2012. október 17., szerda

Az újabb fejlemények

Nemigen jártam erre mostanában, és a levelezésemmel is nagyon el vagyok csúszva (ezúton is elnézést kérek mindenkitől), mert szerettem volna minél jobban kiiktatni ezt a rémálmot az életemből és inkább más dolgokra fókuszálni. Így, hogy kiderült az elzáródott bal petevezeték, és a használhatatlan jobb petefészek, gyakorlatilag minden reményem elszállt, hogy valaha is újra spontán teherbe tudjak esni. :((( 

A lapar után pedig sajnos újra elcsesződtek a ciklusaim. :( A laparos ciklus görbéje katasztrofális lett, össze-vissza hőugrások között alig kivehető egy gyengécske ovuláció, 7 nap luteális fázissal, amire évek óta nem volt példa. Utána jött egy szokásos 21 napos ciklus, 12 nap luteális fázissal, amitől úgy tűnt, lassan talán helyreáll a műtét előtti állapot.
Ezután viszont életem eddigi leghosszabb ciklusa következett... Itt már néztek 2. napi FSH-t, ami sajnos 20 lett, úgyhogy sok jóra nem számítottam, de ennél azért mindenképp többet vártam. 
Azt mondták, szedjem csak tovább a DHEA-t, és jelentkezzek a következő ciklusnál. Vártam, hogy történjen valami, de hiába. És ahogy teltek a napok, úgy lettem egyre elkeseredettebb. :( A hőmet azért továbbra is mértem, mert lassan 4 év alatt abszolút része lett az életemnek, és egyébként is szeretem tudni, hogy mikor mi történik a ciklusomban. De már rég nem LH tesztelek, és 10 DPO-nál sem szoktam már hajnalban ellőni egy 10-es érzékenységű terhességi tesztet, merthogy minek :((

Mutatom a legutóbbi hőgörbémet; kritikán aluli:




Ösztrogénem pedig tutira volt a ciklus során, ezt egyértelműen éreztem a melleim teltségén és a bőséges tojásfehérje nyák is erre utalt. 
A huszadik eseménytelen naphoz közeledve már kezdtem egyre jobban elkeseredni, de akkor még úgy voltam vele, hogy kivárom, mi lesz. Az orvosomat nem hívtam fel, de itt sajnos amúgy sem így megy ez: az orvos a nővéreken keresztül kommunikál (azt is csak meghatározott időben), tehát nem is találkozunk, sem cikluskövetésnél, sem vérvételek eredményeinek megbeszélésén, sem uh-n. Gondolom a petesejtleszívást meg az embrió transzfert azt azért biztos ő csinálja, de hát ezt meg honnan is tudhatnám ugye. Ha valami megbeszélnivalónk van vele, külön időpontot kell kérni és kb. 6-8 hét bejutni hozzá.
Mindegy is, a lényeg, hogy semmi kedvem nem volt megosztani vele a problémámat, hogy eseménytelenül telik a ciklusom és nem látom a végét. Nem voltam abban a hangulatban, hogy meghallgassam az "én megmondtam, ez már a menopauza, kezdhetjük is a hormonpótló terápiát" c. lemezt.

Mivel a következő ciklusban vérvételre voltam kiírva, nem akartam emiatt most semmivel bekavarni, de egy idő után már ez sem érdekelt, és úgyis mindegy alapon eldöntöttem, hogy akkor saját kézbe veszem a dolgokat. A 44. napon elkezdtem szedni a Vitex-et (barátcserje kivonat). Régebben próbáltam már, tinktura formájában, és egyértelműen hatott is a ciklusomra. Csinált egy mintaszerű ciklust, szép hormonértékekkel, gyönyörű hőgörbével, de a következő még a szokásosnál is rövidebb lett, úgyhogy felhagytam a Vitex-szel, meg amúgy is akkor indultak az inszemek. Később is használtam néhányszor, kisebb adagokban, de inkább a luteális fázisban, mert nem akartam, hogy még korábbra hozza az eleve korai ovulációmat.

A Vitexet ezúttal tabletta formájában kezdtem szedni, elég brutál adagban, reggel és este is 1-1 tablettát. A többi gyártó ált. 1000 mg-os tablettát árul, amiből napi 1-et kell bevenni, így hát nem kicsit lepett meg, hogy ez meg napi 3 x 1 -et (!) javasol a csomagolásán.
A 44 - 66. napig szedtem, és látszik is, hogy szépen "megszelidítette" a hőmet. Nem bízva semmit a véletlenre, az 52. naptól elkezdtem kenni a progeszteron krémet is. Ezt még az USA-ból rendeltem jó régen, és felbontatlanul állt itthon. Évekkel ezelőtt kentem már a progikrémet, de nem voltak vele jó tapasztalataim. A luteális fázisomat szerettem volna meghosszabbítani, de ehelyett még az addiginál is rövidebbek lettek; alig pár napnyi kenés után már megjött. Leveleztem anno hormonterapeutával is, aki ezt természetesnek mondta, hogy először van egy állapotromlás, és csak időt kellett volna adnom, de nekem meg pont az nem volt sajnos, úgyhogy jópár elcseszett ciklus után végképp feladtam a kísérletezgetést.
Ezúttal viszont csak egy menstruációt akartam kicsikarni, úgyhogy napi 2x fél teáskanálnyit kezdtem kenni. Legalábbis kábé, mert sajnos nem pumpás krémem van, hanem tégelyes, úgyhogy igazából fogalmam sincs, pontosan mennyit kentem - teáskanálból is van többféle méret, meg púpozott vagy csapott legyen benne a krém... mindegy is. Kentem.
Meglepő módon pár napra rá ovulációt éreztem, és a a görbém is egyértelműen ovulációt mutatott: két full ugyanolyan érték két egymást követő nap, aztán hő felugrás, majd visszaesés a 2. nap, majd újra fel. Innentől kezdve már tudtam, hogy tutira lesz menstruáció, kb. 11-12 DPO után. A 65. napon már csak reggel kentem, és kisebb adagban, a 67. nap reggelén pedig vééégre megjött, ráadásul bőséges mennyiségben! :) Sosem hittem volna, hogy egyszer még ennek is így tudok örülni... :((( Az is hihetetlen, hogy ezúttal 14 napig tudtam kenni (ahogy eddig is kellett volna), és csak utána jött meg - korábban 8 napig sem jutottam és már megjött, hiába kentem.

A DHEA-t végig szedtem, kivéve a progeszteron krémes időszakot, mert az volt a korábbi tapasztalatom, hogy a progikrém az ösztrogénszintemet is mindig megdobta, és nem akartam túl sok ösztrogénhatást.

Újrakezdtem egyébként az akupunkturát is, amit pár hónapja anyagi okok miatt kénytelen voltam felfüggeszteni. A ciklus 48, 54 és 64. napján voltam kezelésen. Ja és van egy új fitness gépem is, ami segíti a jobb véráramlást, erősíti a csontokat, tónusossá teszi az izmokat :)

A ciklus 1. napján felhívtam a klinikát, és bejelentkeztem másnapra vérvételre. Egy ilyen ciklus után nem vártam semmi jót persze. Mondtam is nekik, hogy a sorminta alapján most rövid ciklusnak kellene jönnie, és előre szóltam, hogy a progiszintem valszeg magasabb lesz a kelleténél, de az azért van, mert 14 napig krémeztem. A nővér azt mondta, hogy ne aggódjak, ez nem fog látszódni a véreredményen, mert a krém hatékonysága sehol nincs az általuk alkalmazott orvosi progitól. Namost ez nem így van, volt nekem már krémezés utáni 8-as progiszintem is a 2. ciklusnapon, de nem vitatkoztam vele, ráhagytam. 

Az orvosom a legutóbbi megbeszélésünkkor ICSI-re írt elő - már ha persze valaha is egyáltalán eljutok még oda. A nővér valószínűleg csak azt nézte a papíromon, hogy kezdjük az IVF-et, úgyhogy a vérvétel után rögtön hozta is volna a Gonalt meg a többit. Mondtam neki, hogy én sajnos nem vagyok ennyire optimista, úgyhogy nem viszek el semmit addig, amíg nem tudom az FSH eredményemet, ami valószínűleg vagy újra szar lesz, vagy ha alacsonyabb is, akkor meg csak azért mert az ösztrogén túl magas és az nyomja le.
A nővér vonakodott, mert ha viszont kezdeni kell, akkor még aznap el kellene kezdenem szúrni a Lucrint, úgyhogy megígérte, hogy amint megvannak az eredmények, ő maga fog felhívni és ha zöld utat kapok, akkor azonnal bemegyek a szurikért a klinikára. Ja, hát hogyne! :D

Mondanom sem kell, hogy tiszta ideg voltam egész délelőtt, hozzám sem lehetett szólni, másra sem tudtam gondolni. Végül 1 óra felé hívott fel egy nővér, hogy megvannak az eredményeim, és sajnos az FSH-m újra túl magas lett...

Itt összeomlottam. Igyekeztem pedig előre felkészülni erre a hírre is, de egyszerűen sokkolt, és könnyek szöktek a szemembe, borsónyira ugrott a gyomrom. 40-50-es értékeket láttam magam előtt, és az orvosom gyászos képét. Kész, vége mindennek, csinálhatok én akármit, nekem annyi :(((
A nővér közben már a progeszteronszintemet ecsetelte, hogy az 6 lett, ami egy kicsit fura így ciklus elején (jéé, mik vannak...), de nem is foglalkoztam vele, ehelyett erőt vettem magamon és megkérdeztem, hogy mennyi lett az FSH.
Azt mondja: 14.

Erre hisztérikus kacaj tört fel belőlem, és megkérdeztem, hogy és erre mondta ő, hogy "sajnos túl magas"??? Hát nem látja a kis monitorán, hogy korábban 75-ös meg 86-os értékeim is voltak?!? Lehet, hogy neki magas, de nekem ez az év híre!!! Megkérdeztem ugyanis gyorsan az ösztradiolt is, és az meg 150 lett... :))))))))
A nővér mondta, hogy sajnos ez még mindig magas, mert 13 fölött nem kezdenek lombikot. Hát szerintem meg a 13 és a 14 már a majdnem mindegy kategória, de ez van, a szabály az szabály.
Ettől függetlenül madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem!!!

Az orvosom azért biztos ami biztos, kiírt ma reggelre is egy vérvételt (3. ciklusnap), hogy lássuk, merre mozdul az FSH, úgyhogy ma is vérvételen kezdtem. 
Pár órára rá, épp a kutyával voltam kint futni, amikor csörgött a mobilom. Amikor a nővér elmondta, hogy az FSH-m mára lement 12-re, úgyhogy az orvosom zöld utat adott és délután mehetek vissza a szurikért; már beszélni is alig tudtam a könnyeimtől. A parkban senki nem tudhatta, mi bajom van; csak annyit láttak, hogy leteszem a telefont, és úgy ahogy van, térdre esek a füvön és zokogni kezdek.

Ma este kezdtem a Lucrint, holnaptól jön hozzá a Gonal F. Nem tudom, nem tudhatom, mi lesz ebből, de azzal, hogy ilyen előzmények után egyáltalán idáig sikerült eljutnom, valahogy máris nyertesnek érzem magam. Nagyon-nagyon örülnék minden drukknak, hogy legyen egy-két értékelhető tüszőm, legyen mit leszívni, na és aztán legyen mit visszaültetni... Tudom, hogy sajnos gyalázatosan kevés az esélyem ilyen mérhetetlenül alacsony AMH-val, de akkor is muszáj megpróbálnom. Most egy időre próbálok kikapcsolni, nem olvasni, nem idegeskedni, csak szépre és jóra koncentrálni.


10 megjegyzés:

Havanna írta...

Mackóka:) Én nagyon, nagyon drukkolok Neked!

Rita írta...

És is ezermillió drukkot küldök!!!!!

Audrey írta...

Jajj de örülök, ez tök jó hír! Nagyon drukkolok!!

Névtelen írta...

drukk itt is, nagyon--nagyon sok :)

Kiscsillag írta...

Nagyon drukkolok én is! Gondolj arra, hogy mennyira leírt az orvos, és mégis rácáfolsz mindenre. Én mindig azzal vígasztalom magam (0,1 alatti AMH-val és most éppen nem tudom mekkora fsh-val, mert júliusban 21 volt és úgy döntöttem, hogy magasról le van ejtve), hogy ezek csak számok, és vannak még megmagyarázhatatlan történetek az orvostudomány életében is. És lásd szeptemberben gyönyörű sejtem lett, nagyon enyhe stimuval és még el is indult, mert kétcsíkos lett a tesztem az ET+ 11. napon, a vérvétel is mutatott hcg-t, csak sajnos aztán nem maradt velünk. De már ez is nagy dolog számunkra. Szóval hajrááááá! Bármi lehet! :)))

Popi írta...

Nagyon drukkolok nektek!

Meni írta...

Nagyon nagyon nagyon.... :D

Borcsa írta...

Ezüstmackó, mennek a drukkok ezerrel! Ne foglalkozz az AMH-val, az hosszabb távra jelez(het) előre, az aktuális ciklus minőségét az FSH jelzi. Nekem is 0,1 alatti AMH-m volt, mégis megszületett a kisfiam :-) szorítok nektek!!!!!

Ezüstmackó írta...

Annyira aranyosak vagytok, nagyon köszönöm mindenkinek a drukkot!! :*

Borcsa: az a baj, hogy sajnos simán lehet, hogy az AMH-m már 1, 3 vagy akár 5 éve is pont ugyanilyen mérhetetlenül alacsony szinten állt - ki tudja? :(((
Az orvosom egyébként nem vágott volna bele az IVF-be, hiába ment le már múltkor is 12-re az FSH, merthogy olyan szar az AMH. Úgyhogy a TE történetedet meséltem el neki, hogy szintén mérhetetlenül alacsony AMH-val, egy petefészekkel, 30 fölötti kezdő FSH értékekkel indultál, de a Te orvosodban mégis volt annyi, hogy igenis kivárt egy olyan ciklust, amikor az FSH (és az ösztradiol is) kivételesen a normál tartományban volt, és legalább megpróbálta... és bár csak 2 embriód lett, az egyikből azóta már megszületett a kisfiad. :)
Erre nyammogott, hogy igen, hát nem mondja, hogy teljességgel lehetetlen, de hát azért ne várjak túl sokat... (mintha legalábbis nem lennék teljesen tisztában a helyzetemmel, és amolyan szőkenősen rácsodálkoznék, hogy nekem mér' nem lett huszonszámú petesejtem?"!?...)

Mindegy, ez van. Több minden nem szimpi ennél a klinikánál, de jelenleg sajnos nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy másik klinika keresgélésével meg időpontokra várakozással töltsem az időt. :( A következő lépés úgyis ez lesz, de addig is igyekszem erre a ciklusra fókuszálni.

Nani írta...

Véégre boldogságot olvasok ki a soraidból! Hát persze, hogy nagyon drukkolok!!! Léteznek csodák, léteznek csodababák, akik csak arra az egy pillanatra várnak, amikor minden összeáll és végre megérkezhetnek!! Nagyon drukkolok, hogy a Te csodababád végre megérkezhessen!!!!