2010. összefoglalója - II. rész

2010. júliusban járunk, az év első fele tehát eredménytelenül telt el. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott.

Születésnapomra ugyanis Szendi Gábor paleos könyvét kértem, és amint megérkezett, rögtön falni kezdtem az oldalakat. Szendi cikkei már korábban is megfogtak, és érdekelt a könyve is, de azt nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz az életemre. Először is, ez egyáltalán nem egy sima divatdiétás tucatkönyv (ha így lenne, teljesen hidegen hagyott volna), hanem nagyon komoly témákról ír, komoly tanulmányokkal, vizsgálati eredményekkel alátámasztva. Azt hittem, nekem már nemigen lehet újat mondani például az inzulinrezisztenciával kapcsolatban, de Szendinek sikerült.

A könyv meggyőzött, áttértünk a paleo táplálkozásra. A keménysajtot leszámítva elhagytuk a tejtermékek fogyasztását (mondjuk ezt a külföldi teherbeesős könyvek többsége is erősen ajánlja, de ők főleg a tehenek hormonozása miatt), és gabonából készült termékeket sem eszünk, meg hüvelyeseket sem. Húst igen, tojást is, meg sok (keményítőt nem tartalmazó) zöldséget és gyümölcsöt. A cukrot már korábban száműztük, így ez nem okozott problémát.

Itt egyébként szerencsére nagyon könnyű gluténmentesen táplálkozni, irdatlan termékválaszték van. Ettől függetlenül nem mondom, hogy könnyű volt az átállás, mert alapból nem szeretem a zöldségeket, ráaádsul el nem tudtam képzelni, hogy akár 2 napot kibírjak tejfölös/tejszínes ételek nélkül, vagy akár krumpli nélkül. A könyv viszont nagyon meggyőző volt, és ennyi év hiábavaló próbálkozással a hátam mögött már vesztenivalóm sem maradt.

Tudtátok például, hogy a lektin - ami az összes gabonában és a hüvelyesekben is megtalálható - a fő felelőse annak, hogy a bélfal átenged fehérjéket, amik egy idő után autoimmun folyamatokat indíthatnak be a szervezetben? Hogy a tej és tejtermékek valójában 3-6x nagyobb inzulinválaszt váltanak ki, mint azt a glikémiás indexük alapján várnánk (pláne szénhidráttal együtt fogyasztva)? Mondjuk logikus is; a tej a borjú táplálására való, nem emberi fogyasztásra lett "tervezve": az intenzív növekedési szakaszban lévő kisborjúnak a nagy inzulinválasz serkenti a növekedését, míg az emberben inzulinrezisztenciát alakít ki.

Tudtátok, hogy az egészségesnek és diabetikusnak hitt fruktóz valójában hosszú távon fokozza az inzulinrezisztenciát? Tudtátok, hogy a D vitamin nevű hormonnak (mert valójában az) nagyon komoly szerepe van az immunrendszer megfelelő működésében, a gyulladásos folyamatok szabályozásában; az autoimmun betegségek, cukorbetegség, rák megelőzésében?

Tudtátok, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjein D vitamin-receptorok találhatók, és D vitamin hiányában nem megfelelő az inzulintermelés - így hát megfelelő D vitaminpótlással javítható vagy megszüntethető az inzulinrezisztencia, a glükóztolerancia, egyes esetekben a II-es típusú cukorbetegség is? Tudtátok, hogy a D vitaminhiánnyal ma már 17 ráktípust hoznak kapcsolatba??

Lehetne még sorolni a végtelenségig, de azt tudom tanácsolni, hogy mindenki, aki a teherbeesésért küzd, olvassa el a könyvet, higgyétek el, megéri! Az elmúlt években rengeteg magyar, angol, amerikai, ausztrál meddőséges-teherbeesős könyvet, tanulmányt olvastam, és mégis ettől az egy magyar könyvtől kaptam a legtöbbet, ami még csak nem is konkrétan erről szól.

Visszatérve a ciklusaimra, elkezdtem tehát a paleotáplálkozást, és emellett elkezdtem D vitamint szedni. Életemben nem szedtem még külön D vitamint, valahogy ez eddig teljesen kikerült a látókörömből, egyáltalán nem is foglalkoztam vele. Csak Szendi könyve világított rá, mennyire létfontosságú is a D vitamin, és arra is, hogy a hivatalosan ajánlott napi 200-400IU mennyire nulla mennyiség (de én még ennyihez sem jutottam hozzá.)

Világos bőrű, szőke, kék szemű vagyok ugyanis; könnyen pöttyöződő, rossz bőrminőséggel, így hát én 10 percet sem töltök a napon 30+ faktoros naptej nélkül. Ami viszont blokkolja a D vitamintermelődést, tehát ebből a szempontból hiába kirándulgatok én egész nap a jó levegőn, a D vitaminszintemen ez nem változtat. És ez már hosszú évek óta így megy, főleg amióta a családban előfordult melanóma.

Így hát el sem mentem külön vérvételre, mert számomra totál egyértelmű volt, hogy súlyos D vitaminhiányom lehet (ahogy egyébként a legtöbb embernek is, csak nem is tudnak róla, nem is foglalkoznak vele). Írjátok csak be simán a google-ba, hogy D vitamin deficiency és milliónyi cikk, tanulmány jön fel, újabbak és újabbak. Aztán érdemes melléírni az "infertility" szócskát is, és meg fogtok lepődni az olvasottakon. Sőt, továbbmentem, megnéztem a d vitaminhiány és a pozitív ANA, ill. az autoimmun betegségek kapcsolatát is...

Elkezdtem tehát azonnal D vitamint szedni. Szendi szerint egy felnőtt napi szükséglete 1000-4000 IU között mozog, de különböző mérések azt mutatják, hogy egészen napi 10.000 IU-ig nem kell aggódni a túladagolás miatt. Ismétlem, hivatalosan a napi ajánlott adag 200-400 IU, ha e fölött akarnál szedni, a gyógyszertáros elájulna a felelőtlenségeden, hogy túl akarod adagolni.

Napi 1400 IU-t kezdtem szedni, amit aztán nagyon hamar megdupláztam, napi 2800 IU-ra (reggel-este 1-1 1000-res D vitamin (de néha napi hármat is szedtem belőle), plusz 1-1 600-as Calcium 400 IU D vitaminnal)

3 teljes hónapon át szedtem tehát a hivatalosan ajánlott napi mennyiség kb. tízszeresét, majd elmentem egy vérvételre; életem első D vitaminszint-ellenőrzésére. Az eredményem így 116 nmol/L lett, ami az itteni határértékben (60 - 160) ugyan benne van, ám a Vitamin D council roppant érdekes honlapja szerint 50 ng/ml-nél, azaz 125 nmol/L-nél kezdődik az elfogadható D vitamin szint, és 125 - 200 nmol/L a határérték!!

Vazze, ha 3 hónap extrán "túladagolás" után sem sikerült elérnem a kívánatos határértéknek még az alsó határát sem, akkor mégis mennyi lehetett a D-vitaminszintem a kezelés előtt????

Férjem csak feleannyit szedett, mint én, tehát napi 1400 IU-t, és 3 hónap után 89 nmol/L lett az eredménye...

Fentiekből is nyilvánvalóan látszik, hogy ha a hivatalosan javasolt mennyiséget szedtük volna, az pontosan annyit ért volna, mint halottnak a csók - a D vitamin szintemet gyakorlatilag semmivel nem növelte volna meg! Azon felnőtteknek egyébként, akiket minimális vagy semmi UVB sugárzás nem ér, napi 5000 IU-t javasol a Vitamin D council. Ki lehet számolni, hogy ezen D vitaminmennyiség eléréséhez mennyi terhesvitamint vagy multivitamint (amikben általában olyan 50-200IU közötti D vitamin van, ha van egyáltalán) kellene naponta bekapkodni... Szedtem én mindig is multivitaminokat, és azt hittem, hú de egészséges vagyok, mindent jól csinálok.

A másik, hogy elkezdtem B6-ot szedni. Egész pontosan a ciklus első felében B complex-et szedek, a luteális fázisban pedig pedig zinc+B6+magnesium tablettákat.

A B6 vitamin ugyanis elengedhetetlen a női ciklus normális működéséhez. A B6 vitamin hiányára a petefészkek alacsony progeszteronszinttel reagálnak, ami ösztrogéndominanciához vezet, és luteális fázis problémákhoz.

A multivitaminokban is van persze B6, olyan 1.2-2.2 mg körüli mennyiségben, ami le is fedi a nőknél hivatalosan javasolt napi adagot. A teherbeesés esélyének növeléséhez, ciklusbeállításhoz, luteális fázis megnyújtásához azonban naponta min. 50 mg-ot javaslok. Én is ennyit szedek (luteális fázisban néha 75-öt is), meg is lehet nézni azóta a ciklusaimat... Írjátok be simán a google-ba, hogy "B6 fertility" és olvassatok csak bele az ezrével feljövő cikkekbe, sikersztorikba.

Ja, nézettem egyébként újra TSH-t, és ezúttal T3-at és T4-et is kértem hozzá, meg anti-TPO-t. Korábban mindig csak TSH-t néztek, mivel mindig jellemzően 1.5-2 körül mozgott, tehát abszolút határértéken belül, így soha nem tartották indokoltnak a többi vizsgálat elvégzését. (Tudom egyébként, hogy a TSH teherbeeséshez 2 alatt az ideális, egyes endodokik szerint inkább 1 alatt (bár közvetlen környezetből is több példát tudok 3.5 fölötti TSH-s teherbeesésre))

Az eredményeim a következők lettek:

TSH: 2.27 (0.35 - 5.50) mIU/L

Free T4: 12.6 (9.0 - 25.0) pmol/L

Free T3: 4.1 (3.5 - 6.5) pmol/L

A TSH és a T3, T4 eredményeim is jók tehát, úgyhogy ha nem nézettem volna anti-TPO-t is, azt hihetném, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ez viszont 381 lett (60 alatt fogadható el az érték), ami Hashimoto betegségre utal. Ez és a pozitív ANA így együtt már húzós egy kicsit, úgyhogy szeretnék majd elmenni a háziorvoshoz beutalóért egy jó endokrinológushoz.

Na de mondom tovább! Úgy kezdtem el a gluténmentes táplálkozást, hogy én egyáltalán nem vagyok gluténérzékeny; sőt, soha semmire nem voltam érzékeny. Így hát engem lepett meg a legjobban, amikor 3 hónapnyi paleo étrend után azért inkább erre is kértem a kivizsgálást, és megkaptam a leletet, miszerint a HLA DQ8 génpár bizony pozitív lett:

A gluténérzékenység tehát igenis ott lappang bennem is, még ha nem is tudtam róla!

"A fehérvérsejtek felszínét képező fehérjék szerkezete határozza meg, mire reagál az immunrendszer. Ezeket a fehérjéket humán leukocita antigéneknek, vagyis HLA-knak nevezik. Ezek közt az egyik altípus a HLA-DQ, aminek 9 fajtája van. Mindez azért fontos, mert a cöliákiában szenvedők esetében 98%-ban kimutatható vagy a HLA-DQ2 vagy a DQ8. (...)

Mivel minden gén párosával van bennünk, egy anyai, egy apai eredetű, ezért a legnagyobb kockázatúak azok, akikben párosával van jelen a DQ2, a DQ8, vagy a kettő kombinációja." (...)

Bizonyos fehérjék emésztetlenül jutnak át a bélfalon, és az immunrendszer betolakodónak nézve őket védekezni kezd ellenük. Ha azonban a betolakodó fehérje és valamely testfehérjék között szerkezeti hasonlóság áll fenn, akkor az idegen fehérje ellen aktiválódott immunrendszer később a saját testszövetei ellen fordul: ezt nevezzük autoimmun betegségnek. Mivel elég sok autoimmun betegségben mutatható ki a HLA DQ8 gén jelenléte, ezért igen erős a gyanú, hogy ezeket a betegségeket az élet során elfogyasztott gliadin provokálta ki azáltal, hogy aktiválta az immunrendszert.

(forrás: Szendi Gábor: paleolit táplálkozás, 70-71. oldal)

Úgyhogy ismét köszönjük szépen Szendi Gábornak - nélküle az életben nem jutott volna eszembe gluténérzékenységi vagy autoimmun vizsgálatot kérni, és nélküle azt sem tudtam volna, hogy a kettő között bizony ok-okozati összefüggés van...

És akkor lássuk, hogyan alakultak a ciklusaim a paleo táplálkozás + D + B6 vitamin együttesének hatására (más kiegészítőket is szedek persze, de azokat eddig is szedtem: pl. E vitamin, omega 3, Q10, Royal Jelly, EPO a ciklus első felében stb. És persze multivitamint is szedtem, de azt később a jódtartalom miatt már elhagytam (Hashimoto-soknak tilos a jód!!))

Szerintem ritka szép ciklus és görbe, gyönyörűen és élesen elkülönülve a ciklus két fele. A luteális fázisban annyira gyanús lett, hogy sorozatosan szinte ugyanolyan értéket mértem, hogy a végén teszteltem... és halványan, de egyértelműen pozitív lett. A férjem is látta, nem csak beképzeltem magamnak. El sem hittem: végre sikerült!!! Tervezgettem, számolgattam, és alig vártam a másnap reggelt, hogy újra tesztelhessek: ami viszont sajnos már negatív lett, és rá pár napra meg is jött. :o((

Nagyon rossz volt, de legalább reményt adott, hogy igenis jó úton járok!

A következőkben pedig szépen beállt a ciklusom 22-23 naposra. Azt hiszem, el tudjátok képzelni, mit éreztem, amikor lassan 4 (NÉGY) ÉV hiábavaló küzdelem után, most először egymás után 2 ciklusom is normális volt, majd a harmadik is, majd a negyedik is... Már az 5. ciklusban vagyok, és a jelek alapján most is csak a 10-11. nap között fogok ovulálni! :o)

A paleo étrend + vitaminok okozta változás elképesztő:

- megbízható, fix, 22-23 napos ciklushossz

- fix 10-11. napi ovuláció

- nincsenek többé 12-18 napos ciklusok

- nincs többé 5. napi ovuláció

- a luteális fázisom, ami korábban jó ha 10 nap volt, nagy ritkán 11; most már fixen 11-13 napos!

- hőgörbék sokkal szebbek

- egy molekulányi barnázás sincs a ciklus végén

- a PMS tünetek teljesen megszűntek!

A saját kutatómunkámmal értem el azt, amit az orvosoknak és specialistáknak az elmúlt 3.5 évben nem sikerült!!!!! Miért nem nézték nekem soha eddig a D vitamin szintemet??? Miért nem hívta fel soha egy orvos sem a figyelmemet, hogy ez a vitamin mennyire fontos az egész hormonrendszer működéséhez? Miért nem vizsgáltak soha azelőtt autoimmun betegségekre?

Igen, rövidek a ciklusaim (bár hozzáteszem, hivatalosan csak a 21 nap alatti ciklusok esnek ki a normál tartományból); viszont amikor 27 éves koromban leálltam a 8 éve szedett fogamzásgátlóról, akkor az első ciklusom még 28 napos volt, utána pedig beállt 22-24 naposra, és a kisfiam is egy ilyenben fogant. Tehát mivel nekem már 27-28 évesen is ilyen rövidek voltak a ciklusaim, vagy már akkor is korai változókorban voltam, vagy most, 34 évesen sem vagyok abban...és valami egész más áll a háttérben!

Azóta többször is teszteltem már pozitívat, ami ugye a kisfiammal való terhesség óta nem fordult még elő! Sajnos mind biokémiai terhesség csak, még csak nem is vetélés. Elindul valami, aztán valamilyen okból mégsem fejlődik tovább. :o(

Két fő okot tudok erre elképzelni:

1. Lehet, hogy most kivételesen a férjem spermaeredménye lehet a háttérben, mert bár a mennyiség több, mint kiváló (csaknem 90 millió/ml), a motilitás is 40% fölötti, viszont a morfológia rettenet gyatra, mindössze 3% (!) a normál formájú sperma. 2009-ben 11% volt, ami szintén meglehetősen rossz, de valamiért azt hittem, csak valami kivételről lehet szó, mert azelőtt azért nem volt ennyire rossz eredménye (2007-2008-ban pl. 22% vagy több volt a normális alakzatú spermák száma, ami szintén nem nagy szám, de a természetes teherbeeséshez már elég).

2. a másik lehetséges verzió szerintem az autoimmun cucc lehet. Ebbe most kezem csak magam jobban beleásni.

Az is biztos, hogy nem a tesztek hibásak. Ugyanazt a tesztsorozatot használom, és minden ciklusban ugyanúgy 9-11 dpo között tesztelek, és egyes ciklusokban halvány pozitív, másnapra picit erősödik, aztán sajnos negatívra vált - más ciklusban pedig azonnal csontnegatív.

Arról sem lehet szó, hogy én nézek valamit félre. Ezek márpedig igenis pozitív tesztek, világosan látható egy halvány második csík is (ami gyakorlatilag azonnal megjelenik, tehát nem csak valami száradás utáni szellemcsík) - és hát 9-10 dpo-nál ennél erősebbet nem is lehetne elvárni (rákattintva kinagyítható):

A lényeg, hogy 4 évnyi küzdelem, hiábavaló sorozatos orvosi kezelések, tabletták, injekciók, homeobogyók, gyógyfüvek, gyógyteák, varázslatok után már elmondhatom végre, hogy simán az új étrendemnek, D és B vitaminpótlásomnak köszönhetően a ciklusaim helyrejöttek, kiszámíthatóak, egységesek és rendszeresek.

Nagyon hiszek még az akupunktúrában, jógában és a reflexológiában - a jövőben efelé fogok orientálódni - a jelenlegi táplálkozás megtartása mellett természetesen.

Szurkoljatok légyszi, hogy olyan pozitívat is tudjak tesztelni végre, ami aztán egyre csak erősödik, aztán már ultrahangon is látni lehet majd a mi kis kincsünket, és hallhatjuk a szívdobogását is...