2011. február 1., kedd

2010. összefoglalója - I. rész

Ott hagytam abba, hogy 2010. februárban abbahagytam a fogamzásgátló szedését - amit azért szedtem egy negyedévig, mert egyszerűen nem akartam több 12-17 napos ciklust; nem bírtam már az állandó stresszt; a jelek sasolását, amik arra mutattak, hogy igen, ez a ciklus is rövid lesz, akármivel erőlködöm.
Ez alatt az idő alatt sikerült kikapcsolnom a témát, elkezdtem futni, fogytam is néhány kilót.
Az első természetes ciklusom nagyon hosszúra sikerült: 34. napi ovulációval és mindössze 8 napos luteális fázissal (ami gyakori jelenség a tabletta abbahagyása után). A következő ciklusban viszont már a 9. napon ovuláltam, amit 9 napos luteális fázis követett, és a 19. napon meg is jött ugye...
Utána megint a 26. napon ovuláltam, szintén 9 napos luteális fázissal. A sorminta tehát maradt, egy rövid - egy hosszú... Mondtam már, mennyire őrjítő ez, hogy képtelenség ebből kitérni???
A következő - azaz a tabletta abbahagyása utáni 4. természetes ciklusban - elmentem 3. napi vérvételre. Bár ne tettem volna...

FSH - 14.5 IU/L (!!!!!!!!!!)
LH - 8.9 IU/L
Ösztrogén - 620 pmol/L
Progeszteron - 3.7 nmol/L

Csak úgy mondom, hogy a kerek 1 évvel korábbi vérvételemen 594-es ösztrogénszinthez még csak 3.2 volt az FSH-m. Teljesen egyértelmű, hogy a mostani ritkaszar eredményt a sorozatos clomidos (closty), FSH szuris stb. kezeléseknek köszönhetem, és nyilván a 4 hónapnyi fogamzásgátló sem volt a legjobb ötlet. Külföldi fórumokon is millió olyan esetet lehet olvasni, ahol stabilan 10-es FSH-ból egy 6 hónapos clomidos kezelés csinált 20-ast.

A háziorvosnál az eredményt látva üveges tekintettel meredtem magam elé, és úgy jöttem ki a rendelőből, mint akivel halálos betegséget közöltek. Padlóra kerültem; kész, vége, tényleg a menopauza felé tartok 33 évesen.
Pár nap alatt aztán valahogy mégis összekanalaztam magam. Rájöttem, hogy a legrosszabb FSH eredményeket érdekes módon akkor kaptam, amikor cukorterheléses vizsgálattal egybekötve nézték. Amikor ugyanis a vizsgálat előtt kimegyek futni egyet reggel (ez beindítja a hormonokat), illetve rendesen eszem-iszom (sok vizet), és töknyugodt vagyok a vérvételkor, akkor jó eredmény születik... Amikor viszont már előző estétől nem eszem és nem iszom, és reggel kiszállva a kocsiból csak átülök kényelmesen a rendelőbe, és éhgyomorra felhúzom magam a nővérke lassúságán, na akkor magasabb az FSH-m is.

Ezen kívül bújtam az angol nyelvű fórumokat, és rengeteg sikersztorit mentettem el magamnak; olyanokét, akik szintén a harmincas éveik elején lettek korai petefészekkimerüléssel diagnosztizálva, és az FSH-juk az enyém sokszorosa volt, mégis teherbe tudtak esni később, és egészséges babát szültek az orvosaik nem kis döbbenetére.
Egyre több tanulmány mutatja egyébként, hogy az FSH (ami amúgy is ciklusról ciklusra változhat, hol magasabb, hol alacsonyabb; ráadásul sok egyéb tényezőtől is függ, pl. stressz) nem megbízható módja a petefészektartalékok felmérésének, pláne nem a 38 éves kor alattiak esetében. (az AMH tesztet tartják megfelelőbbnek erre, de itt is számos példa van, ahol gyenge AMH érték mellett is sikerült a teherbeesés, szóval ez is csak egy stresszfaktor, így hát nem csináltattam meg)
A közvetlen baráti körömben is van olyan példa egyébként, ahol a lánynál 28 évesen a hormoneredményei alapján az orvos korai petefészekkimerülést diagnosztizált, és korai menopauzával riogatta. A házassága, az élete romokban hevert akkor, és egyedül maradt a kisfiával. Állandó stresszben élt, pánikrohamjai voltak. Évekkel később aztán rátalált az új szerelem, új városba is költözött, teljesen új életet kezdett, és még két babát szült... legutóbb 37 évesen, és mindkét terhesség szinte azonnal összejött. Szóval erről ennyit.

Nézettem egyébként kortizolt is, de határértéken belül volt. A vérképem is teljesen rendben volt továbbra is. A cukorterheléses vizsgálat pedig a következő eredményt hozta:

Glükóz 0 perces: 4.8 mmol/L (3.6 -6.0)
Glükóz 60 perces: 6.6 mmol/L (3.6 - 11)
Glükóz 120 perces: 5.5 mmol/L (3.6 - 7.7)

Eddig tehát tökéletes. A 120 perces eredményem sem csúszik az éhgyomri alá, ami utalhatna inzulinrezisztenciára.

Inzulin 0 perces: 2.2 uU/ml (ref. range 17 alatt)
Inzulin 120 perces: 31.6 uU/ml (ref. range 23 - 59)

Én is látom, hogy a 120 perces az éhgyomrinak enyhén szólva is több, mint az ötszöröse, de ettől függetlenül nem tartom rossz eredmények (a leletemre egyébként a labor rányomtatta, hogy minden a legnagyobb rendben, és 3 év múlva várnak kontrollra, és persze az orvos is tökéletesnek mondta, de hát tőle nem is várok többet). Plusz más mértékegységben mérték, mint Mo-n, és a labor referenciahatárai alapján is jó ez az eredény. Ekkor egyébként már csak 65 kg körül mozogtam (180 centihez), de nem diétáztam.

Megnézték az elmúlt 3 hónap átlagos glükózszintjét is:
HBA1C: 5.4 % (4.0 - 6.0)
eAG: 6 mmol/L ( ez HbA1C eredmény alapján becsült napi átlagos gülózszint)

Szóval ezeket én jónak minősítém, pláne mivel akkor még nem is diétáztam.
Ami viszont még megijesztett az FSH-n kívül, az az autoimmun vizsgálat volt. Az ANA tesztem (Antinuclear Antibodies) ugyanis pozitív lett. 160 lett az eredményem, és pont ez a határérték is; 160 alatt kell lennie.
Pattern: speckled.
ds-DNA Antibodies: kevesebb, mint 5 IU/ml (8 alatt kell lennie , szóval ez jó)

Mint az a leletemen is rajta van, az ANA jelenléte többek közt SLE-re utalhat (lupus). Ezt beírva a keresőkbe egyből elsápadtam, és rájöttem, létezik annál sokkal nagyobb gond is, minthogy nem esem teherbe... Viszont az SLE diagnózisához nem elég simán az ANA jelenléte, hanem több feltételnek, tünetnek kell fennállnia emellett, és nekem ezekből szerencsére egy sincs.
Néhány napnyi kéztördelős idegeskedés után úgy döntöttem, hogy nekem erre végképp semmi szükségem, úgyhogy egyszerűen ignoráltam ezt a témát.

Visszakanyarodva az adott ciklushoz, amint az az ösztrogénszintemből látszott is, megint korán, már a 9. napon ovuláltam. Utolsó reménysugárként bejelentkeztem egy kínai csodadokihoz, közben pedig megcsináltam egy 3 napos méregtelenítő kúrát, ami alatt csak folyadékot vettem magamhoz (frissen facsart zöldség- és gyümölcsleveket ittam).

A kínai dokinál tett látogatásom nagyon érdekes volt. Teljesen másképp zajlik náluk egy vizsgálat, mint azt megszokhattuk - ők a pulzust nézik nagyon gondosan, mindkét kézen. Az ujjait váltogatja közben, hol itt fog rá, hol ott, és közben figyel, számol, hallgat, érez. Ezen kívül még a nyelvet vizsgálja meg mindig. Összeállított nekem valami kínai gyógynövénykeveréket, amit vízben feloldva kellett innom. Közben visszajártam kontrollra. Már rögtön abban a ciklusban 11 nap lett végül a luteális fázisom, ami utoljára csak a fogamzásgátló szedése előtt fordult elő.
Mondta, hogy a következő ciklusban nézzünk megint egy FSH-t, mert csökkennie kell. Hitetlenkedve néztem rá - ugyan már, hiszen ebben a ciklusban nézték, ő meg a luteális fázisban kezdett el kezelni, hogy csökkenne máris jelentősen rögtön a következő ciklusban? De jól van, elmentem, megnézettem és csodát láttam: majdnem ugyanolyan ösztrogénszint (678) mellett az FSH-m ezúttal már csak 6.3 volt; tehát kevesebb, mint a fele!! Rajta van a leletemen, feketén-fehéren... (ebből is látszik egyébként, hogy az FSH milyen gyorsan és milyen nagy mértékben változhat) A föld fölött lebegtem boldogságomban, legszívesebben megöleltem volna a kínai dokit!
A későbbiekben viszont sajnos nem vált be a kezelés: a kínai gyógycuccok hatására egyre korábban ovuláltam, és a luteális szakasz is jelentősen rövidült, úgyhogy pár hónap után feladtam.

És innen kezd majd érdekes lenni a történet, amit majd egy másik bejegyzésben írok meg. Hiszem, hogy megtaláltam a megoldás kulcsát, nem csak saját magamhoz, de rengeteg sorstársamhoz is! :o)

4 megjegyzés:

nani írta...

Ááááááááh de jó, hogy írtál végre!!! Az utolsó bekezdés annyira felpezsgette a véremet, türelmetlenül várom a folytatást!!! Írj, amint tudsz!!! Nagyon tetszett, hogy nem azt írtad, hogy reméled, hanem hogy HISZED, hogy megtaláltad a megoldást!!! Nagyon drukkolok!!!! És nagyon várom, hogy íííííííííííírj!!!!!

zsz írta...

Végre írtál!!! :)) Szintén nagyon várom a folytatást, nagyon kíváncsi vagyok! Drukkolok továbbra is!!! :))
(Inszem sikertelen, már előtte megrepedtek a tüszők... :(( Most tartunk egy ciklus szünetet, aztán folytatjuk...)

Nyonyeszka írta...

Hűűű de várom a folytatást! Ne várass sokáig. Jobb, mint a Vészhelyzet. ;-)

Ezüstmackó írta...

Tündérek vagytok, nagyon köszönöm a drukkokat, tényleg jól esik most minden jó szó... :o)
Megírtam azóta a tavalyi év második felét is, és még mindig nincs vége, az elmúlt napokban megint újabb és újabb, igen érdekes dologra bukkantam, amit szintén meg fogok majd írni persze :o)

Nyonyeszka: Megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam: már jó ideje a TE blogod a kedvencem, hatalmas pozitív töltetet ad!!! Nagyon sokat jelent, reményt ad; emellett szeretem, ahogy írsz, és jó látni a fotókat, a készülődést is :o))