Ott tartottam, elkezdtem szedni a pm gyógyszert (egyből 50 mcg-vel kezdve). Pont egy új ciklus kezdetén jártam ekkor, és kíváncsian vártam, hogy vajon már rögtön abban a ciklusban is észlelhető lesz-e valamilyen változás.
Hát lett.
Alig pár nap után már észleltem is az egyértelmű termékenységi jeleket, és tudtam, hogy megint túl korán fogok ovulálni. Így is lett, már a 8. napon megvolt az ovu, amit aztán egy vérszegény 10 napos luteális fázis követett.
Magyarán minden, amit eddig sikerült elérnem; minden amiért olyan keményen megdolgoztam az elmúlt csaknem 1 évben, most egycsapásra ment a kukába és visszatért a rémálom.
Csalódottság, elkeseredés, fásultság váltotta egymást bennem és megmondom őszintén, hogy 4 év után most először gondolkodtam el rajta komolyan, hogy talán tényleg ideje lenne feladnom és elfogadnom, hogy a kisfiam egykeként nő fel és akárhogy erőlködöm, soha nem lehet több gyerekem :o((
Máskor meg azt éreztem, hogy röhej lenne pont most feladni, amikor teljesen egyedül ekkora eredményeket sikerült elérnem. De egyszerűen túl sok idő telt már el. A blogra nem sok mindent írtam meg, de azért elég komolyan felszívtam magam ebből a témából, és nem 5 perc volt megszerezni ezt a tudást. Rengeteg munkám fekszik benne - és még több idő.
Idő, amit a folyamatos kutatások, szakkönyvek, tanulmányok, cikkek, különböző fórumok stb. olvasása, az információk szűrése helyett a kisfiammal is tölthettem volna... Akit a világon mindennél jobban szeretek!! De egyszerűen megszállottja lettem a teherbeesés témakörének; szüntelenül lehetséges okokat, megoldásokat kerestem; versengtem az idővel egyrészt a korom, másrészt a testvérek közti ideális korkülönbség miatt - és így a meg nem született gyermekemért a meglévő gyermekemtől vettem el az értékes időt... Nem teszem többé.
Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy elhanyagoltam őt, mert erről szó sincs. De akkor is, egyre erősödő lelkiismeretfurdalást éreztem, amiért ennyi időt "pocsékoltam" a kutatásaimra ahelyett, hogy ekkor is vele lettem volna.
Mélypontra kerültem. Egyre többször uralkodott el rajtam a "leszarom" érzés, és ez az étrendemen is tükröződött, elkezdtem ki-kilengeni a diétámból (és még jól is esett...)
Barátaim - már akik tudnak egyáltalán közülük a nyűgömről - próbáltak vígasztalni, hogy adjak időt a pm gyógyszernek, ne legyek türelmetlen, be fog az állni.
Türelem... hisztérikus kacaghatnékom támad, ha csak meghallom ezt a szót. Most néztem a Fertilityfriend-en: 38 ciklust vezettem eddig náluk. Harmincnyolcat. És ez nem esik ám egybe a próbálkozásunk kezdetével: amikor elkezdtem hőgörbézni, már kb. 1.5 éve próbálkoztunk...
Ez így egyszerűen nem mehet tovább, hogy szinte csak ez határozza meg a mindennapjaimat, a gondolataimat...
A pm gyógyszert mindenesetre szedtem tovább; úgy voltam vele, hogy most már csak megvárom a 6 hetes kontrollt, aztán legfeljebb majd szólok az endodokinak, hogy apránként felezni kellene, vagy akár leállni vele, mert nekem semmi nem ér annyit, hogy újból elcsessze a nehezen felépített ciklusaimat. Természetesen a vitaminokat is szedtem továbbra is, és a hőmérőzés is maradt. Az évek során annyira hozzászoktam már, hogy képtelen lennék leállni róla.
A következő ciklusban már 1 nappal később, a 9. napon ovuláltam, ami mégiscsak némi fejlődés, még ha nem is sok. A luteális fázisom viszont 12 nap lett, mint a pm gyogyó előtti szép időkben :o)
Ez azért némiképp javított a közérzetemen; így már jobb kedvvel mentem el a 6 hetes kontroll-vérvételre, aztán meg az eredményemért az endodokihoz.
Azt sejtettem, hogy nagy gáz nem lehet, legalábbis biztos nem fordultam át az enyhe pm alulműködésből túlműködésbe, mert annak gondolom lett volna némi tünete.
És igen, az új TSH eredményemmel az endodoki és én is maximáisan elégedettek voltunk: 1.09 !!! :o)))
Még soha nem volt ennyire tökéletes!!!! Pont úgy reagált a szervezetem a gyógyszerre, ahogy a doki várta, úgyhogy marad a napi 50 mcg. Felírt egy újabb doboz gyógyszert (csak hogy legyen tartalékban), és beutalt a következő ellenőrző vérvételre, augusztusra. Illetve ha pozitívat tesztelek, akkor rögtön fel kell őt hívnom, és rögtön vesznek vért, hogy beállíthassuk pontosan a szintet (ezt a mondatot rezzenéstelen arccal hallgattam végig. Na persze.)
Jelenleg a 3. pm gyógyszeres ciklusomat taposom, és ezúttal már a 10. napon volt az ovulációm! Szóval úgy néz ki, vissza fog ez állni szépen... :o)) Meg aztán nézőpont kérdése: a paleo étrend előtti években nem egyszer fordult elő, hogy az 5., 6. vagy 7. napon már megvolt az ovu, a következő ciklusban meg a 24. napon se... ahhoz képest végülis mi ez az 1-2 napos kis különbség?
Barátaim - már akik tudnak egyáltalán közülük a nyűgömről - próbáltak vígasztalni, hogy adjak időt a pm gyógyszernek, ne legyek türelmetlen, be fog az állni.
Türelem... hisztérikus kacaghatnékom támad, ha csak meghallom ezt a szót. Most néztem a Fertilityfriend-en: 38 ciklust vezettem eddig náluk. Harmincnyolcat. És ez nem esik ám egybe a próbálkozásunk kezdetével: amikor elkezdtem hőgörbézni, már kb. 1.5 éve próbálkoztunk...
Ez így egyszerűen nem mehet tovább, hogy szinte csak ez határozza meg a mindennapjaimat, a gondolataimat...
A pm gyógyszert mindenesetre szedtem tovább; úgy voltam vele, hogy most már csak megvárom a 6 hetes kontrollt, aztán legfeljebb majd szólok az endodokinak, hogy apránként felezni kellene, vagy akár leállni vele, mert nekem semmi nem ér annyit, hogy újból elcsessze a nehezen felépített ciklusaimat. Természetesen a vitaminokat is szedtem továbbra is, és a hőmérőzés is maradt. Az évek során annyira hozzászoktam már, hogy képtelen lennék leállni róla.
A következő ciklusban már 1 nappal később, a 9. napon ovuláltam, ami mégiscsak némi fejlődés, még ha nem is sok. A luteális fázisom viszont 12 nap lett, mint a pm gyogyó előtti szép időkben :o)
Ez azért némiképp javított a közérzetemen; így már jobb kedvvel mentem el a 6 hetes kontroll-vérvételre, aztán meg az eredményemért az endodokihoz.
Azt sejtettem, hogy nagy gáz nem lehet, legalábbis biztos nem fordultam át az enyhe pm alulműködésből túlműködésbe, mert annak gondolom lett volna némi tünete.
És igen, az új TSH eredményemmel az endodoki és én is maximáisan elégedettek voltunk: 1.09 !!! :o)))
Még soha nem volt ennyire tökéletes!!!! Pont úgy reagált a szervezetem a gyógyszerre, ahogy a doki várta, úgyhogy marad a napi 50 mcg. Felírt egy újabb doboz gyógyszert (csak hogy legyen tartalékban), és beutalt a következő ellenőrző vérvételre, augusztusra. Illetve ha pozitívat tesztelek, akkor rögtön fel kell őt hívnom, és rögtön vesznek vért, hogy beállíthassuk pontosan a szintet (ezt a mondatot rezzenéstelen arccal hallgattam végig. Na persze.)
Jelenleg a 3. pm gyógyszeres ciklusomat taposom, és ezúttal már a 10. napon volt az ovulációm! Szóval úgy néz ki, vissza fog ez állni szépen... :o)) Meg aztán nézőpont kérdése: a paleo étrend előtti években nem egyszer fordult elő, hogy az 5., 6. vagy 7. napon már megvolt az ovu, a következő ciklusban meg a 24. napon se... ahhoz képest végülis mi ez az 1-2 napos kis különbség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése