A fogantatás ugyebár a két legfontosabb hormon, az ösztrogén és a progeszteron összjátékán, helyes működésén múlik.
A progeszteron az a hormon, amely rendben tartja a méhnyálkahártyát. Őrzi a vastagságát, és gondoskodik a folyamatos vérellátásról arra az esetre, ha egy megtermékenyült petesejt be szeretne ágyazódni. Ha megtörtént a beágyazódás, a sárgatest tovább folytatja a progeszterontermelést (nagyjából a 12. hétig, amikor is a méhlepény veszi át ezt a szerepet)
A progeszteron a luteális fázis közepe felé éri el a maximumát (14 napos luteális fázissal ez az ovuláció utáni 7. nap), utána elkezd fokozatosan csökkenni.
Namost, azt tudjuk, hogy a beágyazódás az ovuláció utáni 7-10. nap között történik, addig a megtermékenyített petesejt csak vándorolgat a petevezetékben, osztódik, lebeg. Amennyiben nem történik meg a beágyazódás, a progeszteron tovább csökken, majd a sárgatest pár nap alatt el is hal és már nem termel több progeszteront. Ekkor megkezdődik a menstruáció, amely során leválik a méh vastag, vérrel és tápanyagokkal gazdagon ellátott bevonata.
A normális, 14 napos luteális fázissal ez így tökéletes is. A kérdésem az, hogy ugyan miért tartják az orvosok és a szakkönyvek a 10 napos luteális fázist is normálisnak? (mert állítólag 10-16 nap között normális)
10 napos luteális fázisnál, ahol már az 5. nap után csökken a progeszteronszint, mégis milyen esélyei vannak a megtermékenyített petének, ami csak a 7-10. nap között kezdene beágyazódni??
3 megjegyzés:
Én úgy tudom, hogy ha megtermékenyült a petesejt, akkor azt érzékeli a szervezeted és nem kezd el csökkenni a progi szint. De nem vagyok nagy szaki!
En is igy tudom (Vitexes)
Köszi a válaszokat - de akkor miért nem mindegy, hogy hány napos a luteális fázis? Ennyi erővel az alig pár naposnak is elégnek kellene lennie, a lényeg, hogy legyen valamennyi progeszterontermelés, aztán ha megtermékenyült a petesejt és a szervezet ezt érzékeli, a progeszterontermelés úgyis folytatódik. Szóval nem értem...
Megjegyzés küldése