Elkezdődött...

Ma végre valami elkezdődött.

Úgy másfél éve nincs normális ciklusom. Eleve rövidebbek voltak, aztán egyszer csak megjött 14 napra, és onnantól úgy minden második ciklus 14-15 napos lett. Az első alkalommal még azt hittem, csak valami véletlen lehet, a másodiknál viszont már azonnal felhívtam a nődokimat. Sőt, be is mentem hozzá. A válasza a problémámra az volt, hogy szedjek fogamzásgátlót, az majd beszabályozza 28 naposra. Erre persze megkérdeztem, hogy nem kellene-e inkább magát az okot megkeresni... "ha elkezdünk vizsgálódni, még a végén találunk valamit" - hangzott a válasz.
A felírt fogamzásgátlót végül nem tudtam beszedni, mert ki voltam írva visszérműtétre (a terhesség miatt jött elő, végül egy eret el kellet távolítani a lábamból), és a trombózisveszély miatt sem a műtét előtt, sem után nem szedhetek fogamzásgátlót jó darabig. Meg hát különben is, babát szerettünk volna, miért szedtem volna fogamzásgátlót? Szedtem 8 éven át, bőven elég volt.
Megműtöttek, lábadoztam, telt az idő. De ismét megjött 15 napra - és akkor azt mondtam, elég. Újra bementem a dokimhoz és kikönyörögtem egy hormonvizsgálatot. De jó, végre most kiderül, miért van ez az egész. 

Levették a vért, de én nem láttam, pontosan milyen vizsgálatokat kért az orvos, és az eredmény is hozzá ment. Úgy 2 hétre rá felhívtam, hogy megérkezett-e már a leletem. Előkereste a gépből, átfutotta, és azt mondta, minden rendben, csak hát a progeszteron kicsit alacsony, de semmi extra. Megnyugodtam és ismét csak telt az idő... Közben viszont elkezdtem utánaolvasni, hogy is működik egy ciklus; mi az az LH, FSH, ösztrogén, progeszteron és a töbibek, milyen értékek mire utalnak. Zavart, hogy a saját eredményeimet nem tudom, úgyhogy bementem a dokimhoz és elkértem őket. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek, mindössze 3 tétel szerepelt rajta: egy TSH, egy prolaktin és a progeszteron. Ennyi. Ezért vettek le tőlem vért, ez lett volna a hormonvizsgálat... TSH, ami önmagában nemigen informatív, más értékek is kellenének hozzá, egy prolaktin, na és a progeszteronmérés, a ciklus 3. napján.

A progeszteront ugyanis a ciklus 3. napján nincs is semmi értelme megnézni, olyankor mindenkinek alacsony, ez a dolga. Csak a sárgatest fázisban nő a szintje, ezért nézik a 21. napon.
Ekkor váltottam dokit. Ezúttal konkrétan endokrinológus nőgyógyászt kerestem, akinek ez a szakterülete, vérzészavarok, meddőség, PCO (igen, ekkor már a PCO-nak és PCOS-nek is alaposan utánaolvastam)
Időpontot kértem a magánrendelésére, és végre úgy éreztem, jó kezekbe kerültem. Elmondtam neki, hogy hosszú hónapok óta fennáll a problémám, de semmi érdemleges nem történt. Erre mit mondott? Na mit? Hogy az az igazság, hogy ők ilyenkor azt szokták tanácsolni, hogy szedjek fogamzásgátlót, az majd beszabályozza.
Nnna???
Kérdezem: teljes hormonsor, miegyéb? Á, az nagyon drága vizsgálat, ne szaladjunk annyira előre... Felír valamit, megpróbáljuk így beállítani a ciklust, meg uh-s nyomonkövetés, megnézzük a tüszőket, a petefészkek nagyságát, méhnyálkahártyát stb. (egyébként az uh alapján mindent rendben talált)
Eltelt 2 hónap, terhes nem lettem, viszont a háromféle bogyótól felszedtem még 5 kg fölösleget. A ciklusom kitolódott 44 napra, gyógyszer nélkül meg sem jött.
Ekkor döntöttem úgy, hogy elég, és megmondtam, hogy MOST hormonvizsgálatot akarok, TB alapon (ugyan legyen már egy kis értelme, hogy hosszú éveken át nem kevés tb-t fizettem)
És ÉN szóltam, hogy egy inzulint is nézzenek! (a doktornő magától nem írta volna hozzá...) Nem nagyon tetszett a doktornőnek - de pont nem érdekelt. A legtöbb orvos utálja, ha a páciensbe esetleg szorult egy kis értelem és elszántság, és maga is képes utánanézni a dolgoknak és szelektálni az információk között.

Röpke 3 hét múlva meglett az eredmény, a hormonértékek jól eltolódva, és - ahogy sejtettem - jól fejlett inzulinrezisztenciám van. Az inzulin is egy hormon, méghozzá elég fontos, és ha ez nem működik jól, akkor addig a női hormonoktól ne is várjuk... Iszonyatos dühöt éreztem. Hogy lehetnek orvosok ennyire felkészületlenek, nemtörődömök? Miért van az, hogy az internetről, fórumokról vagyok kénytelen tájékozódni, más lányok történeteiből? Miért van az, hogy a végén úgyis nekem kell saját magam diagnosztizálnom? Mi lett volna, ha nem döntök úgy, hogy saját kézbe veszem a dolgokat és az orvosokra bízom magam, hiszen ők tudják... Hány évem ment volna rá?

Több, mint 1 év telt el így, és a problémámra az orvosok nem találtak (és nem is akarak találni) sem okot, sem megoldást. Aztán beszélgettem pár más lánnyal, és kiderült, hogy ez semmi... Vannak ugyanis, akiknél inszemet, sőt lombikot is csináltak úgy, hogy ezt az apróságot - egy terheléses vércukorvizsgálatot inzulinszint méréssel - előtte nem ellenőrizték!! 

Ez nem más, mint hanyagság, nemtörődömség és így fölöslegesen herdálják a tb pénzét..

Nem beszélve a lelkiekről. Vannak, akiknek éveket vett el az életéből a fölösleges próbálkozások, értelmetlen beültetések sora, miközben mindössze egy nyamvadt vérvételből kiderült volna, mi a gond valójában. Aztán diéta (plusz metformin, de ez is röhej, nem adják ám azt olyan könnyen...), némi mozgás, és jééé... pozitív terhességi teszt. Olyanoknál, akiknek azt mondták, hogy természetes úton nem fognak tudni teherbe esni.

Metformint végül nem sikerült szereznem, azt mondták, először csak diétázzak, meg mozgás, aztán majd hónapok múlva újabb vérvétel és majd akkor kaphatok esetleg met-et.

Elmentem egy újabb orvoshoz, Prof.Dr. Szabolcs István endokrinológushoz, és róla csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni. Eszméletlen tudása van, és emellett nagyon kedves, közvetlen ember, egyáltalán nem a megszokott "magas lovon ülő" orvos. Ő többek közt azt mondta, hogy a leleteim alapján nem hiszi, hogy PCOS-m van és a met-et nem javasolja, simán csak a mozgást és a diétát. Le kell fogynom a teherbeesés előtti súlyomra, és akkor magától helyreáll majd minden és be fogok babásodni újra, spontán módon. Hiszek neki :o)

Azért ez milyen érdekes... Annyi extrán túlsúlyos nő van, akik mégis gond nélkül teherbeesnek és gyereket szülnek. Én meg inzulinrezisztenciás leszek, mert az addigi max. 63 kg helyett 75 kg-osra híztam (most már csak kerek 70 kg vagyok). De mindehhez 180 cm magas vagyok... Annyira tehát azért nem látványos rajtam ez a túlsúly... És mégis.

Hagytam a fenébe az egészet, amúgy is költözködtünk, eléggé felfordult az életünk. Igyekeztem lefogyni, már "csak" kb. 7 kg fölösleg van rajtam.

A ciklusaim visszaálltak szépen kerek 25 naposra (ez is igazolja, hogy működik, ez volt a gond nálam!!). Nemrég elkezdtem hőmérőzni, aztán - gondoltam - megnézhetnénk a hormonjaimat újra. Ma délelőtt 10-kor felhívtam hát a háziorvosi rendelőt, hogy időpontot kérjek valamikorra jövő hétre mondjuk. A doktornő szabadságon lesz - hangzott a válasz, de mit szólnék a ma 1.40-hez? Ohhó, tökéletes.
Elmentem, vittem magammal 2 évnyi ciklushossz-táblázatomat (gondosan vezetve a ciklus.hu-n). Megnézte, és igazat adott, hogy itt valami nem stimmel... És már írta is a papírt. TSH, LH, FSH, tesztoszteron, ösztradiol stb. na és progeszteron. Hányadik napon vagyok a ciklusomban? Mert a 21. napon szokták a vért levenni. Ilyen kérdésekre fel sem voltam készülve, hiszen csak puhatolózni mentem igazából, hogy majd ajánljon valamit, hová menjek, hogy kapok beutalót stb. Elkezdtem utánaszámolni, és jött a döbbenet: épp ma vagyok a 21. napon. Na, gondoltam, így jártam, akkor majd a következő ciklus 21. napján kell elmennem valahová vérvételre.
Erre azt mondja a doki halál kedvesen: hát ez szuper, na, akkor futás gyorsan át ide a másik szobába és gyorsan le is veszik a vért.
Hogy miiii??? Itt?? Most? Aznap már le is veszik?? Ilyen létezhet??? El sem hiszem...
És igen. Levették a vért - nulla várakozási idővel! - már csak egy orvos nevet kellett mondanom, ahová majd az eredményt küldik. Gyorsan felhívtam egy barátnőmet, aki nagyon dícsért egy specialistát, és végül őt adtam meg. Megkérdeztem, mikorra lesz meg az eredmény (az előzőre 3 hetet kellett várnom...), aztán jött a válasz: hétfőre...
Közben bejelentkeztem a specialistához is, január 23-án megyek hozzá. Viszem minden eddig leletemet is. Reménykedem egy petevezető-átjárhatósági vizsgálatban is, ki tudja, hátha ott is van valami bibi.

Elképesztő, hogy amit korábban másfél év alatt sem, itt és most mindössze egyetlen nap alatt sikerült elérnem, hogy csináljanak egy teljes hormonsor vizsgálatot, és ehhez még aznap le is vették a vért. Hát igen, így is lehet...