2012. március 27., kedd

És tényleg itt a vége.

Keményen dolgoztam azon, hogy kimásszak a 6 nappal ezelőtti horror eredmények okozta iszonyatos sokkból. Esettanulmányokat, pozitív példákat kerestem, próbáltam előre tekinteni és nem feladni a reményt - és a végére már egész jól ment :) 
Ez a ciklus persze úgy szar ahogy van, de mivel már kifizettem a cikluskövetést, kénytelen vagyok végigcsinálni. Mindenesetre egész nyugodt voltam a mai vérvételnél; úgy gondoltam, hogy ezek után túl sok izgulnivalóm már nincs. A ciklus 8. napján vagyok. Ösztrogénemelkedésre számítottam (és ennek következményeként már némileg alacsonyabb FSH-ra) és arra, hogy úgy péntek környékén (11. nap) lesz majd egy uh is a vérvétel mellé, aztán majd jövő héten ovu után meglátjuk a többit. Hiszen mindig ovuláltam. Mindig. Még a 17 napos ciklusokban is.

Na és akkor a mai vérvétel eredményei:

Ösztradiol:  150 (maradt tehát ugyanannyi... :(
Progeszteron:  2
LH:  22
FSH:  75 (igen, hetvenöt!!!)

Az AMH eredményemet már meg sem kérdeztem. Minek. Nyilván valahol 0.1 és az undetectable között mozog.
Rákérdeztem viszont az Anti Ovarian Antibodies test-re (köszönöm szépen Zöld Csigának a tippet; utánanéztem közben én is, és abszolút ésszerű magyarázat lenne), de a nővér telefonon azt mondta, hogy ja, az USA-ban biztos, de itt nem végeznek ilyen vizsgálatot. (?!?) Holnap bemegyek személyesen és megpróbálok utánajárni; bár ilyen hihetetlenül elszállt FSH érték mellett már igazából nem tudom, számítana-e még bármit is, ha kiderülne, hogy a saját szervezetem nyírta ki a petefészkeimet/petesejtjeimet. Ha észrevették volna 1-2 évvel ezelőtt, akkor még talán.
Holnaptól állítólag rátennének DHEA-ra, hogy történjen valami a ciklusommal, aztán 1 hét múlva új vérvétel. Ezt a ciklust kénytelen vagyok végigcsinálni, meg májusban konzultálni még egyet az orvosommal, meg - mivel már rajta vagyok végre a rohadt várólistán - elmegyek még a laparra+hiszterora is, de ennyi. Ezzel már nincs mit tenni. Le kell állnom a témáról, fel kell végre fognom, hogy vége. 
Igaza van Nyonyeszkának is, lelkileg is rámférne némi szünet. Mostanra már abszolút padlón vagyok (hehh, ki ne lenne?!) Soha életemben nem voltam még ennyire stresszes, mint az utóbbi időben. Öt éve ezzel kelek és fekszem, ez éltet, ez visz előre, ez motivál. A családomon kívül ez a legfontosabb dolog, a legnagyobb cél az életemben. A remény, hogy egyszer sikerülni fog, és igenis lesz még kisbabánk, abszolút elválaszthatatlan része volt eddig a mindennapjaimnak. És most vége.. :(((((
Fogalmam sincs, hogy 5 évnyi folyamatos reménykedés és küzdelem után hogy lehet feldolgozni az elfogadhatatlant, hogy nincs tovább. Mintha egy légüres térbe kerültem volna. Nincsenek szavak, amikkel leírhatnám, mit érzek most. Ugyanakkor tudom, hogy hálás lehetek a sorsnak, hiszen van már egy csodálatos kisfiam és egy fantasztikus férjem, akiket mindennél jobban szeretek!!

Ezúton is nagyon köszönöm Nektek, hogy szurkoltatok és köszönöm szépen a bíztató gondolatokat, hozzászólásokat is; tényleg sokat számít ilyenkor minden jó szó. Fogok még jelentkezni.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csak ülök itt és olvaslak és nézek meredten... Az nem lehet...

Névtelen írta...

Kedves Ezüstmackó!
Írtam már neked korábban, Borcsa vagyok, ha még emlékszel rám... én tavaly tavasszal éreztem ugyanezt. 2. ciklusnapi FSH 38 (a ciklus során később nem nézték, de feltehetően tovább emelkedett), ösztrogén alacsony, AMH 0,1 alatt, éjszakai izzadás és hőhullámok, időnként erős szívdobogás... két éves volt a lombik-lányom, úgy volt, hogy kis korkülönbséggel szeretnénk két gyereket, de az AMH-eredményt látva azonnyomban bejelentettem a munkahelyemen, hogy kész, vége, nem lesz kistesó, jövök vissza dolgozni. A Kaáliban azt mondták, azért az akupunktúrát még megpróbálhatom, ártani nem árt. Tavasszal és nyár elején jártam. Szeptember utolsó napján kaptam meg az utolsó leletemet, miszerint minden oké, és kezdhetjük a stimut. Októberben kezdtem dolgozni. November másodikán közöltem a főnökömmel, hogy sikerült a lombik.
Az orvosom azt furcsállta, hogy annak idején szülés után hirtelen kezdődtek a problémáim, úgy tudom, ez nem éppen szokványos. Úgy emlékszem, nálad is ez a helyzet. És rendszeresen volt vérzésem (bár hol 30, hol 16 napra), mint neked.
Nagyon hasonló a történetünk - úgyhogy ne add fel! ;-) bár tisztán emlékszem, pont egy éve márciusban nálam is ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy vége. Nem lett igazam ;-) nagyon-nagyon drukkolok a továbbiakhoz!!!!!!!!

Meske írta...

Borcsa de jóóóó, hogy leírtad Ezüstmackónak a sikertörténeted! Neked nagyon gratulálok!!!
Ezüstmackó, tudod mondtam már és itt is mondom, ezer százalékosan biztos vagyok, hogy nem vagy korai klimaxos és nincs vége semminek!!! Lesz még gyermeked, lesz a kisfiadnak testvérkéje!!!!!
puszi, Meske

Ezüstmackó írta...

Egynyulacska: köszönöm Neked is, hogy olvasol!

Borcsa, Meske: nem is tudjátok, mennyit jelent a támogatásotok... nagyon szépen köszönöm!!

Borcsa: igen, nálam is pont így történt, csak én már 6 éve szültem, 5 éve (amióta először megjött) állnak fenn a problémáim és félek, hogy már túl sok idő telt el ahhoz, hogy ezt még orvosolni lehessen... :( De a korom mindenképp bíztató, hiszen manapság annyi 35 éves nő még csak keresi az igazit, családalapításon meg majd csak később gondolkodnak... Megkérdeztem anyut, és neki egészen konkrétan 48 éves korában maradt el a menstruációja. A nagymamáimat nem tudom sajnos, és szellemileg egyikük sincs már olyan állapotban, hogy ilyen kérdésre válaszolni tudjanak. Ahogy azt sem tudom, hogy a harmincas éveikben mennyire voltak vajon termékenyek, hiszen azok más idők voltak, a szüléseket anyám és a nagymamáim is letudták a huszas éveikben... :(((

A másik, hogy én is pont ugyanerre gondoltam, hogy normál esetben csak a ciklus 2. vagy 3. napján néznek FSH-t, meg esetleg még a luteális fázis közepén. A kiinduló értékem 28.8 volt, ami szintén igen szar, de ezt kellene mérvadónak vennem, nem a 75-ös meg 86.8-as későbbi értéket. Ezekről nem is kellene tudnom - és jobb is lenne, ha nem tudnék róluk :(((