umol/l          (1.2 - 6.9)       18/10/2010
*14.3 umol/l         (1.7 - 9.2)       09/06/2012  (2 hónap napi 75 mg DHEA után)

Rákérdeztem, hogy az eddigi eredményeim fényében hogy lehet most ilyen kevés. Erre azt válaszolta, hogy ha megnézem, megfigyelhető egy csökkenő tendencia, 12.28 - 9.6 - 6.3..., úgyhogy ez a természetes, korral járó folyamat.
(hogymiafaszvan??) Felhívtam szíves figyelmét a határértékekre, amit ha megnéz, láthatja, hogy hiába ugyanaz a mértékegység, teljesen különböző helyeken vették le a vért (az elsőt még Mo-n, a többit itt, de különböző városokban és államokban), különböző laborok értékelték ki, úgyhogy rohadtul nincs szó semmiféle csökkenő tendenciáról!! Ja, hát igen, országonként, városonként, laboronként vannak különbségek - mondta, de végül a kérdésemre nem kaptam normális választ, csak az eddigieket ismételgette.

A 7 hónapnyi DHEA egyébként nem okozott semmi komoly mellékhatást. NEM mélyült kicsit sem a hangom, pont ugyanaz a mezoszoprán, amivel középiskolában énekkaros voltam :D És nem  szőrösödtem; nem nőtt bajszom, szakállam, pajeszem se, és a testszőrzetem sem durvult el, ugyanolyan kis szőke pihéim vannak, mint eddig. :D Aknék azok voltak (még mindig vannak, de már múlóban), hajzsírosodás is, meg hajhullás is (mindez mondjuk nem kis mértékben, főleg az utóbbi időben).
Csekély ár ez a remélt eredményt figyelembe véve...

Rákérdeztem, létezik-e itt AOA (anti ovarian antibodies) teszt. Ugyan év elején már egy nővért is megkérdeztem erről, és ő még csak nem is hallott róla, azért tettem itt is egy próbát.
A petefészek elleni antitestek ugyanis jellemzően megtalálhatóak a korai petefészek-kimerüléses nőknél. Igaz ugyan, hogy a tesztet sokan nem tartják túl megbízhatónak, mivel úgy 30%-ban egészséges, teljesen termékeny nőknél is megvannak kis számban ezek az antitestek, a korai petefészek-kimerülésesek esetében viszont akár 70%-uknál is megtalálhatóak, ráadásul nagy mennyiségben! És ha már van vmilyen autoimmun betegség (pl. Hashimoto...), akkor eleve alapnak kellene lennie, hogy ezt is letesztelik.

Megkérdezte, ugyan mit segítene az rajtam, ha végeznének itt ilyen tesztet? A teszttől nem fogok meggyógyulni. Hát mondom a teszttől biztosan nem, de ha kiderül, hogy vannak antiestek és kezeljük őket, akkor azzal valószínűleg javíthatok a helyzetemen. Erre nem létezik kezelés. Érdekes, ez a cikk meg azt mondja, hogy van. Értsem meg, a petesejtjeimet nem hozza vissza már semmi.
Ezzel tisztában vagyok - mondtam, és nyilván nem is azt várnám a kezeléstől, hogy hirtelen normál méretűre nőjenek vissza a petefészkeim és huszasával ontsam a lombikokon a jobbnál jobb petesejteket,  de ha legalább lelassíthatnánk a pusztulást, már nyertem egy kis időt.
Nincs amivel lassíthatnánk.

A férjemet megkérdezte, hogy szedi-e a Menevitet, mert azzal igazán javíthatna a sperma mennyiségen, ez a készítmény a legjobb, és semmi mással nem helyettesíthető.
Kérdezte ezt konkrétan egy Menevit-es tollal a kezében. :D
Mondtam neki, hogy a mennyiséggel speciel nincs gond, 100 milla fölött van / ml, ami elég brutál, nálunk mindig csak a morfológia volt a probléma, és ezen a legnehezebb bármit is javítani.

A progeszteron krémre azt mondta, hogy abszolút nem javasolja, mert többet árt, mint használ; megakadályozhatja a beágyazódást (ennél a mondatnál az összes hormonterapeuta egyszerre szisszent volna fel).

Rákérdeztem a gluténérzékenységi vizsgálatomra, hogy megkaphatnám-e az eredményt, amit még év elején csináltatott. Kiderült, hogy szart sem ért, merthogy ugye gluténmentes diétán voltam (amit egyébként el is mondtam neki, hogy 2 éve azon vagyok, úgyhogy nem tudom, minek írta ki így ezt a vérvételt). Senki kedvéért nem fogok 2 hétig (a vérvétel előtt) glutént zabálni, amivel aztán vagy 6 hónapom cseszem el.
Kérdezte, honnan jött nekem egyáltalán ez a gluténérzékenységes dolog? Mutattam neki, hogy a HLA DQ8 génpár pozitív lett (az eredményem beszkennelve ide is feltettem anno). Háááát, igeeennn, de hát ez azért még nem jelent egész biztosan gluténérzékenységet - mondja. Van bármi tünetem?
Nincs - válaszoltam. Hát akkor meg minek vagyok én egyáltalán gluténmentes diétán?? - kérdezte.
Az autoimmun problémám miatt (ld. Hashimoto), merthogy több tanulmány is alátámasztja, hogy van összefüggés az életünk során elfogyasztott glutén és az autoimmun betegségek kialakulása között.
Na, itt már úgy nézett rám, mint egy cirkuszi majomra, majd közölte, hogy valamit nagyon keverek, nincs ilyen, egyek csak nyugodtan glutént.
Ezen a ponton már igazán nem láttam értelmét, hogy akár egy perccel többet is elpazaroljak az életemből, úgyhogy elköszöntem és eljöttem. (és erre az orvosra vártam én anno 3.5 hónapot, hogy egyáltalán bejussak hozzá!!!)

Hát ezek vannak, köszönöm ha valaki volt olyan kitartó és végigolvasta.
Az a helyzet, hogy megakadtam. Nincs kihez fordulnom, nem tudok itt olyan orvosról, aki legalább egy kicsit pozitívabban tudna hozzáállni az esetemhez, van bőven ilyen irányú tapasztalata és sikeres esetei. Mutattam most ennek az orvosnak is egy esettanulmányt, ahol 20-as FSH-val kezdett a nő 38 évesen, mégis teherbe tudott esni inszemmel, aztán 40 évesen kezdte a lombikokat a kistesóért, 300IU-s Gonal-ra ekkor nem is reagált, törölni kellett a ciklust, később változó protokollokkal, változó mennyiségű Gonal és egyebek mellett lett pár tüsző és petesejt, de sosem sikerült semmi, míg végül a 7. lombik lett a befutó, alacsony dózisú stimu mellett (150 gonal a korábbi 450 helyett) 4 tüsző, 4 petesejt, 4 embrió és 42 évesen ikerlányokat szült.
A különbség az, hogy neki volt olyan orvosa, aki küzdött érte, és értett is ahhoz, amit csinál. Kurva sok pénze ráment a nőnek, de úgy volt vele, hogy pénzt tud majd teremteni a menopauza után is, petesejtet viszont nem. És ma 3 gyerekes anya, mind saját petesejtből.

Jövő áprilisig anyagi okokból mindenképp pihenünk (most csak cikluskövetésekre vagyok kiírva).
Addig megpróbálok felhajtani itt egy korai petefészek-kimerüléses esetekben tapasztalt orvost, hátha azzal nagyobb szerencsém lesz. Az idő ellenem dolgozik, ezt sajnos tudom jól :(
Annyit tudok tenni, hogy visszamegyek a paleo-ra (húst viszont egyébként alig eszem, sosem voltam annyira oda érte, nem kívánom; a tejtermékekről viszont iszonyat nehéz lemondanom), ötvözöm a raw food diet-tel (erről is írtam nemrég), és most már TÉNYLEG elkezdem az AVIVA tornát. Ebben szeretném Zöld Csiga segítségét kérni, ha esetleg olvas, hogy megkereshetném-e skype-on.

Köszönöm mindenkinek, hogy velem voltatok, drukkoltatok és sajnálom, hogy nem szolgálhattam jobb hírekkel.