2012. május 2., szerda

Gondolatok

Február óta most először találkoztam az orvosommal. Nem mondanám, hogy vártam ezt a napot, mert azért sejtettem, mire számíthatok tőle - és persze így is lett :( 

Végeztem a cikluskövetéssel, és a legutolsó, ovuláció utáni vérvételem eredménye igazolta végre az eddigi elméletemet, miszerint az egy rövid - egy hosszú ciklusaim igenis összefüggenek egymással (mert az eddigi orvosaim nem így gondolták - ők simán letudták annyival, hogy vannak jó ciklusaim, amikor jól dolgozik a petefészkem, meg van amikor kevésbé dolgozik jól. Olyan tanácsot is kaptam már orvostól, hogy nem baj az, ha már a 6-8. napon ovulálok, úgy látszik nálam ez ilyen; akkor ezekben a ciklusokban korábban kell összebújni (?!?)

30 éves koromban jelentkezett először a probléma, hogy egy normál(nak tűnő) ciklust egy nagyon rövid követ. Eleinte elvétve fordult csak elő, később rendszeressé vált. A rövid ciklusokban a második vagy harmadik napon mért ösztradiol már magasabb volt a kelleténél, amit aztán így nagyon korai ovuláció követett. A ciklus első szakszának rövidülése a korai változókor egyik jele, ez nem újdonság, de alig 30 évesen mégis ki veszi ezt komolyan?
Eddig mindenki úgy kezelte a problémámat, hogy a rövid ciklusokban egyszerűen túl gyorsan emelkedik az ösztrogénszint, hamarabb ovulálok és emiatt lesz túl rövid a ciklus - Hát nem. Úgy volt szar a ciklusaim legtöbbje, ahogy volt. Nem csak a rövidek.

Felrajzoltam most gyorsan egy papírra, hogy nagyjából hogy kellene kinéznie egy normál ciklusban az ösztrogénszintnek (kék vonal), és hogy ehhez képest hogy fest az enyém (piros vonal).
Odaírogattam a mostani vérvételi eredményeket is (pont az ösztrogéncsúcsról maradtam le, mert épp vasárnapra esett és aznap nem volt vérvétel, így azt csak saccoltam). 


Normál esetben az ösztradiol szint közvetlenül az ovuláció előtt ugrik meg, majd visszaesik, aztán úgy a luteális fázis feléig ismét nő egy picit a szintje, a ciklus végén pedig leesik.
Minél jobb minőségű a tüsző, annál több ösztradiol termelődik és annál jobb a tüsző növekedése.
Ezzel szemben az én görbémen a következő látható: növekedett ugyan az ösztrogénszint, de ennél azért magasabbra kellett volna mennie. Az ösztradiol + LH növekedés ovulációt eredményezett, de csak gyengécskét. Persze ne legyünk telhetetlenek, hiszen ilyen FSH-szint mellett az is csoda, hogy egyáltalán menstruálok még, nemhogy tüszőim is vannak és ovulálok is!! :)
Az ovuláció után mért progeszteronszintem sem egy nagy szám; 11 volt ha jól emlékszem, ami az ovulációt igazolja ugyan, de annak gyér minőségét is jól tükrözi (a progeszteront a tüszőrepedés után visszamaradt tüszőből kialakult sárgatest termeli, és minél egészségesebb és nagyobb volt a tüsző, annál több progeszteront fog termelni a sárgatest).

A ciklusban produkált hormonszintjeim (különös tekintettel az FSH-ra ugye) egyértelműen előrevetítették, hogy a teherbeesésnek jelenleg nincs esélye, így hát elég sután vette ki magát, amikor az orvosom az uh eredményt és az LH emelkedést látva azt üzente, hogy hétvégén ovulálni fogok, úgyhogy bújjunk össze a párommal.. Megint előjött bennem az érzés, hogy hülyének néznek - mintha minden páciens elvárná, hogy a cikluskövetésért kifizetett pénzéért igenis mondják meg, hogy mikor kell szexelnie. Én is tudom és ő is tudja, hogy mi az ábra az én esetemben, úgyhogy nem kellenek a fölösleges körök.

Itt van egyébként az uh eredményem; látható, hogy a tüszőim nem voltak még megfelelő nagyságúak (ahhoz képest, hogy rá 2-3 napra már ovuláltam...) A magas FSH miatt ez várható volt. DE legalább voltak tüszőim! :)))




Na de visszatérve a görbémre, látható, hogy ovu után szállt el csak igazán az ösztrogénszintem. Ami aztán a luteális fázis vége felé közeledve messze nem esik vissza a kezdő értékre - így történhet hát, hogy a következő ciklusban ilyenkor már a 6-9. nap között ovulálok! 
És ezt eddig senki nem nézte korábban, hogy én a menstruációval nem "nullázódok le". Na, hát ez volt az egy hosszú - egy rövid ciklusok mögött.

Valahogy nincs szerencsém az orvosokkal, bár az is lehet, hogy csak az én igényeim túl nagyok. Például jó lenne, ha nem csak és kizárólag bevett gyakorlatokat követnének, hanem az adott pácienst egészében vizsgálva, kifejezetten hozzá igazítanák azt. Az első orvosom roppant elégedett volt a kb. 2 és 6 között mozgó FSH értékeimmel (komolyan, vagy 5-6 ilyen leletem is van, három évvel ezelőttről). Még jó, hogy kettőnk közül legalább én figyeltem és kértem szépen másolatot, és akkor látom ám, hogy ezek a fantasztikus FSH értékek mind magas (kb. 600-1900 közötti!) ösztradiolszinthez kapcsolódtak... magyarán szart sem érnek a szép FSH értékeim, mivel azt már az ösztrogénemelkedés nyomta le. 
"Mutassam csak, jéééé, ezt nem is látta..." - és egy meddőségi specialistáról beszélünk! 
Aztán meg elkezdett egy Puregon szuris stimulációt úgy, hogy nem nézett előtte 2. napi hormonszinteket? Aztán csodálkozik, amikor a 10. napi uh-n kiderül, hogy már a 8. napon megvolt az ovuláció?! Persze ő mindent úgy csinált, ahogy tanulta: 3. napon kezdeni az injekciókat, 50 IU naponta, 10. napon uh hogy megnézze a tüszők növekedését. Eszébe sem jutott, hogy az én esetemben a stimu megkezdése előtt talán nem ártana nézni egy kezdő hormonszintet.

A második dokim egyszerűen kezelte a helyzetet: akárhányszor voltam nála, mindig felírt pár doboz (!) Clomidot, hogy szedjem otthon egy pár hónapig, aztán ha nem jön össze, akkor szóljak és mehetünk tovább IVF-re. El sem gondolkodott rajta, hogy az amúgy is 10 körül vagy fölötte mozgó FSH-mat talán nem kellene még feljebb nyomni a clomiddal... (Mo-n clostilbegyt - closty - néven fut) 

A mostani dokimon már az első találkozás alkalmával látszott, hogy a statisztikák szerelmese. Felrajzolta nekem, hogy hogy nő az esély ciklusról ciklusra a teherbeeséshez, illetve hogy aztán hogy csökken ez a próbálkozással eltöltött évek múltával (na meg a kor előrehaladtával persze), míg végül elérkezik szépen a nullához, és itt jön a képbe az IVF. Azt például számításba sem vette, hogy mondjuk egy laparral, vagy simán egy átfogóbb kivizsgálással is fény derülhet a sok évnyi sikertelenség okára, és ennek orvoslásával máris újult esélyekkel indul az ember IVF nélkül is...
Aztán meg kacagva megemlítette, hogy milyen jó is egyébként egy-egy ilyen cikluskövetés, igazán megéri befizetni rá, mert neki volt olyan páciense is, aki 7 éve (!) próbálkozott már sikertelenül, és az első cikluskövetésnél sikerült teherbeesnie.
Hát nem tudtam vele kacagni. Egyszerűen nem is találok szavakat az ilyen páciensekre, akik ennyi éven át azért nem esnek teherbe, mert vérvételek meg uh-k nélkül fogalmuk sincs, vajon mikor kéne szexelni. (?!)
És mondta ezt NEKEM basszus, azok után, hogy beszéltem neki vagy fél órát, elétettem az összes leletemet, meg vagy 50 db (!) gondosan vezetett hőgörbét. Hát tényleg, ennyi évnyi hőmérőzés+nyákfigyelés+LH tesztelések stb. ellenére lehet hogy csak rosszkor próbáltuk vagy nem szexelünk eleget... :D

A tegnapi beszélgetést szívesen kitörölném az emlékeimből. Most először találkoztam vele azóta, hogy kiderült az extrém magas FSH. A DHEA-t ugyan ő írta fel, meg fénymásoltatott hozzá anyagot is a nővérekkel, de a tegnapi beszélgetésünk alapján azt kell gondolnom, hogy ő ezeket vagy nem olvasta, vagy nem hisz benne. Vagy simán csak bennem nem hisz.
Annyi sorstársamhoz hasonlóan természetesen  én is meghallgathattam a "fogadd el, hogy saját gyereked már sosem fog születni; donor petesejt nélkül gyakorlatilag nulla az esélyed a teherbeesésre" c. lemezt. 
Kezébe vett egy pen-t (amivel az IVF stimulációk mennek), és megmutatta rajta, hogy az átlag adag az olyan 150 egység. A legnagyobb adható mennyiség; az abszolút maximum az a 400, és ilyenkor van, hogy az adott ciklusban az FSH 20-ig is felmegy. Én viszont ugye már alapból 28,8-as értékkel nyitottam, ami később aztán csak még durvább lett. Egyszerűen nincs mit stimulálni. (mintha legalábbis akár csak eszembe jutott volna ilyen hormonértékekkel IVF-re menni?!)

A konzultáció alatt semmi újat nem mondott számomra. Ellenben amit mondott, azt az empátia teljes hiányával tette, és abszolút nem volt nyitott semmiféle megoldáskeresésre. Elmondtam, hogy szedem a DHEA-t, meg elkezdtem akupunkturára járni, meg hagyományos kínai gyógyszert is szedek, meg csontkovácshoz is járok. Hát az arckifejezése szavak nélkül is tükrözte a véleményét... végül annyi mondott, hogy nincs semmi bizonyíték arra, hogy ezekből bármi működne is (khm.. na ezzel teljesen le is írta magát nálam...) és különben is, petét ők sem fognak tudni nekem varázsolni. 
Mondom: de hát 35 éves vagyok. 
Néz rám a hideg szemeivel, és rezzenéstelen arccal közli: "yeah, too bad, isn't it?"
Megkérdeztem, hogy tud-e rá bármi magyarázatot, hogy egy 30 éves, makkegészséges nő hirtelen korai petefészekkimerülés jeleit mutatja, 35 éves korára meg gyakorlatilag eljut a menopauza küszöbére?
"Igen!" - vágta rá gyorsan, szinte vidáman. Vagy eleve túl kevés petefészek-készlettel születtem, vagy pedig az eddigi életem során pazaroltam el belőlük túl sokat. (?!? WTF? Még egy lombikom sem volt soha!?)

De hát nincs semmilyen családi vonal sem, ami ezt előre jelezte volna: anyukámnak 48-49 évesen maradt el a menstruációja és kezdődtek a hőhullámai, az apám meg 58 volt, amikor tavalyelőtt újra fia született (nyilván nem az anyámtól persze). És engem sem ért olyan környezeti vagy egyéb hatás, ami indokolná.
Az nem számít, akkor is van ilyen. Egyébként minden leletem teljesen jó lett, kivéve az FSH-t meg az AMH-t ugye. Ja, mert megkaptam az AMH leletem is: < 1.1 pmol/L (ebben a mértékegységben 14 - 30-ig terjed a normál AMH szint)  Szóval az enyém - ahogy azt sejtettem is - mérhetetlenül alacsony, "undetectable" kategória. 

Egyszerűen totál érzéketlen volt végig, amíg beszélt. Nincsenek petéim, nincs mit tenni, így jártam. Max a donor petén gondolkodhatok el, de hát azt meg nem könnyű találni, meg nem egyszerű a törvényi szabályozás sem - mondta. Javasolja azért a laparig is a cikluskövetést, mert mi van, ha mondjuk épp az a ciklus lesz a legutolsó, amikor még ovulálok meg menstruálok, aztán már soha többé? Ja, és ha hőhullámokat tapasztalok, akkor feltétlen menjek be, mert megkezdik a hormonpótló terápiát a későbbi egészségem megóvása érdekében.

Minden szava (pláne ahogy előadta) felért egy arculcsapással. Nem kezdtem bele, hogy hány olyan nőről olvastam már, akinek még az enyémnél is rosszabb értékei voltak - nem egy ciklus alatt, hanem hosszú éveken át!! - aztán végül mégis sikerült egészséges babát összehozni saját petesejtből. Miért kell rögtön rámhozni a frászt, hogy lehet, hogy a következő ciklusom lesz az utolsó az életemben? Olyan kurva nagy kérés legalább egy kicsit pozitívabbnak lenni? Mennyiből állt volna azt mondani, hogy igen, adjunk azért egy kis időt, mert igen, a DHEA-s tanulmányok elég kecsegtetőek és mindenképp megér egy próbát nálam is, és igen, például az akupunktura is segíthet?!?

Naná, hogy összeomlottam. Mintha nem lenne elég bajom, most még kénytelen voltam mindezt az ő előadásában is végighallgatni, és nagyon rosszul esett. Az égvilágon semmivel nem bíztatott.

Még akkor is bőgtem, amikor másfél órával később megérkeztem a kínai dokihoz, és az akupunktura felét is végigsírtam. Ez a doki (PhD akupunkturából, TCM-ből és több, mint 20 év tapasztalat) viszont tök aranyos volt, és azt mondta, hogy ő hiszi, hogy sikerülni fog. Még a könnyeimet is letörölgette :)
Ég és föld egyébként a különbség a nyugati és a keleti orvostudomány között, nem is csak a lehetőségekben, de felfogásban, hozzáállásban is. Ezerszer jobban érzem magam a kínai orvosnál.

Itt van egyébként ennek az extrém magas FSH-s ciklusnak a görbéje:



A magas FSH, a rossz minőségű ovuláció, a túl kicsi tüszők, a vérvételi eredményeim már mind előrevetítették, hogy a luteális fázisom is nagyon gyér lesz. Ez egyébként a görbémen is látszik, 100%, hogy 9 DPO-n megjött volna. Egyszerűen tudom. Ismerem a ciklusaimat. Van mögöttem 5 év tapasztalat, és kb. 50 db hőgörbe.
Április 24-ére, keddre kaptam először időpontot a kínai dokihoz (aznapra vártam volna a mensit is). Hetente kétszer járok. Az első akupunktura elég fájdalmas volt (lehet, hogy azért is, mert a hasamból kiálló tűkre még egy vastag törölközőt is ráterített). A második és harmadik alkalom már nem fájt (csak a tűk beszúrása és kivétele kellemetlen egy kicsit)
Adott valami borzalmas kínai gyógykeveréket is, amit forró vízzel higítva kell meginnom reggel és este, meg még egy doboz kínai gyógynövényekből álló tablettát.
Egy biztos: 14 napos lett végül a lutális fázisom (!), amit - mint tudjátok - saját magamtól az életben nem érnék el. Így meg, hogy a cikluskövetésnek köszönhetően vérvételi meg uh eredményeim is vannak, a 8-9 napos luteális fázis lett volna a reális.
Kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd a következő ciklusok. A kínai doki szerint 2-3 hónap múlva nézessem majd meg újra a hormonjaimat.

Voltam chiropractor-nál is (csontkovács?), és ezentúl hozzá is hetente 2x fogok menni. A csontkovács ötletét a "Menstrual wellness - coping with PMS and other disorders" c. könyvből vettem, ugyanis itt olvastam róla először bővebben, hogy ezzel többek közt vissza lehet állítani a hormonegyensúlyt is, javítani a véráramlást, stb.
A lényeg, hogy minden belső szervnek megvan az idegpályája, csatorna ami az aggyal köti össze, és ha ez blokkolva van, mondjuk a csigolyák el vannak mozdulva, akkor nem megfelelő az információáramlás és ez problémát okozhat az adott területhez tartozó szervben.
A terhesség során felszedett plusz súly is extra terhet ró a gerincre, a medencére. Szülés közben pedig különösen nagy erőfeszítésnek vannak kitéve az ágyéki csigolyák és a medence is, és ilyenkor el is mozdulnak, hogy utat engedjenek a babának.
Arra gondoltam, hogy mi van, ha mondjuk épp a petefészkekhez tartozó idegpálya sérült valamennyire és emiatt nem működik normálisan, azaz nem reagál kellőképp az agyalapi mirigyben termelt FSH-ra?

Egy biztos: a hátam sosem volt egyenes. Rögtön 6 éves koromban gerincferdülést diagnosztizált az iskolaorvos, és gyógytornára kellett járnom meg úszásra. Ugyanez volt középiskolában is, tehát én gyakorlatilag egyszer sem vettem részt normál tesiórán gerincferdülés meg hanyag testtartás miatt.
Na azért ne egy Quasimodo-t képzeljetek el, bár a gyógytesitanár többször is ijesztgetett annak idején, hogy úgy fogok én is kinézi, ha nem csinálom rendesen az erősítő gyakorlatokat. Ha egyenesen állok, a jobb vállam egyébként alapból lejjebb is van. Amúgy nem látszik rajtam semmi különös, csak mindig külön figyelnem kell, hogy "kihúzzam magam".

Igen, tudom, most mindenbe próbálok kapaszkodni, ami segíthet. De ennek is igyekeztem minél jobban utánaolvasni és igenis több olyan sztorit is találtam, ahol chiropractor-hoz járt a nem is menstruáló nő, aztán egy idő után megjött a menzesze, majd ovulálni kezdett, aztán teherbe is esett.

A kezelést orvos végzi, csaknem 30 év tapasztalattal. A nyaki csigolyáknál, meg a lapockák közötti résznél, meg lent a medencénél is talált nálam kezelésre szoruló területeket, meg izomzatilag is elég féloldalas vagyok.

Holnap ismét megyek hozzá is meg a kínai dokihoz is! :) Ezeknek persze mind idő kell, hogy a gyógyulási folyamat beinduljon, de amint lesz valami változás, be fogok róla számolni. A DHEA-t is szedem továbbra is :)

Köszönöm mindenkinek, akinek volt türelme mindezt végigolvasni :)

u.i. AVIVA torna pontos elsajátításához van valakinek bármi ötlete?  (és egyben köszönöm a tippeket is az aviva kipróbálására!) Jól tudom, hogy ez a torna dvd-n nem elérhető? A személyes betanítás sajnos semmiképp sem megy, mert nagyon messze vagyok Mo-tól. Láttam, hogy vannak már külföldön is oktatók, akik Tóth Líviánál végeztek, de sajnos nem az én környékemen.
A könyvek már évek óta megvannak, végszükség esetén majd megpróbálom abból megtanulni, de azért jobb lenne "élőben" (akár skype-on keresztül?). Vagy legalább a hanganyagot megszerezni hozzá. Minden tippet köszönettel veszek! :)